Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-39

412 A Nemzetgyűlés 39. ülése 1920. évi május hó 10-én, hétfőn. négy szárnyvasut, tizennégy vizitársulatnak, különböző községi erdőknek és legelőknek a kérdései, amelyeket a határok metszenek, s amelyekre nézve meglesz ugyan a joga a határkijelölő bizottságoknak beavatkozni és más határokat megállapítani, de amelyek annyi kérdést fognak involválni, hogy egész kérdéskomplexek fognak kifejlődni, ahol sohasem egyes kérdéseket, hanem egész vidékeknek egész gazdasági életét fog kelleni rendezni, ami majd igen nehéz lesz, és amire nézve már egyes példák mutatkoznak nemcsak a mi határainkon, de — hogy ne a magunk példájával éljek — a bánáti szerbromán határon is. (Mozgás.) S ebben talán egy bizonyos mértékig azt mondhatnám, hogy nem mindig a rosszakarat, hanem néha egyszerűen egy bizonyos felületesség talán az, ami az egyes intézkedéseket jellemzi. Mert például Nagylak községet elválasztja a határ a maga állomásától; a szerbromán határon, a Bánátban, a balkányí eset tökéletesen ugyanaz. Azután lesz egy csomó más kérdés. Városoknak vízmüveiktől való elszakítása, pl. Sátoraljaújhelyen ; továbbá egyes gyáraknak a gyár anyagát szolgáltató területektől való elszakítása, pl. az ecsedi lápnak Börgöndtől való elzárása. Szóval lesz egy egész csomó kérdés, amelyet meg kell oldani s amelyek megoldásánál mindjárt érvényesülni fognak azok a természetes erők, azok a természetes, józan gazdasági viszonylatok, amelyek nélkül ilyen kérdéseket papíron megoldani nem lehet. (Igaz! Ugy van !) Ott lesz pénzügyi téren az a kérdés, hogy mig államadósságunk a háború előtt fejenkénti 390 koronát tett ki, ma -— amennyire egyáltalában lehet számításokat végezni — az óriási növekedés folytán, régi koronákban számítva, meghaladja a fejenkénti 5500 koronát is. (Zaj.) És mindezeken túl, fel fognak merülni más kérdések is. Nemcsak a fenmaradónak megtartása, de a fejlődés is. S méltóztassanak nekem itt megengedni, hogy ismét egy francia auktoritásra, ezúttal a volt francia kabinet kereskedelemügyi ministerére, Clementil-re hivatkozhassam, aki azt mondja: »A lustaság ideje lejárt Európában. Egyetlen darab föld se hozzon kevesebbet maximumánál; egyetlen bánya se maradjon kihasználatlanul ; egyetlen csepp viz se essék kihasználatlanul a hegyek lejtőjére.« Nos, ha Európát ilyen princípiumok alapján akarjuk kihasználni, akkor sokban el kell térnünk ettől a békeműtől és azt hiszem, ebben a munkában azok a különböző kiküldött bizottságok bő talajt fognak találni arra, hogy Európát lassankint átvezessék a békemű platformjáról arra az általánosan óhajtott platformra, amelyet Európa végleges békéjének nevezünk. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés!) És még egyet szeretnék megemlíteni, t. Ház. A lordok házában Lord Crawford válaszaiban azt mondotta, hogy az angol kormány reméli, hogy Magyarország szomszédai be fogják látni, hogy Magyarországgal meg kell kezdeniök a barátságos kapcsolatokat. (Mozgás. Felkiáltások balfelöl : Naiv ember !) és segítségére lesznek Magyarországnak abban, hogy Magyarország is és egész Kelet-Európa gazdaságilag ismét megkezdhesse munkáját és felvirágozhassék. (Zaj és közbeszólások!) Én azt hiszem, hogy amidőn ezen szándékot a nagyhatalmak valóra akarják váltani, akkor is igen sok mindenre jönnek majd rá, ami Kelet-Európában orvoslandó, sok mindenre, ami a békeszerződés eredeti textusán módosítandó. Mindezeknél, t. Ház arra kell gondolnunk, hogy nemcsak a mai momentumról, de a nagy jövőről, a jövő generációról is szó van, amelyért dolgoznunk kell, ha esetleg nem fogjuk is egy csapásra visszanyerni ami boldogulásunkat (Zaj.) és azt a békés, azt a megelégedett állapotot, amelyben Magyarország minden lakója és minden hazafi a háború előtt volt. Az aléltság idején visszanyesett fa is újra hajt. Minket aléltságunk idején találtak ezek a csapások, olyan állapotban, amelyben védekezni nem tudtunk. (Igaz! Ugy van! Felkiáltások balfelöl: El voltunk árulva!) Olyan állapotban, amelyben el voltunk árulva kifelé is, befelé is (Igaz! Ugy van!) ugyanazok által, akiket tegnap ékes szavakkal jellemzett egy fontos helyről — ahonnan remélem, szintén messze el fognak hangzani szavai — az akadémia elnöki székéből az akadémia elnöke. De épen, mert megvannak az erők; mert tudjuk, hogy a lenyesett fa is újra hajt s mert érezzük ereinkben a vért, azt a nedvet, amely életre fakasztja az uj hajtásokat, épen azért ne váljunk desperátokká. (Igaz! Ügy van!) Vigyázzunk és érezzük át a teljes felelősséget. (Helyeslés.) T. Ház ! Ezelőtt néhány nappal, amikor először volt alkalmam mint Magyarország felelős külügyministerének bemutatkoznom, azt mondottam, hogy nem mondhatok és nem ígérhetek tulajdonképen mást, mint hogy érzem a felelősség teljes súlyát és azt, hogy magyar vagyok. Azt hiszem, hogy a mai momentumban, amikor az egész nemzet és minden felelős tényezője ezzel a kérdéssel kell hogy foglalkozzék, tehát minden felelős tényező részesévé válik a külpolitikának, minden felelős tényező, azt hiszem, kell hogy érezze először a felelősség teljes súlyát nemcsak a mával, hanem a holnappal szemben is, éreznie kell azt, hogy magyar és ebből a két tényezőből ki fog alakulni egész természetszerűen a mi cselekvésünk, a mi meggondolt, józan és hazafias cselekvésünk. Méltóztassék megengedni, hogy egy bizonyos appelt intézzek. Ne méltóztassék ezt leckéztetésnek venni, mert ilyet nem szeretnék olyanokkal szemben mondani, akik erre talán épugy, vagy még jobban volnának hivatva, ha itt ülnének ugyanezen a helyen; de méltóztassék ezt annak tulajdonítani, hogy jelenleg ne-