Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-48
114 A Nemzetgyűlés 48. ülése 1920. B. Szterényi József: Csak tudomásul vette a kényszerhelyzetet! (ugy van!) Friedrich István: Bendben van, tehát mindjárt másképen fogom fogalmazni a mondatot. Hibát követett el a nemzet, amikor a parlament tudomásul vette a háború elhatározását. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök: Te is követsz el hibákat a fogalmazásban, a nemzet is követhetett el hibát! Friedrich István: Ezt már nem helyeslem, amit a t. ministerelnök ur most mondott, hogy én is csinálok a fogalmazásban hibákat, tehát a nemzet is követhetett el hibát. Ezzel a nézetével egyedül marad a ministerelnök ur. (Zaj.) Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök: A múltban követhetett el hibát. Friedrich István: A második hiba az volt, mikor a nemzet a háborút nem merte idejében befejezni. Mert ha 1917-ben befejeztük volna valahogyan a háborút, mindenesetre jobb békét kaptunk volna, mint a milyent most kaptunk. B. Szterényi József: Mindent elkövettünk! Friedrich István : Meg kellett volna kisérelni ínég ' erősebben, hátha sikerült volna. Mindenesetre jobb lett volna akkor a háborúnak véget vetni, mint megvárni a teljes összeomlást. Ez hiba volt. (Zaj.) Nem mondom, hogy a kormány hibája. (Felkiáltások : Kik csinálták az összeomlást? Meg kell büntetni! Zaj.) Akik az összeomlást csinálták, azokat mind bíróság^ elé kell állitani. Akinek abban bármilyen szerepe volt, felelősségre kell vonni és a legkisebb bűnért, a legkisebb vétekért akasztófát ajánlok én magam. (Zaj.) Huszár Károly: Csak akkor leszek megnyugodva, ha egytől-egyig minden defaitistát felakasztottak. Friedrich István : A harmadik nagy hibát akkor követte el a nemzet, amikor szövetségeseit egyszerűen cserbenhagyta. Nem tudom megérteni, hogy mikor mi szövetségeseinkkel együtt tudtunk haladni - egészen az összeomlásig, az összeomlás pillanatától kezdve nem törődtünk már szövetségeseinkkel. Tudom, hogy ez nem a mostani Nemzetgyűlés hibája és nem a mostani kormány hibája. Nagyon jól tudom ezt, de annyi bizonyos, hogy akárki követte el, ennek a hibának a következményeit most a nemzet érzi. Ez volt a harmadik fő hiba, mert ha mi szövetségeseinkkel, mint szervezett erőcsoport tárgyaltunk volna a békéről, akkor szerény nézetem szerint mindenesetre nagyobb súllyal léphettünk volna fel, mint amilyennel most lépünk fel, amikor egészen árván áll itt a magyar nemzet képviselete. A negyedik fő hiba az, amiről már előbb szólottam, hogy annyira siettünk a béketárgyalásra. Attól függ minden, kinek lesz igaza. Azoknak lesz-e igazuk, akik azt mondják, 'hogy mindenáron alá kell most irni a békét, mert ha aláirtuk a békét, akkor olyan lehetőségek elé jutunk, amelyek folytán a nemzetet jobb évi május hó 27-én, csütörtökön. helyzetbe tudjuk hozni. Majd meglátjuk, kinek lesz igaza. En azt hiszem, hogy az volt a hiba, hogy aláirtuk, illetve aláirjuk a békét június 4-én. Nem ertem ezt, hogy a magyar nemzet ujabban félévenként újból orientálódik. Azt hiszik általánosságban, hogy a világháborúnak már vége van. En más meggyőződésen vagyok, azt hiszem, hogy a világháborúnak még távolról sincs vége. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy volt harmincéves háború és hétéves háború. Miért ne lehetne még egy háború, amely sokkal hoszszabb ideig tart, mint az eddigi világháború? (Felkiáltások: Isten mentsen!) Ugy van, Isten mentsen meg tőle ! Nem azt mondom, hogy ugy legyen, csak azt állapitom meg, hogy a világháborúnak még nincsen vége. A Nyugat és a Kelet nagy csatái, a doberdói csaták, a forradalmak, a bolsevizmus mint csak fázisai voltak a világháborúnak ós meg vagyok győződve, hogy e fázisok után még sokkal hatalmasabb fázisok fognak bekövetkezni és ezért Ítélem azt el, hogy ezek után az előzetes fázisok után már most a magyar nemzet végleges külpolitikai ós általános politikai orientációhoz fogjon hozzá. A világháború még ma is folyik. Leszerelés még távolról sincs, csak azokat igyekeznek leszerelni, akik az entent-re veszélyesnek látszanak. A népszövetségben nem bizom. Az nem más, mint egy uj véd- és dacszövetség, amelyet az entente „azért szervez, hogy állítólagos győzelmét egyszer s mindenkorra bebiztosítsa. Ha az entente-hatalmaknák joguk van ahhoz, hogy népszövetség alakjában igyekezzenek eredményei ket biztosítani, akkor a letiport nemzeteknek is joguk lesz ahhoz, hogy szervezkedjenek és a béke kérdésében majd egyöntetűen járjanak el. Meglátják t. képviselőtársaim, ez be is fog következni. Mindenesetre arra kell törekednünk, hogy amikor a revízió sorra kerül, már ne egyenként menjenek oda a nemzetek külön-külön bókolni és kérni az ententehez, hanem addigra már legyünk ott, hogy ezek a nemzetek közös egyetértéssel, közös programmal lépjenek fel a revízió alkalmával, (ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én, t. Nemzetgyűlés, nem tudok megijedni attól a fenyegetéstől, hogy ha nem irjuk alá a békét, ez háborút jelentene. Már a külügyi _, bizottságban megmondtam, hogy ez tényleg olyan hatalmas ok volna, amely engem is más pontra vinne. Addig azonban, amig engem meg nem győz valaki arról, hogy ez tényleg bekövetkezik, nem irnám alá a békét. (Egy hang a baloldalon : Hogyan győzzük meg ?) Erről könynyen meg lehetne győződni. (Zaj. Egy hang a jobbóldalon : Kisérleti nyulak legyünk ?) Még ezt sem kell megtennünk. Egyszerűen informálódnunk kell és adatokat kell beszerezni arra vonatkozóan, hogy ezek az államok akcióképesek-e és megtámadhatnak-e bennünket. Hencz Károly: Majd átírunk hozzájuk, hogy mondják meg. (Élénk derültség.)
