Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-42
A Nemzetgyűlés 42, ülése 1920. mert a t. táldoldali közbeszólásokat helyre akartam igazítani. Friedrich István : Milyen komoly munkát végez ez a ház ! (Taps és felkiáltások jobbfelől : Nagyon igaza van !) Nagyon komoly ! (Zaj balfelöl.) Én választom meg a megjegyzéseimet, nem tőletek kérek tanácsot. (Felkiáltások balfelöl : Egészen stlilszerü !) Hencz Károly : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Amikor igy megállapitom, hogy régi alkotmányunk értelmében a törvényhozás a régi értelemben nincs együtt, hanem együtt van a Nemzetgyűlés, amely Nemzetgyűlés önmaga mondta ki önmagára, hogy a nemzetnek törvényes képviselete, nem méltóztatik-e látni, hogy ennek a Nemzetgyűlésnek kétszeresen, háromszorosan fokozottabb mértékben kell őrködnie azon . . . Bottlik József: A törvényesség felett! Hencz Károly : . . . hogy a törvényességbe vetett hitet megvédelmezze, hogy a törvényességbe vetett hithez kétely ne férjen, mert ha megingott a törvényességbe vetett hit, akkor megingott'magának ennek a Nemzetgyűlésnek a törvényes alapja, megingott tehát a létalapja is. (Ugy van! balfelól.) Ezen alkotmányjogi gátszakadással szemben — igy kell ezt neveznem — igazán nagyon kicsinyek azok az érvelések és eltörpülnek azok az indokok, amelyeket Gaal Gaszton t. képviselőtársam ebben a kérdésben felsorakoztatott, amikor azt mondja, hogy nem a Nemzetgyűlés és nem mi fosztottuk meg a választókat szavazati joguktól, hanem a vis major fosztotta meg őket és a Nemzetgyűlés nem tehet arról, hogy ez a vis major ezeket a szavazókat és ezeket a választókat "joguktól igy elütötte. Már most, t. Nemzetgyűlés, nem méltóztatik-e érezni, hogy mily sajátságos törvényes szinezete lesz ennek a Nemzetgyűlésnek akkor, amikor az adott esetben, négy vagy öt mandátumról lévén szó, a négy vagy öt mandátum birtokosát 20.000 ember küldötte be ide a parlamentbe és ugyanakkor 75.000 szavazó nem gyakorolhatta ezzel az öt mandátum birtokosával szemben a választási jogosultságát, ( ügy van ! balfelöl.) ha pedig az öszszes csonka kerületeket nagy egészben áttekintem, akkor a benyújtott statisztika szerint 240.000 ember küldte be a csonka kerületek mandátumainak birtokosait a Házba és ugyanakkor 895.000 embert akar megfosztani a t. túlsó oldal álláspontja választói jogosultságától. (Ugy van ! ügy van ! balfelől. Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Méltóztatik-e látni, hogy ez a kérdés egyenesen belenyűdk a Nemzetgyűlés törvényességének a kérdésébe ? Ha a kérdést ugy oldanók meg, hogy önálló kerületeket csinálnánk akár a felszabadult részekből, ugy, amintaz igazságú gy minister iir indítványa ezt javasolja, akár több fe'szfbadult kerületrész felszabadult részeiből, akár pedig a felszabadult csonka részt egy másik kerülethez csatolnók, akkor nézetem szeévi május hó 14-én, pénteken. 469 rint megint olyan nagy alkotmányjogi elvet törünk át, áttörjük nevezetesen az 1914. évi XV. tc.-nek a kerületi beosztásokra, a kerületek számának és székhelyének megállapítására vonatkozó nagy alkotmányjogi keretét, amely egyúttal alkotmányjogi garancia is. Hogy ez alkotmányjogi garancia, azt nemcsak maga a jogszokás, a parlamentáris országoknak általános alkotmányjogi felfogása és magyarázata, hanem az adott helyzet is mindennél fényesebben világítja meg. Ha pedig mi ezt a nagy alkotmányjogi elvet akár a múltban áttörni engedtük volna, akár pedig az adott helyzetben engednők áttörni, akkor egy alkotmányzsilipet nyitnánk meg és pedig megnyitnánk ugy, hogy a végrehajtó hatalomnak mindenkori birtokosa s a mindenkori kormányok a választások előtt a kerületi beosztásokat a szerint módosíthatnák és aszerint változtathatnák meg, ahogy nekik tetszik (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) és ahogy a nemzet akaratát a maguk álláspontja szerint meghamisítani lehetőnek hiszik. (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Ezek azok a nagy szempontok, amelyek miatt a kerületi beosztás is alkotmányjogi garanciát képez és amelyek miatt a kerületi beosztás a választói jognak integráns részét képezte mindenkor a múltban és kell hogy képezze a jövőben is, ha csak az alkotmányosságon rést ütni nem akarunk. Itt engedje meg az igen t. igazságügyminister ur, de nem fogadhatom el azt az álláspontját, mellyel igazolni kívánja és melyet statisztikai adatokkal is igyekezett bizonyítani, hogy a kerületek között az aránytalanság nemcsak nálunk volt meg a múltban, hanem megvan a külföldön is. Ezt az aránytalanságot, mint indokot, a kerületeknek általa nevezett »egyenlékenységét« — mint ahogy a közjogi bizottságban nevezte — saját álláspontjának, saját meggyőződésének és véleményének igazolására felsorakoztatta akkor, amikor azt mondta, hogy pl. kétszáz képviselő igenis küldhet be ide a Nemzetgyűlésbe a csonka kerületből is telj es jogú képviselőt akkor, amikor a másik kerületnek negyvenezer választója választ ugyancsak egy képviselőt. T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről konstatálom és koncedálom, hogy igenis, a külföldön is, nálunk is voltak a múltban és talán lesznek a jövőben is nem egészen egyforma, tehát az arányosság szerint differenciáló kerületek. Azonban mégis szükségét láttam annak, hogy az igen t. minister urnák ezt az argumentumát kellő értékére szállítsam le. Ezt az igazságtalanságot mi a múltban mindig éreztük, — azt hiszem, igy volt ez a külföldön is — ez ellen az igazságtalanság ellen mindig erős küzdelmek folytak (Ugy van! Ugy van.! balfelöl.) és ez igazságtalanság elleni küzdelem oly erős veit és olyan mértékben nyilvánult meg, hogy épen ezzel indokolták a kormányoknak a nemzet akaratának a meghamisítására irányuló törekvéseit. (Ugy van ! a baloldalon.)
