Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-44
A Nemzetgyűlés 44, ülése 192C vagyon élvezőjének lehetővé tette a vagyonnal könnyebben megszerezhető műveltség elsajátítását, széles látókörnek, tapasztalatoknak megszerzését, és ha régente némi valószínűség szólt is amellett, bogy a vagyoni cenzus alapján üléssel és szavazattal biró tagok a törvényhatósági bizottságnak bizonyos stabilitást fognak adni, most, mikor a milliomosok, ha nem is a földből nőttek ki, de igen sokan köziilök az ágyrajárók sorából, a pincelakásokból, a sötét mellékutcákból kerültek elő (Felkiáltások balfelől : Rombach-utcából 1) és a milliomosok tényleg gombamódra szaporodtak, tehát nem generációk szorgalmának és munkájának gyümölcse többé ez a vagyon : ez az indok sem álhat már fent. (Igaz ! ügy van !) Ezért jogos nemcsak azoknak kívánsága, ?kik a virilizmusnak mindig ellenségei voltak, hanem azoknak állásváltoztatása is, akik eddig a virilizmussal szemben a tolerari potest álláspontján voltak, hogy a vagyoni cenzus, a vagyoni kiválóság helyébe tétessék a szellemi kiválóság, a vagyoni virilizmus helyébe az intellektuális virilizmus. (Helyeslés.) Ezt az álláspontot honorálja, t. Nemzetgyűlés, a törvényjavaslatnak ez a 2. §-a, kapcsolatban a 13. §-szal, amely épen közéletünk jeleseit, a tudományoknak, művészeteknek és a köz érdekeinek önzetlen munkásait juttatja ahhoz, hogy a főváros törvényhatósági bizottságában szóval és szavazattal bírjanak és ott széles látókörüket, tapasztalatukat, tudásukat, önzetlenségüket érvényesíthessék. Hasonlóképen a fővárosi törvényhatósági bizottság pártatlanságának, a purifikáció gondolatának szolgálatát tartalmazza a javaslat 3. és 4. §-a. Ezt az elvet a régi törvény 23. §-ának harmadik bekezdésében egyszerűen azzal intézte el, hogy a főváros javadalmainak haszonbérlője és az, aki a fővárossal számadási viszonyban áll, fővárosi bizottsági tag nem lehet. Ez azonban csak olyan gát, amelyet féllábbal is egészen könnyű átlépni, olyan kapu, amely tág teret hagy a korrupciónak, hogy besurranjon, és azért 8z uj szabályozásnál a törvényjavaslat ezzel meg nem elégedhetett, hanem e tekintetben a legszigorúbb korlátozásokat állítja fel és a 3. §, 6. és 7. pontjában a fővárosi törvényhatósági bizottsági tagok sorából kizárja mindazokat, akik a székesfővárosnak vállalkozói, szállítói, a főváros és mások közti ügyletek közvetítői, bizományosai, a székesfőváros javainak, javadalmainak, jövedékeinek és hasznot hajtó jogainak bérlői, akik ilyen cégeknek és részvénytársaságoknak alkalmazottai, természetesen annál inkább igazgatói vagy résztulajdonosai, sőt — bár moraliter nem ide tartozik, szerkezetileg itt kívánom megemlíteni, — ebből a szempontból : a fővárosi törvényhatósági bizottság függetlenségének és pártatlanságának biztosítása szempontjából a 3. §. utolsó bekezdése kizárja a fővárosi törvényhatósági bizottság tagjai sorából a főváros alkalmazottait is. Ez, t. Nemzetgyűlés, bizonyos érzékenységeket valószínűleg sérteni fog, azonban '. évi május hó 18-án, kedden. 5 sokkal helyesebbnek látszik, hogy ha a főváros azon alkalmazottait, akik arra hivatkozhatnak, hogy ők a főváros ügyeinek közvetlen közelről szemlélői és saját tapasztalatukból ismerik azokat, arra utaljuk, hogy ezeket az ismereteikét és tapasztalataikat inkább arra használják fel, hogy a székesfőváros széles néprétegeit világosítsák fel ezekről a tapasztalatokról, a közvetlen közelről megszemlélt és tudomásul vett netáni visszaélésekről és anomáliákról, mert igy kettős célt szolgálnak. Először azt, hogy a székesfőváros népe minél szélesebb rétegekben tudomást szerez ezekről az esetleges visszaélésekről és ezért ő maga is arra fog törekedni, hogy a székesfőváros törvényhatóságába csak olyan embereket küldjön, akiknek irányítása mellett ilyen visszaélések elő nem fordulhatnak, másodszor pedig meg van óva az az elv, amelyre feltétlenül törekedni kell, t. i. a székesfővárosi törvényhatósági bizottság függetlenségének elve és ki van zárva az, hogy itt netalán a tisztviselők és alkalmazottak között bizonyos baráti viszony és ezen a cimen a főváros ügyeinek intézésében elnézés kaphasson lábra, amely semmiképen sem szolgálna az ügyek tisztességes és becsületes vitelének előnyére. A 4. §. ennél még tovább megy és a lehető legszigorúbban igyeksz : k annak elejét venni, hogy a fővárosi törvényhatósági bizottsági tagok ilyen tagsági minőségüket akár arra iparkodjanak felhasználni, hogy maguknak vagy másoknak, vagy egyes érdekcsoportoknak ezen tagság révén bizonyos előnyöket szerezzenek, akár pedig a székesfőváros igazgatásában alkalmazott tisztviselőket jelenlétük morális presszió]ával igyekezhessenek befolyásolni, hogy egy vagy másik ügyet igy intézzék el vagy ugy intézzék el. Ez a székesfővárosi törvényhatósági bizottság leendő tagjaira bizonyos alkalmatlanságot és bizonyos kellemetlenséget fog róni, mert hiszen a törvényszakasz szerint ők még abból is ki vannak zárva, hogy saját, a mindennapi életben előfordulható, de a fővárossal vonatkozásban lévő ügyeikben eljárhassanak. A közigazgatási bizottság megfontolás tárgyává is tette, hogy a szakasznak ezen a szigorú rendelkezésén ebből a célból, hogy feleslegesen ne kösse és ne terhelje saját ügyeinek elintézésében a fővárosi törvényhatósági bizottság leendő tagjait, nem kellene-e tágítani, de arra a meggyőződésre jutott, hogy sokkal inkább kell megkívánni azt, hogy a fővárosi törvényhatósági bizottság leendő tagjai vállalják magukra ezt az alkalmatlanságot, semhogy a köz érdekében lehetővé kívánnák tenni, hogy itt rést üssünk az általános elven és ezen a résen, azt tágítva és mélyítve, megint besurranjon a korrupció és az egész elv gyakorlati értékét teljesen lerontsa. A 8. §. szerint a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja nem lehet, aki legalább 1914 június óta nem budapesti lakos és aki legalább tíz esztendeje nem magyar állampolgár. Ezt azért tartottuk szükségesnek, mert megkivánhatónak tartjuk, hogy a csak pár esztendeje, talán épen csak a háborús drang miatt Budapestre került polgárok ne vindi-
