Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-49
À Nemzetgyűlés 49. ülése 1920. de nem fogadták el, csakhogy a kereskedelmi érdek csorbát ne szenvedjen, fMozgás.) Leket, hogy ezen mosolyognak, nem tehetek róla, de a t. Nemzetgyűlés előtt leszegezni kívántam ezt, leszegezni azért, hogy lelkes hozzájárulásomat jelentsem, ki és jelezzem a főváros átalakításáról szóló törvényjavaslat e szakasza által is várható eredményre nézve. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Elhatároztuk, hogy fél egy órakor áttérünk az interpellációra, gróf Széchenyi Viktor sürgős interpellációjának előterjesztésére. A vitát most félbeszakítom és az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Mielőtt az interpelláció előterjesztésére kerülne a sor, javaslatot fogok tenni a következő ülés idejére és napirendjére vonatkozólag. Javaslom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a következő ülésünket kedden, folyó évi június hó 1-én tartsuk meg a következő napirenddel: (Halljuk! Halljuk!) A mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítése ; a székesfővárosi törvény folytatólagos tárgyalása; ennek esetleges befejezése után pedig a bányailletékre, a kiviteli illetékre és végül a közszolgálati alkalmazottakra vonatkozólag előterjesztett törvényjavaslatok tárgyalása. Méltóztatnak hozzájárulni ehhez a javaslatomhoz? (Igen.) Ha igen, akkor határozatképen kimondom, hogy a legközelebbi ülés június 1-én, kedden délelőtt 10 órakor fog megtartatni, az általam most előterjesztett napirenddel. Gróf Széchenyi Viktor képviselő urat illeti a szó. Gr. Széchenyi Viktor: T. Nemzetgyűlés! Már egy izben voltam bátor a t. Nemzetgyűlés és a kormány figyelmét a hadifogolyügyre felhívni. Ez február 28-án volt. Ugy a külügy-, mint a pénzügyminister ur kimerítő válaszukban tájékoztatták akkor a t. Nemzetgyűlést a hadifogolyügynek állapotáról és mindazok, amiket itt előadtak — sajnos'— azt a meggyőződést érlelték meg a t. Nemzetgyűlésben, hogy épen a legnagyobb nyomorúságban lévő hadifoglyaink, a szibériaiak hazahozatala iránt vajmi halovány a reménység. Az utóbbi napokban azonban olyan adatoknak jutottam birtokába, hogy egyenesen kötelességmulasztással vádolhatnának engem, ha azokat itt a t. Nemzetgyűlés szine előtt elő nem adnám ; mert ugy látszik, hogyha ezek az adatok helyesek és igazak, — amint hiszem is, hogy azok, — akkor egy olyan alkalom kínálkoznék ma, amely lehetővé tenné, hogy a legnyomorultabb, a nyugati Szibériában lévő hadifoglyainknak egy tekintélyes részét hazaszállíthassuk. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt áttérnék, igen t. Nemzetgyűlés, az évi május hó 28-án, pénteken. 147 interpelláció megindokolásának részleteire, méltóztassék megengedni, hogy egynéhány dolgot általánosságban emlitsek meg. (Halljuk! Halljuk!) A hadifoglyoknak az ügye, nézetem szerint, a ministeriumok kebelében helytelenül kezeltetik. Yan t. i. egy hadifogolyosztály a honvédelmi ministeriumban. Tulajdonképen a honvédelmi ministerium hatáskörébe van utalva az egész ügy, azonban a külfölddel való érintkezés közvetítésére a külügyministeriumnak is van egy hadifogoly osztálya, tehát hivatalosan is két részre van osztva a hadifoglyok kérdésének kezelése. De ezenkívül még rövid idővel ezelőtt két félhivatalos orgánum is foglalkozott a hadifoglyok kérdésével, t. i. a Yöröskereszt és a MOYE hadifogoly osztálya. Az ügyeknek ilyeténvaló megoszlása csak nehézkessé és késedelmessé teszi az elintézést. Ha a legjobb indulatot is tételezzük fel a két hivatalos orgánum részéről, mégis a bürokratizmusnak túlságos tág tere nyílik azáltal, hogy két hivatal, a külügyministerium és a honvédelmi ministerium, amelyek topográfiailag egymásnak tőszomszédságában vannak, az egyes ügyeknek elintézésénél egymással hivatalos levelezésbe kell hogy bocsátkozzanak. Azok, akik ismerik a hivatalos aimarátusokat, hivatalos retortákat, tudják, hogy először is meg szokták fogalmazni az átiratot, azután lekerül az irodába, iktatják, kiadják, lemásolják, kézbesitik, akkor átviszik az utca túlsó oldalára a másik hivatalba, ahol elölről kezdődik az iktatás, a kiosztás a referenshez stb. A legegyszerűbb kérdés miatt, hogy el lehet-e valamit intézni ebből vagy abból a szempontból, tehát rövid közbeeső intézkedésért át kell küldeni a küiügyministeriumba, ami legalább tiznapi késedelmet jelent. De azonkívül a legjobb akarat mellett is az ilyen hivatalos eljárásnál az egyes hivatalok között a kanapé-processzusok teljesen elkerülhetetlenek. Tehát az ügyeknek ez a megoszlása feltétlenül csak ártalmára van magának a nagy feladatnak. Hozzájárul még mindehhez az is, hogy a honvédelmi ministerium vezetése alatt álló hivatalban a vezetők többnyire nem birják eléggé az idegen nyelveket, melyek a külfölddel való érintkezéshez, de elsősorban a külföldi missziókkal való szóbeli tárgyalásokhoz szükségesek. Azonkívül nem is látom ebben a hivatalban azt a lelkesedést, melegséget és szeretetet, amely az ilyen humánus ügyeknek intézésénél okvetlenül szükséges. Előfordult pl. a napokban, hogy egy hadifogoly tiszt, aki öt esztendeig volt Oroszországban, hazaérkezett. Első útja a honvédelmi ministerium hadifogolyosztályába vezette, hogy ott azokat a fontos tapasztalatokat, amelyeket öt hosszú éven' át szerzett, előadja, hogy azokból a hivatal okulhatván, intézkedéseit megtehesse. És, t. Nemzetgyűlés, az illető urat egyszerűen meg sem hallgatták, 19*
