Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-41
456 A Nemzetgyűlés ál. ülése 1920. évi május hó 12-én, szerdán. ponti Tejcsarnok vezérigazgatója és Düzing Miksa, aki, a kommunizmus alatt lett magyar állampolgárrá. (Zaj.) Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister: Nem zsidó! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: Ez kommunista volt. Usetty Ferenc : Ez a három tejtriumvir forszirozta legjobban ezt a centralizálást. Ez az érdekeltség — mint már emiitettem — minden lehető és lehetetlen eszközt felhasznált arra, hogy terveit végrehajtsa, de a háború alatti közélelmezésügyi ministereket, sem báró Kürthyt, sem gróf Hadikot, sem Baloghy közélelmezésügyi ministert, sem Térffy államtitkárt nem tudták meggyőzni terveik és eszméik helyességéről. Ez természetes is volt, mert akkor a jog, a rend és az igazság uralkodott. De amit akkor nem tudtak elérni, azt a Károlyi-forradalom, ra,gy mondjuk lázadás ideje alatt, Erdélyi Móric mint közélelmezésügyi kormánybiztos és az ő kebelbarátja Düzing Miksa alatt, akit rögtön kineveztetett termelési biztosnak, elértek. Ez az érdekeltség azután elnyomta a keresztény tejnagykereskedőket. Mint mondtam, a Károlyiuralom alatt ez az Erdélyi Móric közélelmezósügyi kormánybiztossá lett és rögtön kreált egy külön addig még nem exisztált állást barátja, Düzing Miksa javára. Ez a Düzing Miksa az Általános Tejcsarnok igazgatója is volt és igy természetesen felettes hatósága is az igazgatása alatt levő vállalatnak. Később Erdélyi Móricból, a közélelmezésügyi kormánybiztosból népbiztos lett és akkor ez a népbiztos egy másik barátjának, akit az előbb emiitettem, Oerlei-G-rün Lajosnak adta át az igazgatást és aztán hárman együtt egyszerűen ós nagyszerűen kommunizálták a kommunizmus kitörésekor ezeknek a tejnagykereskedőknek minden üzletét. (Zaj.) Bemutatom itt adataimat hiteles másolatban. A közélelmezésügyi minister ur jól ismeri ezeket a dolgokat, hiszen voltam báior hetekkel ezelőtt a kezébe adni ezt az egész aktacsomót és ő maga is mondta, hogy tényleg nagyon sok igazság van az adataimban ; én azt hiszem, hogy minden igaz abból, amit mondok. Mikor aztán ez a három ember a többi tejnagykereskedőtől már mindent elkommunizált, egy negyediket, Schwarz Lipótot, az Általános Tejcsarnok másik igazgatóját nevezték ki termelési biztosul. üzleteikért, lovaikért, kocsi jaikért,kannáikért, gépeikért és egyéb felszereléseikert, ezek a tejnagykereskedők elenyésző csekély ellenszolgáltatásban részesültek, sőt sokan semmit sem kaptak. Nevekkel is szolgálhatok. Voltak olyanok, akiket, bár a forradalmi törvényszékkel — ismerjük ezt a frázist — fenyegették őket, mégsem irták alá azt a szerződést, illetőleg azt az irást, amelyben elismerték volna, hogy ők eladták a dolgaikat. Ok kijelentették, hogy semmit sem adnak el, az az ő jogos birtokuk. Mindenki tudja, hogy a főváros tejellátása a háború alatt mennyire leromlott, de amióta ez a három ember, vagy ez a két magánvállalat vette kezébe, illetőleg centralizálta a tejkereskedelmet, még rosszabb a helyzet. Azt hiszem minden fővárosi ember, akár van családja, akár nincs, tudja, mily sok csecsemőtől rabolták el és vették el az egyetlen tápszert, a tejet és hány családban lett annak keserű, szomorú és fájdalmas vége, hogy nem tudták a gyermekeiket kellő tejjel ellátni. (Ugy van!) Méltóztassanak csak visszaemlékezni és azt hiszem, mindenki igazat fog nekem adni. De ugyanakkor mi történt ? Tejivócsarnokokban 15 koronáért minden ember, akinek megvolt a pénze, kaphatott tejet, és egészséges emberek is tejet ittak. Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister : Betiltottam ! Usetty Ferenc : Igen helyesen cselekedett a közélelmezésügyi minister ur, hogy ezt nem régen betiltotta. De mint az újságokból értesültem, most már büszkélkednek egyes körök, hogy ők ehelyett kondenzált tejet kaptak és azt viszik forgalomba. (Ugy van!) Már most — ismétlem — igen honorálom, hogy a közélelmezésügyi minister ur ilyen erélyesen intézkedett, csak arra kérném, méltóztassék utánajárni, hogy intézkedéseit és rendeleteit tényleg minden vonalon végrehajtsák. Ezek az elvtársak — bár ezt a szót hallani sem szeretem, de véletlenül kicsúszott a számon — a legnagyobb tejhamisitást követték el, amiért börtönbüntetés jár. E két vállalat egyes exponenseinek, amennyiben bűnösök, feltétlenül bűnhödniök, kell. A Budapesti Központi Tejcsarnok és az Általános Tejcsarnok a proletárdiktatúra alatt napi 70.000 liter tejet hamisitott olymódon, hogy a tejet lefölözte és ilyen lefölözött tejet maximális áron hozott forgalomba. Olyan ürüggyel adtak erkölcsi címet ilyetén működésüknek illetve eljárásuknak, hogy ők majd vajat fognak készíteni, de ezt a vajat hűtőházakban helyezték el és ismételten beállott az a körülmény, hogy azok az emberek, akiknek volt pénzük, vajjal bőven rendelkezhettek és a főváros ugyanazon időben nem volt képes a zsirjegyeket beváltani. (Ugy van!) Ezt minden fővárosi ember tudja. Rettenetes bűnnek minősitem ezt az eljárást, mert megint csak a csecsemőktől, fejlődésben levő gyermekektől és betegektől vontak el tejet. (Ugy van!) Tudja minden ember és én magam is saját tapasztalatomból tudom, hogy a legminimálisabb mértékben kaptunk gyermekeink részére tejet és az is a legtöbbször savanyu volt. (Ugy van !) Ez a két magánvállalat ezen eljárás utján rövid idő alatt több mint hét millió koronát szerzett. Már most, hogyha egyénenként talán nem is lehet felelősségre vonni ezeket az embereket, akkor legalább azt a hét milliót kellene az államkincstár javára lefoglalni.
