Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-47

A Nemzetgyűlés 47. ülése 1920. évi május hó 26-án, szerdán. 109 Elnök (csenqet): Kérem a képviselő urat, hogy ilyen kifejezésektől tartózkodjék. Frühwirth Mátyás: Akkor ezek a dolgok, amik naponkint megtörténnek, kell hogy felháborítsák az embert. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl). A Népruházati Központnak összesen 36 millió korona értékű anyagraktára volt. (Felkiáltások : És most hol van ?) Ebből a 36 millió korona értékű anyagból ahelyett, hogy a beszerzési csoportnak, a munkásrétegeknek és a földmivelő népnek hiányzó ruhadarabjaik kiegészítésére juttattak volna valamit, e helyett 18 millió korona értékű ruhát a budapesti ruhakereskedőknek és divatárusoknak adtak. (Zaj a jobbés a baloldalon. Felkiáltások balfelöl : Zsidó kereskedőknek!) Ezek azután a ruhákat, amelyeket a Népruházati Központtól 400—500 K-ért kaptak, most 2500—3000 koronáért adják tovább. (Folytonos zaj.) Néhány példát fogok bemutatni. Egy darab siffon-ing, amelyet a Népruházati Központból 186 K árban kaptak meg, ők ma 400—500 K-ért adják tovább. (Felkiáltások balfelöl: Kik ezek? Neveket!) Megvannak a nevek is. A Schleiíerek, a Kleinok és a Finkelsteinok (Zaj.) 400 yard cérnát, amit ők a Népruházati Központból 72 K-ért kaptak, ma 240 K-ért adnak tovább. Egy méter sifí'on, melyet a Népruházati Központból 34 K-ás árban kaptak, ők ma 72 K-ért adják el, sőt az egyik kereskedő ugyanezt a siffont 95 K-ért adogatja méterenként. (Zaj.) Egy méter zefir, amely 27 K-ás árban került a központtól hozzájuk, 95 K-ért kapható. (Folytonos zaj és felkiáltások balfelöl : Honnan szerezték ?) A Népruházati Központból utalványozták ezt ki ezeknek a kereskedőknek. (Felkiáltások balfelöl: És a Központ honnan kapta ?) A Központ összegyűjtötte a háború alatt ezen anyagokat azért, hogy tisztviselőket, munkásokat és más arra rászorulókat segélyezzenek ezzel. Mikor a liquidálás bekövetkezett, ezt szétkapkodták azok, akiknek joguk nem volt ehhez a jótékonysághoz és a Központ anyagához. Sziráki Pál: Falun meg ruhát rekvirálnak állandóan. Frühwirth Mátyás: Egy száz centiméter széles matrac-csinvatot 34 koronás árban kaptak meg és 140 koronáért adták tovább. Egész listája került hozzám a különböző áruknak, amelyeket igy szereztek. Budaváry László : Halljuk a neveket ! (Halljuk! Halljuk!) Frühwirth Mátyás: Ha a nevekre kiváncsi a Nemzetgyűlés, azokat is felolvashatom. Fel fogom olvasni csak egy pár cég nevét, amelyek ezeket a dolgokat csinálják, de természetesen nemcsak ezek, hanem valamennyi cég Budapesten, mely ebből a központból kapott árut adja tovább.Itt van: Schleifer és Klein József-tér 13, Műnk Mór és Társa Sas-utca 3, Stroh, Finkelstein ós Grottlieb, Neumann Simon Irányiutca 27, Forgács szőnyegház Rákóczi-ut 8. így tudnék elősorolni még két vagy háromszáz nevet, amelyek mind résztvettek ebben. Ha valamikor hivatása volt a botbüntetésnek, akkor most van hivatása (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) és ha valaki megérdemli azt, hogy botot kapjon, akkor ezek, akik 2—3—400 százalékos, haszonnal adják tovább azt, amit kaptak. Budaváry László: Ahány százalék, annyi bot. (Helyeslés és derültség balfelöl.) Frühwirth Mátyás: Nekik ez munkába nem került, mert az árut egyszerűen azért kapták, hogy ugyanazon az áron, vagy egy kis haszonnal tovább adják, ők azonban hozzácsapnak 200— 300—1000°/o hasznot és igy adják tovább olyan embereknek, akik alig tudnak annyit keresni, hogy a gyomrukba annyi ételt tehessenek, mely elegendő életük fentartására. (Ugy van! Ugy van !) Ettől eltekintve még egy dologra akarok rámutatni. Ennek az 55 Központnak liquidálása a kereskedelemügyi ministeriumban történik és az egész egy szerencsétlen tisztviselőre van bizva. Rassay Károly: Nem is olyan szerencsétlen ! (Derültség.) Frühwirth Mátyás: Azért nevezem szerencsétlennek, mert ebben a sok mindenféle visszaélésben kell kotorásznia és itt kell igazságot tennie. Evekig fog tartani, amig valamennyi ilyen központot liquidálni fogják, pedig nagyon fontos volna a dolog. Kormánybiztos kellene oda, aki erélyesen nyúljon bele ebbe a darázsfészekbe és juttassa kisiparosoknak, tisztviselőknek és a vidékre mindazoknak ezeket az anyagokat, akiknek ezekre szükségük van. (Élénk helyeslés.) Hogy mi beszélünk keresztény kurzusról, hogy mi itt jelszavakat hirdetünk, ez borzasztóan elszomoritő akkor, amikor kint a szomszédban egészen más történik, mint amit mi itt elhatározunk. A legjobb intenció, a legmelegebb érdeklődés mind hiába való, mert minden elhatározásunk és intenciónk ellenére egészen más történik a közgazdasági életben; már pedig, ha mi a kurzust csak politikailag fogjuk megcsinálni és a közgazdaságban nem tudjuk megcsinálni, akkor a politikában is el fog bukni a kurzus, amelyről nem merem már azt mondani, hogy keresztény kurzus. Ebből kifolyólag a kereskedelemügyi minister úrhoz a következő interpellációt intézem (olvassa) : »Yan-e tudomása a kereskedelemügyi minister urnák arról, hogy a Népruházati Központ 36 millió korona értékű árujából 18 millió korona értékű árut a budapesti ruhakereskedők kaptak meg, ahelyett, hogy az összes árukat a különböző jótékonykodó és beszerzési csoportoknak juttatták volna?