Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-37
356 A Nemzetgyűlés 37. ülése 1920. évi április hó 28-án, szerdán. azért egységes visszatérítési árat állapitanak meg és fizetnek, ez pedig kilogrammonként 20 korona. Nagyon kérem a kereskedelemügyi minister urat, szíveskedjék utánanézni, annál is inkább, mivel látom, hogy teljesen arra az alapra helyezkedik, hogy igenis, ezek a visszatérítések ma már egészen másként biráltatnak el és a visszatérítés minden megfelelő esetben megtörténik. Ami végül a személyforgalmi és általában a forgalmi viszonyok megjavítását illeti, az interpellációmra adott válasznak ezt a részét, épugy mint a válasz többi részét is tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök : A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Emich Gusztáv kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés ! Kötelességemnek tartom, hogv a kereskedelemügyi minister alá rendelt államvasuti személyzet összessége nevében köszönettel vegyem az interpelláló képviselő urnák azt a megjegyzését, hogy egyáltalában nem kívánta az államvasuti alkalmazottak összességére vonatkoztatni a felpanaszolt körülményeket. A képviselő ur egy másik megjegyzésére reflektálva, csak azt kívánom megemlíteni, hogy a megtérítésnek kilogrammonkénti 20 K-ra való korlátozása csak a podgy ászra vonatkozik, az áruforgalomban ilyen korlátozás nincs. Csak ezt kívántam megjegyezni. (Helyeslés.) Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : Tudomásul veszi-e a Ház a kereskedelemügyi minister urnák Barla Szabó József képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Rubinek Gyula földművelésügyi minister: Szót kérek ! Elnök : A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Rubinek Gyula földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Van szerencsém benyújtani a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló törvényjavaslatot és annak indokolását. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a törvényjavaslatot és indokolását kinyomatni, a Nemzetgyűlés tagjai közt szétosztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a földmivelésügyi és a közigazgatási bizottsághoz utasítani méltóztassék. (Éljenzés.) Elnök : A mezőgazdasági érdekképviseletekről szóló törvényjavaslat ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a földmivelésügyi és közigazgatási bizottságoknak ki fog adatni. Ki következik? Bródy Ernő jegyző: Cserti József! Cserti József: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk !) Több súlyos interpelláció hangzott itt már el azon sérelmekről, amelyek a kisgazdákat lovaiknak méltánytalan módon történt elvétele következtében érték, de meg vagyok győződve róla, hogy ezek között egy sem volt olyan súlyos és egy kisgazdát sem ért még olyan méltánytalanság, mint aminőről én leszek bátor megemlékezni. A tényállás a következő : A kommunizmus napjaiban történt, hogy a vörös hadseregnek lovakra lévén szüksége, ezek legnagyobb részét a kisgazdáktól vásárolta össze és a lovak árát értéktelen fehér pénzzel ki is fizette. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem mindenütt fisettek !) Ezen rekvirálások folytán egyes községekben a lovak száma annyira leapadt, hogy a nagy igaerő-hiány miatt a mezőgazdasági munka folytatása is nehézségekbe ütközött. Ugyanebben az időben történt, hogy a román betörés előtt a Tiszántúlról a Dunántúlra is kellett sok lovat elhelyezni, hogy a románok azokat el ne vihessék, így kerültek lovak a Lederer és Schreiber testvérek törökszentmiklósi, gubaci pusztájáról is Fejér megyébe a Kisfalud-pusztára. Ezek a lovak útközben rühkórt kaptak s egy részük Budán, a lókórházban ápolás alatt is volt. Az emiitett uradalomból egy ápoló jött a lovakkal, aki azonban mindent csinált, csak épen nem ápolta a lovakat, ugy hogy a fiatal csikóknak a legnagyobb része a rühkór következtében ki volt téve az elhullás veszélyének, sőt több valóban el is pusztult. A megmaradt részt az akkori intézőkörök eladták egyes kisgazdáknak, hogy így mentsék meg az elhullástól. Ennél a vételnél azok a gazdák, akiknek jó lovait a vörösök olcsón elvették, előnyben részesültek, de a csikókat, bár az eladás azért történt, hogy az elhullástól még legyenek mentve, drágán adták. Eddig az időpontig e gazdákat két sérelem érte. Először az, hogy olcsó pénzért elvitték jó lovaikat a vörösek, másodszor az, hogy ezeket a rossz, rühkóros csikókat drága áron kellett megvenniök, mert a haszontalan fehér pénzért másutt nem adtak nekik semmit. A harmadik sérelem pedig most érte őket, amikor a kisgazda- és a földmivelésügyi minister urak ezeket a csikókat visszarendelték eredeti gazdáikhoz, holott uj gazdáik az elhullástól mentették meg azokat és az előbbi gazdákat csak az akkori vételár és egy, aránylag csekély tartásdíj megfizetésére kötelezték. Meg vagyok arról győződve, hogy a földmivelésügyi minister ur azért intézkedett így, hogy a magántulajdon tiszteletben tartását, valamint azt is dokumentálja, hogy azok az üzletek és vásárok, amelyeket a kommunizmus ideje alatt az akkori kommunista vezetők kötöttek érvénytelenek. Van azonban egy kormányrendelet, amely azokra a kisgazdákra vonatkozik, akiktől a hadsereg lovaikat elvette. Ennek az 1765/1920. számú rendeletnek