Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-40

418 A Nemzetgyűlés 40. ülése 1920. évi május hó 11-én, kedden. igy tehát nem lehet alkalmazni ennek a törvénynek rendelkezéseit mindazon egyénekkel szemben, akik a tanácsköztársaság szervezésében, felépítésében és fentartásában tényleges hatalommal részt vettek. Ezen egyének a törvényt romba döntötték, alkotmányos intézményeinket vérbe fojtották, áldatlan munkásságuk után csak nyomor, szenvedés, pusztulás, könny, sirhantok, akasztófák, gyötrődések között sínylődő özvegyek és árvák maradtak vissza. Az ő cselekedeteik közönséges bűntények, (ügy van !) amelyekkel szemben rendelkezésre áll a törvény rendes útja s ezen kifejezett bűntettesekkel szemben a független magyar biróság lesz hivatott a törvény és lelkiismerete alapján eljárni, a megsértett alkotmány, illetve a megsértett jogrend védelmében megfelelő megtorlást kimondani. Felelősségem teljes tudatában abbeli meggyőződésemet fejezem ki, hogy a jelen törvényjavaslat alkalmas lesz alkotmányos szervezetünkben a második kamara kiépítéséig jelentkező a hiányt pótolni s épen azért tisztelettel kérem annak elfogadását. (Éljenzés és taps jobb felől.) Elnök : Szólásra következik ? Szabó Sándor jegyző: Mikovínyi Jenő! Mikovínyi Jenő: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk ! Halljuk !) Annak a törvénynek szükségessége, amelyet ez a javaslat létesíteni óhajt, vitán kívül álló és nagyon kevés hozzászólást tesz szükségessé. Egyébként a javaslatnak jogi és erkölcsi oldalait az igazságügyminister ur eléggé megvilágította és minthogy az ő előadása mindnyájunk belátását annak a célnak szükségességére koncentrálta, amelyet ezzel a javaslattal feltétlenül el kell érni és amelyet elérni óhajtunk, tulaj donképen nem is igen szükséges sem általánosságban, sem részleteiben támogatóiag ismertetni ennek a törvényjavaslatnak jelentőségét. Mégis a magam részéről, mint szintén olyan szakember, aki hasonló kérdésekkel hosszú éveken keresztül foglalkozott, pár szóval hozzá kívánok szólni. (Halljuk !) A köztudatba, közérzetbe ment át az az alaptétel, hogy közhatalmat felelősség nélkül gyakorolni nem is szabad, nem is lehet. Miután pedig a bizalomnak és az ezzel járó hatalomnak egy kézben való összpontosítása és ennek a letéteménynek foka megkívánja azt, hogy ennek arányában egy magasabb színvonalú biróság, egy itélő fórum kreáltassék és annak elbírálása alá bocsáttassanak e letéteményes egyénnek cselekedetei : szükség volt és szükség van arra, hogy a magyar felelős ministerium tagjaival szemben is egy specziális biróság, speciális itélő fórum teremtessék. Az 1848 : III. tcikk, amely a ministerium felelősségéről szól, 32—36. §-aiban teremtette meg azokat a szabályokat, amelyek szerint a magyar ministereket felelősségre lehetett vonni. Ez a törvény a bevádolást, a vád alá helyezést az alsótáblának s az ítélkezést a felső táblának adta és igy gyakoroltatott a ministerek feletti felelősség egészen az alkotmányosság megzavarásáig. Most az országgyűlés mindkét háza működésében szünetelvén, hiányzik ez a fórum és ennek következtében feltétlenül szükséges és- sürgős is, hogy az e javaslatban tárgyalt eszmék törvénnyé valósuljanak. (ügy van / balfelől.) Ha a javaslatot vizsgáljuk, azt látjuk, hogy az jogilag és erkölcsileg is igen szerencsés megoldása ennek a kérdésnek, amennyiben a bíróság megalakításánál olyan szempontokat választott, amelyek ugy a bíróságot, mint azt az egyént, aki ennek a bíróságnak ítélkezése alá fog kerülni, erkölcsi és jogi szempontból megvédik. Nagyon helyes volt a bizottságnak az az állásfoglalása, hogy nem adott aránylagos túlsúlyt az itélőbiráknak, mert igy részben elkerülhetővé tette azt, hogy közjogi és politikai vonatkozású kérdések elbírálásánál az Ítélkezés esetleges ódiuma a bíróságra, a magyar bírói testületre háruljon, másrészt pedig módot adott ahhoz, hogy a polgári élet kiváló egyéniségei, nagy tekintélynek örvendő, közjogilag képzett egyének szintén befolyjanak ebbe a nagyfontosságú alkotmányjogi ténykedésbe. A magam részéről a törvényjavaslat részletes szakaszait helyesnek' találom. Az általános vonatkozásban arra akarok még rátérni, hogy felfogásom szerint szükséges volt a visszaható erőnek megállapítása és nagyon helyesen cselekedett a javaslatot beterjesztő minister ur s a bizottság, amikor megállapította és törvénybe kívánta iktatni azt, hogy azok az emberek, akik habár nem alkotmányos utón is a közelmúltnak felelős ministerei lettek —igy az u. n.- népköztársaság elnöke és ministerei is — feleljenek ugyanezen törvény alapján azokért a tényekért, amelyeket reszkető kézzel és rossz lelkiismerettel rázuditottak ennek a szerencsétlen nemzetnek a nyakára. Kerekes Mihály: Sőt még előbbre kellett volna visszamenni ! (Helyeslés.) Mikovínyi Jenő: Ez abszolúte nincs kizárva, mert a javaslatban nincs időhatár. Vissza ledet menni mindazokra, akik felelős állásban hasonló bűncselekményeket követtek el. Kerekes Mihály: Nagyon helyes. Feleljen mindenki a tényei ér fc ! Mikovínyi Jenő: T. Nemzetgyűlés ! Minthogy érzésem szerint erről a kérdésről általánosságban, becsületességgel, jogérzéssel, lelkiimeretességgel sokat vitázni nem is lehet, mert ennek szükségessége kétségtelen« a megoldása pedig szerintem szerencsésnek látszik, az általános vita alkalmából több érvet felhozni nem kívánok, hanem ezt a javaslatot pártom nevében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Általános élénk helyeslés.) Elnök ," Szólásra következik ? Haller József jegyző: Báró Szterényi József ! B. Szterényi József: T. Nemzetgyűlés) (Halljuk ! Halljuk !) A kötelesség teljesítése kényszerit arra, hogy ennél a javaslatnál, mint az utolsó alkotmányos kormány egyetlen nemzetgyűlési tagja, szót emeljek, és a felelősség kérdésében különösen azok tekintetében, amik az alkotmány megdöntésének kísérletét illetőleg történtek, a Nemzet-