Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-49

136 A Nemzetgyűlés 49. ülése 1920, választókerületre osztotta fel a fővárost, beszél a külön érdekekről és arról, hogy a közigazgatási kerület sem megfelelő egység, merf még a közigazgatási kerületeken belül is apróbb körzeteknek külön érdekeik lehetnek. Vass József : A vezetőgondolat az, hogy minden kerület egyforma. Bródy Ernő : Hogy lehet minden kerület egyforma, amikor az egyikben 15.000 és a másikban 81.000 választó van? (Zaj a baloldalon.) Vass József: Nem területi szempontból. Usetty Ferenc : Eddig a három demokrata kerület annyi képviselőt választott, mint a többiek együtt. Bródy Ernő : Rögtön rátérek, t. képviselőtársaim. Vass József: A VII. kerület nem különb, mint a IV. vagy a IX. Bródy Ernő : Nincs semmi különbség közöttük, de ne is legyen. Legyen mindegyiknek a létszám és mindenféle tényező szerint megfelelő képviselete, de ne egyforma számban, holott egyiknek 15.000, másiknak 81.000 választója van. (Mozgás a baloldalon.) Mondhatom, hogy Vass József képviselő urnák rendkivül értékes beszédeit mindannyiszor, amikor alkalmam van, nagy élvezettel hallgatom. (Mozgás és derültség a baloldalon.) Bocsánatot kérek, nem kompromittálom azzal, ha megdicsérem. (Élénk derültség.) A világért sem szándékom ez, de én, mint parlamenti ember, aki nagy passzióval szoktam hallgatni az ellenkező véleményüek magasnivóju előadását, t. képviselőtársam felszólalásainál mindig okulok és tanulok és örülök, ha alkalmam van tanulni. Mondom, Vass József t. képviselőtársam az ő kitűnő beszédében azt fejtegette és közbeszólásaiban is folyton azt hangoztatja, mint nagyon ügyes jelszót, hogy itt a kerületek egyenlősitéséről van szó. De a kerületek egyesítésének jelszava sem lehet helyes akkor, amikor a különböző kerületekben nagy eltérések vannak. Kerületek egyenlősitéséről akkor lehetne szó, ha az egyes kerületekben lakó polgároknak is egyenlő joguk lenne, de mit érek az egyenlősítéssel, ha a polgároknak különböző jogaik vannak, ha az egyiknek pluralitásos joga van, szemben a másikkal. (Zaj és éllenmondások balfelöl.) Ernszt Sándor: Ne beszéljen igy, kérem, hiszen ez az egész világon megvan ! Ne mondjon ilyeneket ! Bródy Ernő: Bocsánatot kérek, t. Nemzetgyűlés, én igyekszem objektiv lenni és nem tévedek személyes térre, bármint csábitanak is. Hencz Károly: Dehogy csábitunk mi téged! (Derültség. Elnök csenget.) Bródy Ernő : Igyekszem az ügy érdekében elvi alapon és elvi területen állni. En azt mondom, hogy ez nem helyes, nem igazságos és mindjárt bizonyítom is ezt. Sorra veszem az egyes fővárosi kerületeknek a legutóbbi nemzetévé május hó 23-án, pénteken. gyűlési választások szerinti szavazatarányait. (Halljuk! Halljuk! a középen.) Budapesten volt összesen 464.000 szavazat. Méltóztatnak megengedni, hogy csak kerek számokat mondjak. Ez bizonyos arány szerint megoszlott, amit azonban itt most nem fogok felolvasni, mert csak azt akarom bebizonyítani, hogy a jelenlegi törvéixyjavaslat szerint az egyes kerületek mennyit nyernek és mennyit veszítenek. Az I. kerületnek népszáma alapján is jár 24 mandátum, ez tehát se nem nyer, se nem vészit ; a II. kerületnek 24.000 szavazat alapján járna 13 mandátum, 13 bizottsági tagság, ez tehát az egységes 24 bizottsági tagságot véve figyelembe, nyerne 11-et; a III. kerületnek 23.000 szavazóval volna 12 mandátuma, ez tehát nyer 12-őt ; a IV. kerületnek 15.000 szavazóval 8 mandátuma lenne, ez nyer 16-ot; a IX. kerület 44.000 szavazóval 23 mandátumra jogosult, ez nyer 1-et ; a X. kerület 22.000 szavazóval 12 mandátumra jogosult, ez nyer 12-őt. Ezzel szemben járna a népszám és a kultúra alapján a VI. kerületnek 82.000 szavazóval 42 mandátum, ez vészit 18-at; a VII. kerületnek járna 89.000 szavazóval 46 mandátum, ez vészit 22-őt, és a VIII. kerületnek járna 76.000 szóval 40 mandátum, igy ez vészit 16-ot, vagyis ez az utóbb Emiltett három kerület nagyon sokat vészit. T. Nemzetgyűlés ! Egy másik érv volt, hogy ez a három kerület majorizálta a törvényhatósági bizottságot. Én igazán igyekszem objektiv lenni és elismerem, hogy ebben van valami, mert ha összeadom a 46-ot, 42-őt és 40-et, ebből tényleg kikerül a többség. Ez mutatja, mennyire igyekszem objektiv lenni. En azonban gondolkoztam azon, hogy miután ebben az érvben van valami (Félkiáltások balfélol : Van ! Van ! Sok !), hogyan lehetne ezt a kérdést áthidalni, megoldani, és arra a gondolatra jutottam, hogy amint annak idején az ,1872-ik évi törvény megállapított egy minimumot és egy maximumot, egy alsó és egy felső határt, megállapította 20-ban a minimumot, 30-ban a maximumot : változott viszonyokra való tekintettel ugy lehetne a dolgot megcsinálni, hogy a 240 bizottsági tagon belül megállapítanánk egy minimumot. Azt hiszem, ez legalább 18 volna. Tehát ez alapon a Belváros is 18 mandátumot kapna nyolc helyett s valamennyi városrész megkapná a maga képviseletét. Viszont abban is van igazság, hogy a Belváros tényleg nem fejlődhet, nem terjeszkedhetik tovább, mert meg van adva a területe. Ezzel szemben az Erzsébetváros, Józsefváros és Terézváros, melyeknek nagy külső területei vannak, nagyon íejlődésképesek. Nem szabadna a végletekig vinni dolgot és nézetem szerint meg lehetne és meg kellene állapítani a felső határt pl. 35-ben, ki lehetne mondani, hogy ezeknek a nagy kerületeknek nem lehet több mandátumok, mint 35. Ez kvóta szerint is megfelelő szám. Azt hiszem, hogy ha objektive vizsgáljuk a kérdést