Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-41

436 A Nemzetgyűlés 41. ülése 1920. évi május hó 12-én, szerdán. Ami már most a törvényjavaslat második részét illeti, mely nem tesz mást, mint azt, hogy a már egyszer megválasztott nemzetgyűlési képviselőnek a Nemzetgyűlés által véglegesen igazolt mandátumát megszünteti, megsemmisíti, a javaslatnak ezt a részét a közjogi bizottság jogilag megindokolhatatlannak, törvényellenesnek, sőt egyenesen a magyar alkotmányjogba ütközőnek nyilvánította. (Helyeslés a jobboldalon.) Griger Miklós : Pártérdekbe ütközőnek ! Rubinek István : T. Nemzetgyűlés ! Akkor, amikor e választókerületekre vonatkozóan a választás kiíratott, akkor, amidőn a törvény — mert hiszen most már törvény — alapján a Nemzetgyűlés összeült, amikor ezek a választókerületek a Nemzetgyűlésbe beküldötték képviselőjüket, amikor annak a képviselőnek mandátumát itt a Ház véglegesen igazolta, ez az igazolás a Nemzetgyűlés egész időtartamára történt, mert hiszen a házszabályok alapján kialakult gyakorlat is mindig azt igazolta és mindig amellett volt, hogy a nemzetgyűlési képviselő mandátumának végleges igazolása a Ház egész ülésszakára történik. A jelen esetben is tehát akkor, mikor a Nemzetgyűlés a nemzetgyűlési tag mandátumát, amely ellen jogos és alapos kifogás nem tétetett, véglegesen igazolta, ez a végleges igazolás a Nemzetgyűlés egész időtartamára történt, ezt tehát újólag viszszaszivni, újólag meg nem történtté tenni, vagy megsemmisíteni nem lehet. (Ugy van ! jobbjelöl.) Már az előzők során előterjesztettem azt, hogy a Nemzetgyűlés összeülésének alapjául szolgálótörvényerőre emelt alaprendelet, az 5984/1919. számú rendelet nem tesz különbséget választókerületek között a tekintetben, vájjon a választókerületek csak részben, vagy teljes egészükben szabadultak-e fel idegen megszállás alól, vagy pedig egyáltalában nem voltak idegen megszállás alatt. Annál kevésbbé tesz különbséget ez a rendelet, amelyet az 1920 :

1. te. törvényerőre emelt, nemzetgyűlési képviselők között. Egységes és egy rendelet illetőleg törvény alapján megválasztott nemzetgyűlési képviselőt ismer a rendelet, ismer a törvény és ismerhet a Nemzetgyűlés is, olyan nemzetgyűlési képviselőt, aki ezen törvényerőre emelt rendelet alapján választatott meg és akinek mandátumát maga a Nemzetgyűlés véglegesen igazolta. Már pedig, amikor maga a rendelet nem ismer kétféle nemzetgyűlési képviselőt, a Nemzetgyűlésnek magának nincs módjában és nincs jogában a nemzetgyűlési képviselők között különbséget tenni (Élénk helyeslés.) és nincs módjában a magyar alkotmányjogban teljesen ismeretlen ideiglenes nemzetgyűlési képviselő fogalmát statuálni. (Élénk helyeslés jöbbfelől.) Méltóztassék most ugyanezen rendeletnek, — mert hiszen, amidőn mi a mai Nemzetgyűlés konstrukcióját és azokat a jogelveket tesszük vizsgálat tárgyává, amelyeknek alapján a mai Nemzetgyűlés együtt ül, akkor kénytelenek és kötelesek vagyunk visszatérni arra a rendeletre, amelynek alapján a Nemzetgyűlés összegyűlt — méltóztassék ennek a rendeletnek 3. §-át vizsgálat tárgyává tenni. A rendelet 3. §-a azt mondja (olvassa) : »A Nemzetgyűlés 1920. évi január 3. napján Budapesten ül össze. Működésének időtartama, amenynyiben a Nemzetgyűlés feloszlását előbb ki nem mondja, az összeillés napjától számított két év«. Mit mond ez ? Azt mondja, ugyebár, hogy ennek a Nemzetgyűlésnek időtartama, amennyiben nem mondaná ki önmaga a feloszlását, az összeilléstől számított két év. De amikor megállapítottuk azt,. hogy a Nemzetgyűlés nem ismerhet kétféle nemzetgyűlési képviselőt, mert maga a rendelet sem ismer kétféle képviselőt, akkor egyúttal megállapítható ebből a 3. §-ból az is, hogy nemcsak a Nemzetgyűlés időtartama két esztendő, hanem a nemzetgyűlési képviselők működésének időtartama is két esztendő, ( Ugy van ! jöbbfelől.) feltéve, hogy a házszabályok vonatkozó rendelkezései nem adnak módot és jogot az illető mandátumok időközben való megszűntetésére. Ezért nem lehet különbséget tenni a Nemzetgyűlés időtartama és a nemzetgyűlési képviselő mandátumának időtartama között, (ügy van ! jöbbfelől.) Ez jogi lehetetlenség. Hogy ez a fejtegetésem helyes és hogy az eredeti alaprendelet máskép nem is magyarázható, ennek bizonyítására méltóztassék megengedni, hogy za ugyanezen rendelettel egy napon megjelent rendeletre, a magyar kormány 5988/1919. M. E. számú rendeletére a Nemzetgyűlés tagjainak választásáról és ezen rendelet 74. §-ára hivatkozhassam. (Halljuk ! Halljuk ! jöbbfelől.) Ennek a rendeletnek 74. §-a pedig a következőképen hangzik (olvassa) : »Ha valamely nemzetgyűlési tag megbízatása a Nemzetgyűlés tartama alatt bármely okból megszűnik (lemondás, halál stb. miatt) időközi választásnak van helye. (Egy hang bal felől : Ott van a »stb.« is !) Az időközi választásra a jelen rendelet rendelkezései megfelelően irányadók.« Ha a rendelet azt akarta volna statuálni, hogy az eddig szokásos megszűnési módokhoz még egy csatoltassék, akkor azt igenis odatette volna a felsoroltak közé, mert felesleges lett volna az eddig érvényes jogszabályok szerint való megszűnési módokat feltüntetni, viszont egy teljes nóvumot, amelyet a magyar alkotmány még soha nem ismert, a rendeletbe fel nem venni. Oláh Dániel : De mi lesz a 80.000 szavazóval ? Rubinek István : Rátérek arra is. Teljes lehetetlenség, hogy e rendelet alapján, amely pedig a Nemzetgyűlés összeülésének alapjául szolgál s amelyet a Nemzetgyűlés első alkotmányos törvényével törvényerőre emelt, olyan megkülönböztetéseket tegyenek, mint amelyeket maga a törvényjavaslat második és harmadik bekezdésében tesz. De eltekintve az előadottaktól, eltekintve attól, hogy a törvényjavaslatban tett megkülönböztetés nemzetgyűlési képviselő és nemzetgyűlési képviselő között jogilag meg nem indokolható és teljesen ellentétben áll az alaprendelettel, ez a rendelkezés alkotmányjogilag is hibás a következő szempontokból. (Halljuk !)~