Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-38

A Nemzetgyűlés 38. ülése 1920. évi április hó 29-én, csütörtökön. 395 Ez mindenesetre nagyon humánus intézkedés. Azonban azt tapasztaltuk, hogy nemcsak katonák vesznek részt ezeken a szemesztereken, hanem mások is, akik a karhatalomba bejutottak, sőt nemcsak férfiak, hanem nők is, mert hiszen azok az egyetemi nőhallgatók is beiratkozhattak, akik a megszállott területről jöttek. Barla-Szabó József: És az Apponyi-kollégium női tagjai! Schandl Károly: A másik ellenvetés az, hogy a klinikákon kevés a hely és ezért nem vehetik fel ezt a 80 vagy 90 orvostanhallgatónőt. A kommunizmus előtt, amikor a destruktiv elemeknek ezrei tódultak az orvosi egyetemre, akkor nem volt kevés a hely, azokat akkor lehetett tanítani, akkor volt elég szülőnő is, volt mindenféle eszköz arra, hogy ezt a sokkal, talán ezerrel több egyetemi hallgatót oktatással ellássák. A harmadik kifogás az, hogy a férfihallgatóság körében ellenszenvet kelt, hogy a nők olyan nagy számmal tódulnak az egyetemre. Ezzel szembeállítom azt a tényt, hogy a férfi hallgatóság egy nagygyűlésen járult hozzá ahhoz, hogy keresztény egyetemi hallgatónőket is vegyenek föl az egyetemre, sőt tiltakozott az ellen, hogy ezeket a teljesen hibájukon kivül az utcára kerülő lányokat kizárják az egyetemi beiratkozásokból. En arra kérem a kultuszminister urat, akinek ebben a kérdésben tanúsított eljárása iránt a legteljesebb elismeréssel vagyok, mert hiszen tudom, hogy épen ő fáradozott Pekár Gryula államtitkár úrral együtt a keresztény egyetemi nőhallgatók fölvétele érdekében, tudom, hogy sikerült is az ő fáradozásaik gyümölcseként annyit elérni, hogy a következő pótszemeszterre már a nők fölvétetnek, én azonban arra kérem a kultuszminister urat, hogy ne büntesse ezeket a jóravaló keresztény egyetemi nőhallgatókat azzal se, hogy egy fél évet elvesztenek. Sügősen méltóztassék lehetővé tenni azt, hogy még ezekben a napokban beiratkozhassanak a most folyó félévre is, hogy hibájukon kivül ne veszítsenek egyetlenegy félévet sem. Végtére, a tanév két szemeszterből áll és hogyha a másik szemeszterre fölveszik az orvosi fakultásra és akkor már lesz annyi hely, hogy el bírják őket látni a kellő oktatással, azt hiszem, most sincsen semmi különös akadálya annak, hogy az első félévre is fölvétessenek. Ennek alapján teljes tisztelettel a következő interpellációt intézem a kultuszminister úrhoz (olvassa): »Hajlandó-e sürgősen érvényt szerezni azon rendeletének, hogy az egyetemi karhatalomhoz fölvett hallgatónők beiratkozhassanak a 16.990. sz. rendelet szerint szervezett két pótfélévre is ? Hajlandó-e intézkedni, hogy a beiratkozásból kizárt keresztény orvostanhallgatónők akadálytalanul beiratkozhassanak az április 6-án megkezdett szemeszterre is ?« (Helyeslés és éljenzés.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a vallásos közoktatásügyi miniszter urnák. A vallás- és közoktatásügyi minister urat illeti a szó. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Az interpelláló képviselő urnák tökéletesen igaza van abban, hogy nem most jelentkezett csak az egyetemen törekvés, hogy a keresztény és magyar egyetemi hallgatóság igyekezzék a maga számarányát biztosítani az egyetemen és igyekezzék valamiképen korlátozni azt a túltengést, amely a keresztény és magyar ifjúság rovására az [egyetemen az utóbbi évtizedben mutatkozott. Természetes dolog, hogy ez a törekvés, amely már régebbi, az utóbbi idők tapasztalatai nyomán még sokkal nagyobb erővel jelentkezett és a végleges megoldást igyekezett forszírozni, hogy ugy mondjam, erőszakolni. Yoltak azonban bizonyos szempontok, amelyek ezt ez idő szerint lehetetlenné tették. Az egyik szempont volt az, hogy végtére a Nemzetgyűlésnek a joga, hogy intézkedjék egy ilyen kardinális kérdésben és változtasson meg olyan jogszokásokat és jogokat, amelyekre támaszkodtak eddig Magyarországon igen sokan és értek el pozíciókat, amelyeket mi nem irigylünk tőlük, amelyeket azonban nemzeti szempontból nem minden tekintetben tartunk kifogástalanoknak. A másik szempont pedig az volt, hogy nekünk most igen nagy tekintettel kell lennünk minden cselekedetünkben oly szempontokra, amelyeket talán figyelmen kivül hagyhatunk majd valamikor, amelyek azonban reánk nézve ma még igen kötelezők és rendkívül veszedelmet rejtene magában az, ha mi bizonyos kérdésekben elhamarkodva hoznánk végleges ítéletet és tennők ki magunkat ennek következtében oly támadásoknak, amelyekkel mi nem tudnánk megbirkózni. Épen azért én ennek a kérdésnek sietős megoldását és végleges rendezését nem tartottam opportunusnak és igyekeztem rábírni az érdekelteket, hogy keressenek oly megoldást, amellyel magát a célt el lehet érni, amely azonban megtámadhatatlan és amely miatt az országnak és a nemzetnek semmiféle nehézsége nem fog támadni sehol Előbb az volt a felfogás, hogy egyáltalán ne nyissuk meg az egyetemet és így kerüljük ki e kérdést. Ezzel azonban, amikor én a helyemre kerültem, azt a felfogásomat fejeztem ki, hogy végtére a magyar keresztény ifjúság már annyit vesztett a háborúban, hogy teljesen indokolatlan volna, hogy most még önmagát több veszteségre kényszerítse. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Azért én voltam az, aki szuggeráltam, hogy igenis, tartassák egy pótszemeszter, főként azért, hogy azoknak a veszteségei hozassanak be valamennyire, akik éveket töltöttek lövészárkokban, szenvedvén a nemzetért és, a nemzet jövője érdekében. 50