Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-38

384 A Nemzetgyűlés 38. ülése 1920. évi április hó' 29-én, csütörtökön. hónapi fogházra Ítélte (Zaj és felkiáltások : Kevés !) és a büntetésből az előzetes letartóztatással négy hónapot kitöltöttnek vett. Az Ítélet ez év február 14-én hangzott el, de már a rákövetkező legközelebbi napok egyikén, fordulat állott be. Az történt ugyanis, hogy dr. ötvös József fogházorvos, Reinitzet, aki őrültséget szinlelt, megvizsgálta és megállapította, hogy nagyfokú idegességben és csúzos bántalmakban szenved s állapota olyan, hogy elméjét az elborulás "veszélye fenyegeti, sőt élete is közelről veszélyeztetve van. (Zaj és felkiáltások balfelől : Persze s Ötvös is zsidó !) Az orvosi véleményt az ügyészség Bárczy István akkori igazságügyminister elé terjesztette és a jogerős Ítélkezés után már négy nappal, tehát február 18-án, a büntetés augusztus 15-éig, tehát épen addig, ameddig Reinitznak a fogházban kellett volna maradnia, felfüggesztést nyert. (Nagy zaj.) T. Nemzetgyűlés ! Reinitz Béla február 18-án elhagyta a fogházat. Internálva nem lett, ugy látszik rendőri felügyelet alatt sem maradt, ellenben — minden valószínűség szerint útlevéllel — Bécsbe utazott (Zaj.) és szemtanú állítása szerint az »Imperiák-kávéházban makkegészségesen feketekávézik és szövögeti terveit a Göndör-Krausz Náthánok és a Horthy-gyalázó Gábor Andor társaságában, annak a Gábor Andornak társaságában, aki a »Bécsi Magyar Újság« március 25-iki számában azt irja a Kormányzó ur magas személyéről, hogy »Ma kormányzó, tegnap gyilkos, miért ne lehetne ma gyilkos és holnap kormányzó ?« (Nagy zaj.) T. Nemzetgyűlés ! En ebben az esetben a magyar jogrend súlyos és flagráns megsértését látom. (Igaz ! Ugy van !) A magyar független bíróság által jogerősen elitélt haramia, egy közismert kommunista szabadonbocsáttatik, a hátralévő hathónapi büntetése elodáztatik és a bűnös, a magyar nemzet egyik elárulója, a hazáját eladó, börtöntöltelék, abban a kellemes helyzetben van hogy az országot elhagyhatja és az idegen földön csatlakozhatik ahhoz a társasághoz, amely konspirálva magyarországi fajtestvéreivel, a magyar állameszmét ismét megbontani és megrontani törekszik. Pekár Gyula : Benne van a bécsi összeesküvésben. (Zaj.) Avarffy Elek : Kérdem, mint orvos, illetve kérdeném, ha itt volna az igen t. igazságügyminist er ur, hogy fennforogni látja-e az elitéltnél az orvosi véleményezésben felhozott elmebeli állapotának és az életének súlyos betegség által való veszélyeztetettségét akkor, amikor a bűnös elhagyhatja Budapestet, elutazhatik Bécsbe és csökkent beszámithatósága mellett is megtalálja ott régi kommunista barátait és azt a maffiát, amely a hazája ellen esküdött ? Es kérdem az igen t. igazságügyminister urat, mi a véleménye az olyan ujabb esetről, amely a nap-nap után ismétlődő esetekkel együtt alkalmas arra, hogy a közhangulatot mindinkább háborgókba és a keresztény magyar társadalom türelmét és minden nemzeti idegszálát már a végsőkig kíméletlenül próbára tegye ? A következő interpellációt intézem a magyar kir. igazságügyminister úrhoz (olvassa) : »1. Van-e tudomása az igazságügyminister urnák Reinitz Béla jogerősen elitélt egyén büntetésének felfüggesztéséről, nevezett szökéséről és arról, hogy büntetésének felfüggesztése milyen utón, milyen jogi formák közt ment végbe és miért nem történt intézkedés aziránt, hogy a büntetés félbeszakítása után Reinitz Béla akár azáltal, hogy zárt gyógyintézetbe vitetett volna, akár pedig jelentkezési kötelezettség által ki ne vonhassa magát a további büntetés alól 1 2. Hajlandó-e az igazságügyminister ur vizsgálatot indítani a büntetés felfüggesztésének tárgyában és abban, hogy Reinitz Béla hogyan kerülhetett abba a helyzetbe, hogy magának esetleg útlevelet is szerezzen s a magyar állam területét elhagyhassa, (Felkiáltások a haloldalon : Gyalázat I) és végül : 3. Hajlandó-e az igazságügyminister ur gondoskodni arról, hogy Reinitz Béla további büntetését haladéktalanul folytathassa és kettőzött figyelemmel gondoskodni arról, hogy ilyen eset •— a közvélemény indokolt felháborodására — többé elő ne fordulhasson ?« (Helyeslés a haloldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik az igazságügyminister urnák. Soron van? Bródy Ernő jegyző : Pásztor József ! Pásztor József : Igen t. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk/) Szinte rosszul esik kimondanom, hogy ebben a szerencsétlen időben, amikor minden igaz magyarnak össze kellene fogni, hogy jobb sorsra érdemes hazánkat talpraállithassuk, még mindig vannak egyesek az ország egyes, vidékein, —igy az én vármegyémben is — akik osztályellenes izgatást folytatnak, még pedig nagy mértékben az ellen az osztály ellen, amelyről oly sok elismerést hallottam a Ház minden oldaláról s a ministeri székekből és amelyről a kormányzó ur őfőméltósága is ugy emlékezett meg legutóbb, hogy : »fajunk törzse, őserényeink letéteményese« ; a falu népe ellen. (Ugy van! Ugy van! johhfelol.) Az izgatás élőszóval és hírlapokban történik, hol nyíltan, hol burkoltan, sőt többször tettekben is nyilvánul. Nem tudom bizonyosan ennek az okát, de amint a hírlapokból és a hozzám beérkezett jelentésekből, kiveszem, kimondottan az az oka, hogy nem tetszik az izgatóknak az, hogy mi, egyszerű kisgazdák is bekerültünk mint képviselők a parlamentbe. Hát, igent. Nemzetgyűlés, talán mi vagyunk azok, akiknek legkevésbé tetszik ez az állapot, hiszen ugy érezzük itt magunkat, a szokatlan falak közé szorítva, mint a kalitkába zárt madár, de hát sok nemtetsző dolgot el kell ma tűrni mindenkinek ebben az országban, megadással viseljük tehát mi is a sorsunkat azoknak érdekében, akiknek bizalma ide érdemesített bennünket. Hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy nagy