Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-29
60 A Nemzetgyűlés 29. ülése 191 — mint mondotta — Magyarországon nincs olyan pénzügyi zseni, aki az országot mostani helyzetéből ki tudná vezetni. Azt hiszem, hogy nekünk van ilyen pénzügyi zsenink, csak ne ragaszkodjunk szorosan ahhoz, hogy a pénzügyministernek ebből a Nemzetgyűlésből kell kikerülni. Sándor Pálnál nem fontos az, hogy a pénzügyminister magyar legyen. Nálunk fontos, hogy az a szaktanár is. magyar legyen, még inkább, hogy a pénzügyminister magyar legyen. A pénzügyminister ur foglalkozott a nagy vagyonok kivitt részeivel is. Én azt hiszem, hogy e tekintetben nincs olyan nagy veszedelem, mivel azt látjuk, hogy a bolsevizmus kezd már fejlődni a minket környező államokban, s ha a bolsevizmus már ténylegesen fenyegeti a minket környező államok állami életét, akkor az a nagy vagyon, az a nagytőke, hamarosan vissza fog származni ide Magyarországba. Az italmérési adóra vonatkozólag azt mondta a t. pénzügyminister ur, hegy szigorú feltételekhez kell kötni az engedélyek kiadását, az összes italmérési engedélyek át lesznek revideálva és a hadirokkantaknak, továbbá azoknak, akik a háborúban, a harctéren sokáig szolgálatot teljesítettek, valamint a tisztviselőknek, főleg az elbocsátott tisztviselőknek és azok családtagjainak fognak adatni. Nagyon helyeslem ezt a dolgot, de bátorkodom a t. pénzügyminister ur figyelmébe ajánlani még azt, hogy méltóztassék gondoskodni arról is, hogy ez a revízió ne csak az italmérési engedélyek tekintetében, hanem egyéb iparengedélyek tekintetében is megtörténjék, pl. a moziknál, melyekre nézve Avar fry t. képviselőtársam tegnap kimutatta, hogy 646 mozi közül csak kettő van keresztény kézben, a többi zsidókézben van. Ami a nagy vagyonadó kérdését illeti, nagyon helyesen mutatott rá a t. pénzügyminister ur arra, hogy a nagy vagyonadó olyan probléma, melynek megoldása még igen sok fejtörést fog okozni. Rámutatott a t. pénzügyminister ur arra, hogy a nagy vagyonadót nem lehet behozni azért, mert nem dicsérhetnénk egy olyan privát háztartást, mely szükségleteit tőkéjének felemésztéséből, vagy ingóságainak és ingatlanainak árával akarná fedezni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Ezt nem mondtam! Fangler Béla : Azt mondta a pénzügyminister ur, hogy (olvassa) : »A nagy vagyonadónak nem lehet az a célja, hogy azzal az időleges kiadásokat fedezzük. Ez a legrosszabb gazdálkodás volna, ez olyan volna, mintha valaki az élelmezési költségeit vagyonának értékesitéséből, vagy kölcsönből fedezné«. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Ez mást jelent. Fangler Béla: Bocsánatot kérek, ugyanazt jelenti. Azt is bejelenti a pénzügyminister ur beszédében, hogy körülbelül 8 milliárdra rug a fedezet. Kérdem, miből fogja a t. pénzügyminister ur előteremteni ezt a 8 milliárd fede«. évi április hó 19-én, hétfőn. zetet, ha a földadót nem szabad érinteni, ha semmiféle adót érinteni nem szabad, a vagyonadót pedig szintén nem szabad még behozni. Remélem, uj kényszerkölcsönt nem akar kibocsátani a pénzügyminister ur, ámbár igaz, hogy a kékpénznek van még egy másik oldala is, melyet le lehetne bélyegezni. (Derültség ) A fogyasztási adókra is kitért beszédében a pénzügyminister ur és ugy állította be a kérdést, mintha nekünk elsősorban a fogyasztási adókat kellene horribilis mérvben emelni. A fogyasztási adó emelése a lehető legrosszabb volna, mert az tisztára a munkásságot sújtaná, a munkából származó jövedelmet adóztatná meg, olyan jövedelmet emésztene fel, mely jövedelem az elsőrendű életszükségleti cikkek beszerzését kell hogy célozza, mely jövedelem a naponkinti munkaerő fentartásának a költségeit kell hogy fedezze. Abban az esetben, ha a fogyasztási adók főleg nem azokra az elsőrendű életszükségleti cikkekre vettetnek ki, melyek a mindennapi élet fentartásához" szükségesek, hanem olyan tárgyakra, amelyek nem elsőrendű életszükségleteket elégítenek ki, akkor azok helyesek, mert akkor az tulajdonképen jövedelmi adó, de ellenkező esetben helytelen, mert akkor a fogyasztási adó nem más, mint egy regresziv adó, mely tisztára a kisembert, a munkást és a kispolgárt fogja sújtani. (Egy hang a jobboldalon : At hell hárítani a fogyasztóra, csak azt jelenti !) Méltóztassék megengedni, t. pénzügyminister ur, hogy azt kérdezhessem, mi lehetett annak a célja és értelme, hogy az u. n. játékpénz nem került lebélyegzés alá ? A játékpénz, amelyet a börzeügynökök a Griró- és Pénztáregyletben tartanak és amellyel az egymásközötti elszámolásukat bonyolítják le és amely az én véleményem szerint sok-sok millió, talán néhány százmillió, tökéletesen kivonatott a lebélyegzés alól. Mi érdeke a t. pénzügyminister urnák és a pénzügyi kormányzásnak, hogy azok a börzeügynökök, akiknek nem 99°/o-a, hanem l00%-a zsidó, (Derültség.) hogy ezek a börzeügynökök azokkal a pénzekkel, amelyekkel manipulálnak, teljesen ki legyenek vonva a lebélyegzés alól? Bocsánatot kérek, az nem indok, hogy ezeknek a börzeügynököknek szükségük van erre, hogy a börzén műveleteiket tovább folytathassák, mert ha én mint kisgazda ma eladtam 50 vagy 60.000 koronáért egy ökröt vagy egy pár marhát és másnap lebélyegezték a pénzemet, akkor annak csak a felét adták vissza, 25—30.000 koronát és adtak még egy állami elismervényt, amellyel azonban marhát többé nem vehetek. Tökéletesen igazságos és jogos lett volna tehát, hogy a zsidó börzeügynökök játékpénze is lebélyegzés tárgya legyen, mert ezek a zsidó börzeügynökök, hacsak egy kicsit is ügyesek, naponként 8—10.000 koronát játszva megkereshetnek. Weiss Konrád: Kivételnek kell lenni!
