Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-36

A Nemzetgyűlés 36. ülése 1920. évi április hó 27-én, kedden. 333 telén alapon inkompatibilis állásban vannak, I akkor azt kérdezem : mi itt a pellengér ? Vagy jogos az az állás, amelyet elfoglalnak, s akkor nincs mit szégyelni rajta, vagy pedig jogtalan, akkor pedig eo ipso meg kell szüntetni abban a pillanatban ; amint bogy szerintem jogtalan és szerintem meg is kell szüntetni. Hogy miért mondom, bogy a Ház asztalára legyen ez a névsor letéve ? Azért, mert hiszen a kormánynak eddig is módja volt, hogy ebben a kérdésben segitsen, csakhogy a kormányt kötötte igen sok olyan obligó, amelyek bennünket, Nemzetgyűlést, nem kötnek. A kormány tagjai különkülön nem is igen intézkedhettek, legfeljebb együtt intézkedhettek volna és a kormánynak akárhányszor félnie kellett attól, hogy az inkompatibilis tisztviselők, ha hozzányúl az ő érdekeikhez, a kormányt cserben hagyják, nem ugy dolgoznak, ahogy kell, szóval, majd amerikáznak és más ilyen fegyvereket szegeznek a kormány ellen, ugy hogy a kormány oly súllyal és tekintéllyel nem tud fellépni, mint amilyen súllyal fellépni a Nemzetgyűlés hivatott és nézetem szerint köteles is fellépni. (Mozgás a baloldalon.) Ezért kivántam, hogy ez a kérdés ide hozassék. Mert ha a kormányon múlt volna, a kormány nélkülünk is segithetett volna a kérdésen, de nem segitett idáig és épen a legújabb időkben is, amint már az előb b hivatkoztam rá, történt egy olyan választás, amelyről még nem tudom, hogy a kormány jóváhagyta-e, de történt egy olyan választás, hogy egy kereskedelmi kiviteli és behozatali részvénytársaság egy földmivelésügyi államtitkárt választott igazgatósági tagjai közé. Én a garanciát épen abban látom, hogy ez a kérdés gyökeresen, abszolúte a fennálló rendelkezéseknek megfelelően oldatik meg. Hogy ez ne a kormány diszkréciójára bizassék, ne a kormányt tegyék érte odiózussá, hanem az ódiumot, amely ebben a kérdésben kétségkivül fennáll és a kötelességet, amely rajtunk nyugszik, a Nemzetgyűlés a maga egészében, pártokra nem tekintve, a maga tekintélyével vegye magára és a kormányt ez alól szabadítsa fel. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezekkel félig-meddig megfeleltem azokra is, amiket a t. pénzügyminister ur volt szives ebben a kérdésben felhozni. Néhány kérdésre azonban amiket a t. pénzügyminister ur felhozott, szeretnék még reflektálni. Azt méltóztatott mondani, hogy már csak a legtávolabbi látszata is annak, hogy quasi az illetők ide hozassanak és a Ház asztalára a névsor letétessék, kinos benyomást keltett a tisztviselői kar ama részében, amely érdekelve van. (Mozgás.) B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Általában az egész tisztviselői karban. Gaal Gaszton : Általában az egész kérdés. Méltóztassék elhinni, a kinos benyomás tényleg fennáll, de nemcsak az érdekelt pár tisztviselőben, de az oiszág érdekelt millióiban, akik a kérdést már évek óta látják és évek óta helytelenitik és akik nem találtak idáig sem parlamentet, sem kormányt, I mely ezen a kérdésen segitett volna. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Azt méltóztatott mondani a tisztelt pénzügyminister urnák, hogy a nyilvános összeköttetés jobb, mint a titkos. Aláirom, de, bocsánatot kérek, még ennél is jobb, ha semmiféle összeköttetés nincs. Az állami tisztviselő ne legyen összeköttetésben mással, mint az állammal, amellyel közjogi kapcsolatban van. (Ugy van! a jobboldalon.) Sem nyilvános, sem titkos összeköttetésben. Es ez nemcsak elvi kérdés, mert a fennálló törvények és rendeletek szerint az állami tisztviselőt más vállalathoz kapcsolni nem szabad, (ügy van ! a jobboldalon.) Ami azt illeti, hogy jobb a nyilvános, mint a titkos összeköttetés. Bocsánatot kérek, ha ezt mondja a minister ur, akkor nem én vagyok a gyanúsítás mezején, hanem a tisztelt pénzügyminister ur lépett arra, mikor quasi feltételezi, hogy ha az állami tisztviselőt nem engedik nyilvános érdekkapcsolatba kerülni a vállalatokkal, akkor ennek a következménye az lesz, hogy titkos kapcsolatba kerül. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Nem mondtam ! Gaal Gaszton : Bocsánatot kérek, másként értelmezni nem lehet, amikor azt mondja a minister ur, hogy jobb a nyilvános, mint a titkos összeköttetés. En azonban azt állítom, visszatérve az eredeti álláspontomra, hogy legjobb, ha semmiféle összeköttetés nincs, (ügy van ! a jobboldalon.) De ha már van összeköttetés, legyen inkább titkos, mert a titkos összeköttetést csak azok a köztisztviselők hozhatják létre, akik becstelenek és tisztességtelenek. Ezekre aztán, ha meg lehet őket fogni, a törvény egész súlyával és erejével lehet és kell is lesújtani. Ellenben a nyilvános összeköttetés egy sal vus conductus, egy bizonyos, hogy ugy mondjam, fügefalevél, mely eltakarhat olyan dolgokat is, amelyeket ezentúl takargatni, rejtegetni, védelmezni ennek a Nemzetgyűlésnek hivatása nem lehet ( Ugy van !) és amely dolgok egyúttal a generalizálás folytán tulaj donképen az egész magyar köztisztviselői karra vetnek hátrányos világot. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Azt méltóztatott mondani még, hogy a pénzügyministeriumi stallumok milyen kicsinyek és milyen semmiségek és ezzel is indokolni méltóztatott azt, hogy miért ne hagyhatnánk azokac meg nekik. Hát, ha semmiségek, akkor nincs értelme, hogy fentartsuk őket, ha pedig nagyobb dolgok, akkor eo ipso el kell őket törölni ; de az én nézetem szerint, sem a kicsinyeket, sem a nagyokat nem szabad megtűrni. (Helyeslés jobbfelől.) Mivel pedig ugy méltóztatott beállitani a dolgot, mintha én nem foglalkoztam volna valami nagyon alaposan a Pénzügyministerium dolgaival, amennyiben csak a földmivelésügyi ministeriumi érdekeltséget soroltam fel, ezért leszek bátor felolvasni azoknak a vállalatoknak névsorát is, amelyek a pénzügyministeriummal vannak nexusban.