Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-29

Nemzetgyűlés 29. ülése 1920. évi április hó 19-én, hétfőn. kérte Vázsonyit, hogy hasson oda, hogy a románok jöjjenek és szállják meg az egész Zalát, mert attól félnek a zsidók, hogy a zsidóknak Zalában melege lesz. Somogyi István : Erre van paragrafus a büntetőtörvénykönyvben. (Zaj.) Fangler Béla : Nincs, ugy hogy a törvényszék kénytelen volt felmenteni. Beszállították a fogolytáborba, jelenleg is a fogolytáborban ül, azonban a cementelosztásnak ő a fő-főparancsnoka Zalában, senki sem kaphat cementet, csak az ő kezén, az ő eszejárásán keresztül, hogy pedig ez az ő eszejárása mit jelent, azt gondolhatjuk. (Derültség és zaj.) Igen nagy örömmel látom, hogy a Nemzetgyűlés egyetlen egy kérdésben, hogy a tisztviselőkön, a közalkalmazottakon segiteni kell, tökéletesen megegyezik. Nem is kívánok ehhez a tárgyhoz hozzászólni, de mivel — ne méltóztassék félreérteni szavaimat — a gazdatársadalom — nem ám a Nemzetgyűlés kisgazdapárti tagjai, de a gazdatársadalom — egyes rétegeiben azt látom, hogy a tisztviselőkérdés megoldása iránt nincs meg bennük szociális érzék, amely szükséges volna, csak egy kis rövid példával akarok rámutatni arra, hogy milyen szerencsés az, akinek bármily csekély ingatlana, ennélfogva ingatlanból folyó jövedelme van és milyen szerencsétlen az, aki rá van utalva, hogy tisztán tisztviselői fizetéséből éljen. Mikor a pacsai járásban, Drozdy kerületében korteskedtünk, ott az egyik faluban, a tanító udvarán gyönyörű nagy disznót láttam, amely alatt 8-—9 malac volt. Mondtam a tanítónőnek, hogy milyen szerencsések, hogy ilyen gyönyörű szép állatuk van. Azt mondta : Bizony uram, négy esztendő óta ez az állat etet bennünket ... Ha nem volna, éhen haltunk volna. Ez az állat minden diploma nélkül többet keres, mint az uram minden diplomával. (Élénk derültség.) így áll a helyzet. De a tisztviselőkérdés megoldásánál ne csak azt keressük, hogy kik vétettek és kiket nevezett ki a Károlyi-kormány, kiket kellene ennélfogva a Károlyi-kormány kinevezéséből folyó pozíció, jukból elmozdítani, hanem azt is, hogy kiket ért mellőztetés a Károlyi-kormány alatt és kiknek kell ennélfogva elégtételt szolgáltatni. (Ugy van ! Ugy van I) Usetty Ferenc : Az természetes ! Fangler Béla : Ami a közélelmezési minister urnák a múltkor W eiss Konrád képviselőtársamnak adott válaszát illeti, hogy igenis ő mindent megtesz, hogy a tisztviselők természetbeni ellátásban részesülj ének, ezt megengedem és a szó szoros értelmében meghajtom az ő tevékenysége és ténykedése előtt ebben a tekintetebn a zászlót, azonban tényleg a dolog ugy áll, hogy a köztisztviselők — legalább a külső perifériákon, — nem kapnak semmit. Hogy abból a 28 millió koronából, amelyet a pénzügy minister ur ezelőtt két hónappal volt szives a Háznak bejelenteni, pl. a zalaegcrNEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ. 1920-1921. - II. KÖTET szegi tisztviselők mit kaptak, bátor leszek tisztelettel feltárni. Ez a 28 millió korona terhére menő segély december, január, február és március hónapra állapíttatott meg elsősorban, szóval decemberig visszamenően és ebből a négy hónapi segélyből a zalaegerszegi köztisztviselők fejenként és családtagonként kaptak 75 dekagramm sárga cukrot à 10 korona árért, ami megfelel fejenként és családtagonként-25 korona segélynek. Ezt kapták, semmi mást nem kaphattak. (Felkiáltások a jobboldalon : Nem jutott több belőle !) Az is közönséges sárga cukor volt. (Felkiáltások a jobboldalon : Jó volna, ha abból is volna !) Még azt is megemlítem, hogy mikor mi a homogén nagy, összetartó keresztény nemzeti egyesült pártba voltunk szerencsések tartozni, akkor a kultuszminister urat megkérdeztem, történt-e valami a tisztviselők érdekében, mert akkor volt a pénzlebélyegzés és remény volt arra, hogy ezzel kapcsolatban legalább hét-nyolc-kilenc milliárd pénz fog benmaradni az állampénztárban. Azonban ez, sajnos, nem bizonyult valónak. Én megkérdeztem akkor a minister urat, akkori pártvezéremet, szíveskedjék engem felvilágosítani, hogy mi történt a tisztviselők érdekében. A felelet az volt, hogy ne türelmetlenkedjenek ; a tisztviselők nem szólhatnak egy szót sem, mert a ministeri rendelet szerint minden tisztviselő fejenként, családtagonként és havonként 200 koronáig terjedhető természetbeni ellátmányt kap, amenynyiben pedig ezt nem kapná meg, 200 koronáig terjedő pénzbeli segélyt kap. Amikor a húsvéti szünetre emelt fővel hazamentem, azt hittem, volt tisztviselőtársaim el fogják ismerni, hogy ez egy előkelő és rendes segítség. A tisztviselők azonban csak ámultak és bámultak és egyáltalában az egészről nem tudtak semmit. Utólag is tudakozódtam, de oda még semmiféle rendelet, még kevésbé segély, nem érkezett, pedig ha olyan gavallérosan megállapított uk saját járandóságainkat és az általunk választott tisztviselők járandóságát, akkor segítenünk kellene a nyomorult tisztviselői karon, a magyar föld e páriáin is. (Helyeslés. Egy hang jobb felől : Adjuk oda saját fizetésünket !) De nézzük a nemzetgyűlési kinevezett tisztviselők státusrendezési ügyét, (Halljuk ! Halljuk !) amely teljesen rendezetlen. A Nemzetgyűlés kinevezett tisztviselőinek ügye ugy áll, hogy 1919-ben, amikor minden tisztviselő kapott már a státusrendezés révén valamit, január havában összeült egy bizottság, hogy megállapítsa a nemzetgyűlési tisztviselők státusrendezését és fizetését. Tudjuk, hogy a bizottságok rendszerint azt szokták határozni, hogy egyelőre nem határoznak semmit, hanem majd legközelebb fognak valamit határozni. E bizottság ülésezései is szétfolytak tehát és elhúzódtak 1919 március 19-ig, amikor is a pénzügyminister urnák akkori kiküldötte elfogadta a státusrendező javaslatot. Közbejött azonban a proletárdiktatúra, amikor is a Nemzetgyűlés kinevezett tisztviselői kara arra a hazafias álláspontra helyezkedett, hogy a proletároktól nem 8