Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-35
316 A Nemzetgyűlés 35. ülése 1920. évi április hó 26-án, hétfőn. Bródy Ernő jegyző : Koszó István ! Kószó István : T. Nemzetgyűlés ! Miután a pénzügyminister ur a szakasz törlését javasolta és igy Gaal Gaszton képviselő urnák indítványát elfogadta, (Felkiáltások jobbfelől : Bernáth Béláét !) igen, Bernáth Béla képviselő ur inditványát elfogadta, érdemben a szakaszhoz hozzászólni nem akarok, ellenben fel kívánom hivni a pénzügyminister ur figyelmét arra, hogy az 1918 : I. t.-c. 19. §-ának első pontja alapján a bortermelési adótörvénynek a hatálya nem terjed ki arra az esetre, hogy ha a bort innen kiszállítják: Magyarországról, abban az esetben adóvisszatéritésnek van helye. Már mostan a bortermelési adó visszatérítését — igy nevezi maga a törvény is, — a pénzügyministerium 1000/1918. sz. rendeletének 7. §-a alapján a pénzügyministerium állapítja meg és ő engedélyezheti. Ennélfogva, ha indoka lehet annak, hogy a bortermelési adó visszatérittessék, az a dolog természeténél fogva a termelőnek volna visszatérítendő. Gaal Gaszton : Természetesen ! Annak, aki fizette ! Kószó István : Miután azonban a bor a kereskedő kezébe kerül, a kereskedő szállítja ki külföldre, tehát a bortermelési adót visszatérítik a kereskedőknek. Igaz, hogy meg lehet indokolni ezt az álláspontot azzal, hogy itt kiviteli prémiumként kezeltetik. De akkor, amikor tapasztaljuk azt, hogy Magyarországnak az összes bortermését nagyon könnyen ki lehet a külföldre juttatni, sőt a külföld rá van utalva, mert az ő bora olyan természetű, hogy a magyarországi borral vegyíteni, házasítani kell, ennélfogva tehát keresi a hazai bort azért, hogy az ő borát megj avithassa, semmi indoka nem lehet annak, hogy ilyen kiviteli prémium természetével biró bortermelési adóvisszatérités eszközöltessék, különösen pedig akkor, amikor az a kereskedőnek a zsebébe megy vissza. ' Épen az imént Gaal Gaszton tisztelt barátom előadta azt, hogy azt nem fogják meg, aki nagyon sokat keres a boron, azt a kereskedőt, aki ezreket, százezreket tesz el és keres meg nagyon könnyen, azonban megtámadják alapjában a termelő gazdát, megtámadják ott, ahonnan kiered, ahonnan származik. Már pedig ezt gyámolítani, ápolni kellene, mert csak abban az esetben tudunk a jövőre termelni, különösen a mostani viszonyok között, amikor azt tapasztaljuk, hogy a háború ideje alatt a hegyi szőlők nagyon megrongálódtak, sőt egy nagyrészük, mivel szénkénegezni nem bírták, kipusztult, ennélfogva a homoki szőlőtermelésnek az ideje különösen elérkezett és annak a szükségessége mutatkozik, hogy a homoki szőlőtelepítéseket elősegítsük. Különösen pedig a homoki szőlők azok, amelyek az ő savanykás voltuknál fogva kapósak a külföldön, ennélfogva abban az esetben, ha ilyen módon a kereskedőknek juttatják a bortermelési adó visszatérítést és nem a tulaj donképeni termelőnek, akit jogosan illetne meg már az elnevezésénél fogva is, abban az esetben nem fogjuk a gazdákat arra rábírni, hogy minél nagyobb mennyiségben telepítsenek szőlőt. Különösen pedig akkor, amikor a mostani gazdasági viszonyok között és — miként Gaal Gaszton tisztelt barátom is előadta — a hozzá szükséges anyagoknak a beszerzése és az óriási magas munkabérek mellett a szőlő különös gyámolitása, vincellérek által való kezeltetése olyan drágává vált, hogy akkor, amikor, amint a pénzügyminister ur mondotta, 2000 korona egy hektoliter, ha ezt relációba hozzuk azzal, hogy mibe kerül annak a kitermelése, hogy mibe kerül azoknak az anyagoknak a beszerzése, akkor nem igen változott meg az a viszony, ami régebben volt, tehát ujabb megterheltetése a szőlőknek visszafelé fogja a hatást gyakorolni. Nagy tisztelettel kérem a pénzügyminister urat, méltóztassék különös figyelmébe venni ezt a bortermelési adóvisszatéritést, mert én tudom, hogy ezreket, százezreket, sőt milliókat kapnak a borkereskedők ezen a címen és én ezt teljesen jogosulatlannak tartom és ennek az adónak ilyen prémium szerinti kezelése egyáltalán nem indokolt. (ügy van!) Elnök : A pénzügyminister ur kivan szólni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Amint hallom, az indítvány azt kivan ja, hogy ha a kereskedelem külföldre szállítja a bort, akkor az adó a termelőnek visszatérittessék. Ez technikailag nem keresztülvihető dolog, mert ha egyszer a kereskedelembe került az áru és a kereskedő nem tudom hányadik kézből külföldre kiszállítja, akkor nem lehet megállapítani, hogy melyik termelőtől mennyi bort vett. Ez technikailag keresztülvihetetlen, hiszen a kereskedő vegyíti is a borokat. Hiszen ha a gazda eladta egyszer a bort, bocsánatot kérek, azt hiszem, különösen a mai időkben, azt a bortermelési adót mindenképen áthárítja, (ügy van! ügy van! half dől.) Gaal Gaszton : Kapja meg az állam a pénzt. B. Korányi Frigyes : Ha aránylag kis összeg is az, amit kapnak, — a bortermelők szerint — de ebben már benne foglaltatik az áthárított bortermelési adó. Azt hiszem, nem volna logikai összefüggés abban, ha mi a bortermelési adót kivitel esetén nem a kereskedőnek, hanem a gazdának téritenok vissza. Az egész kérdést persze alaposan meg kellene fontolni, de azt hiszem, hogy most nem volna indokolt komplikálni ezt az ügyet. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni ? (Nem.f) Ha nem, akkor berekesztem a vitát. A kérdést akként fogom feltenni, hogy Bernáth Béla képviselő ur elleninditványát szembeállítom az eredeti javaslattal. Ha az eredeti javaslat elfogadtatik, akkor Bernáth Béla t. képviselő ur javaslata elmarad. Ellenkező esetben . . . ( Felkiáltások jobbfelől : A minister ur visszavonta. Zaj.) Kérem, nekem a Ház határozata alá kell bocsátani. Bernáth Béla; Fentartom indítványomat, (Zaj.)
