Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-42
484 A Nemzetgyűlés 42. ülése 1920. évi május hó 14-én, pénteken. Szabó képviselő urat kérem, hogy legyen csendben. (Helyeslés a jobboldalon.) Szabó István (nagyatádi) közélelmezcsügyi minister : őszintén megmondom, hogy nagyon rossz vért szül a Nemzetgyűlésen az, hogy az általunk nagyon tisztelt nemzetgyűlési tagok és épen lelkészek tesznek ilyen kijelentéseket, (Ugy van! Ugy van ! jobbfelől. Nagy zaj a baloldalon.) Rassay Károly : Foglalkozásuk szerint osztjuk meg a képviselőket? (Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök (csenget) : Kérem, méltóztassanak csendben lenni, mert kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. (Zaj a baloldalon.) Kérem, a minister urat, hogy itt ne különböztessük meg a képviselőket aszerint, hegy lelkészek vagy földészek ; valamennyien képviselők vagyunk. (Zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Úgyis a köztudatba ment át.) Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister : Senki sem mondhatja rám, hogy mióta együtt kormányozunk, çsak egyetlenegy lépést tettem, vagy egyetlen szót szóltam volna, amely nem az együttműködést szolgálta. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Becsülettel álltam azt, amire egymással kezetfogtemk. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) En a legnagyobb sajnálattal latom a mai helyzetet ; ezt sem én éleztem ki, azt nem mondhatja rám senki sem. Szmrecsányi György : Nagyatádi Szabóról soha nem volt szó. Elnök (csenget) : Kérem Szmreesányi György képviselő urat, ne méltóztassék mindig az osztó igazság síerepét játszani. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Csak azt akarom még kijelenteni, hogy ne tessék a dolgot komolytalannak venni, ha mi a kérdés eldöntése előtt még egypár napi haladékot adunk azzal, hogy holnap nem akarunk a Házban ülést tartam, mert tudjuk a helyzet következményét. (Zaj a baloldalon.) Nekünk, aldk komolyan együtt akarunk dolgozni a t. túloldallal, nem célunk a szakadást azonnal provokálni. Nagyon sajnálom, hogy ide jutott a helyzet. Mi ebben veszedelmet látunk, amelyet elkerülni szeretnénk és ez a javaslat, hogy egy nappal halasszuk el az ülésezést, a legkomolyabb okból történt. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök : Még egy szónoknak van joga a napirendhez szólni. Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Elnök : A képviselő ur a napirendhez kivan szólni ? Rassay Károly: Igen. Méltóztassék megengedni, t. Nemzetgyűlés, hogy a napirendhez szóljak hozzá. Hiszen abban nyugodt lehet a t. minister ur, ha komolyan meggondolásra akarnak időt ebben a kérdésben és erre a célra inditványoztatott itt, hogy holnap ülés he legyen, azt hiszem, erre nézve köztünk nincs ellentét. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Szükségesnek látom azonban, hogy az a párt, amelyhez én tartozom, a maga részéről a kellő megvilágításban legyen beállítva, megjegyezvén azt, hogy talán ez az idegesség, amely a napirendi vita körül támadt, abból eredt, hogy senkisem volt tájékozva azon inditó okok felől, amelyek a t. túloldalt vezették. Szmrecsányi György : Meg kell az ilyet mondani. Rassay Károly : . . . sem akkor, midőn az ülést egy órával meghosszabbítani kivánta, sem akkor, midőn most váratlanul a holnapi ülés elhalasztásával hétfőre kivánta tenni a következő ülést. (Zaj jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Ha ezt velünk előre közölték volna, ugy, hogy nekünk fogalmunk lett volna arról, hogy tulaj donképen milyen intenciók vezették at. túloldalt, a legnagyobb készséggel járultunk volna e javaslathoz. (Mozgás jobbfelől.) Noha őszintén megvallva, aggályosnak találom ezt azért, hogy valahányszor a Nemzetgyűlés a maga üléseit — habár rövid időre is — elnapolja, ugyanakkor a sajtóban kénytelenek vagyunk azt olvasni, hogy ime, már ismét nem dolgozunk, s igy van a Nemzetgyűlés beállitva. (Mozgás jobbfelől.) Hát, t. Nemzetgyűlés, G-aal G-aszton t. képviselőtársam egy kézmozdulattal felel erre, bár azt hiszem ő maga is meg van győződve . . . Gaal Gaszton : Képzelődik a t. képviselő ur. Nem ővele foglalkozom. (Felkiáltások jobbfelől : Nagyon jó !) Rassay Károly : Azt hiszem, nem én képzelődöm, hanem t. képviselőtársamnak reflexmozgásai vannak. (Felkiáltások a jobboldalon : Ez az ő dolga !) Gaal Gaszton : Egyéni jogom ! (Derültség és taps jobbfelől.) Rassay Károly : Megállapithatólag sem az egyik, sem a másik nem forog fenn . . . Gaal Gaszton : Ne legyen olyan képzelődő a képviselő ur ! (Mozgás.) Rassay Károly : Talán most egy ujabb viccet méltóztassék a legszellemesebb képviselő ur magának megengedni. Gaal Gaszton : Nem vicc ; egészen komolyan ajánlom ! Pákozdi András : Nincs annak helye, hogy vicceljünk ! Rassay Károly : Hiszen én a magam részéről esek azért szólaltam fel, hogy a pártnak, amelyhez tartozom, megvilágítsam a helyzetét, s egyben hozzá akartam járulni ahhoz, hogy itt egy félreértés eloszlattassék. Nem tudom tehát megérteni a t. túloldalnak idegességét ezzel szemben. Épen azt akarom ki jelenteni, hogy mi készséggel hozzájárulunk az ülés elhalasztásához (Helyeslés jobbfelől.) akkor is, ha ennek az inditó oka az, hogy a t. túloldal Debrecenbe akar menni, akkor is, ha az az indoka, hogy komolyan akarunk tárgyalni. Csak ezt akartam bejelenteni. (Helyeslés a baloldalon.)
