Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-35
314 A Nemzetgyűlés 35. illése 1920. évi április hó 26-án, hétfőn. javaslatot kidolgozták, októberig, novemberig, mire az uj szüret meglesz, megfelelő, olyan novelláris javaslatot előterjeszteni, amely az eredeti 1918 : I. törvény esetleges hiányait is kiküszöböli, legalább is addig a mértékig, hogy amely gazdaság veszteséggel termel, az termelési adóval ne legyen sújtható és hogy a gazdaságban magában, akár szőlő, akár mezőgazdaságban Lermelési eszköz gyanánt felhasznált bor a termelési adó alól mentesittessék. Miután, mondom, a minister urnák decemberig bőségesen lesz ideje gondoskodni ezek felett, semmi szükség sincs arra, hogy mi már most, ebben a sürgős indem nitási javaslatban, amely csak júniusig érvényes, — júniusig pedig, sajnos, szüretelni nem tudunk, bár tudnánk — e tekintetben intézkedjünk. Nem zárkózom el azelől, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, hogy annak idején, ha azt látjuk, hogy a •kormány mindazokat a termelőágakat és más kereseti ágakat, amelyek nagy jövedelemmel dolgoznak, iparkodik bevonni a közteherviselésbe, (Helyeslés.) ezekkel együtt és egyidőben az 1918 : I. tcikknek novelláris módositásáról is tárgyaljunk. Én nem zárkózom el az elől, hogy megfelelő formák közt, megfelelő kautélák mellett ez a terméslési adó, amelyet különben ab ovo is helytelennek tartok, tekintettel a rendkívüli viszonyokra, szintén felemeltessék. De kérnem kell a Nemzetgyűlést, sőt kérem magát a minister urat, álljon el önként attól, hogy ez a szakasz ebben a javaslatban most itt benn maradjon, halassza el ennek a kérdésnek a tárgyalását akkorra, mikor majd a többi adójavaslataival is előáll, mert hiszen amint voltam bátor bebizonyítani, júniusig szüret nem lesz, decemberig pedig lesz ugy a minister urnák, mint a minisztérium szakközegeinek ideje megfelelő ujabb novelláris javaslat benyújtásáról gondoskodni. Tisztelettel kérem a minister urat, kegyeskedjék megszívlelni azt a kérést, amit előterjeszteni bátorkodtam és tegye meg a Nemzetgyűlésnek, tegye meg az ország bortermelőinek azt, hogy ebből a javaslatból ezt a szakaszt önként törli. (Helyeslés jobbfelöl !) Elnök : A földmivelésügyi minister ur kíván szólni. Rubinek Gyula földmivelésügyi minister : Mielőtt a pénzügyminister ur válaszol, legyen szabad Gaal Gaszton t. barátomnak a rézgálicra vonatkozó megjegyzésére válaszolnom. (Halljuk ! Halljuk!) Az ő okoskodása, illetve a gazdaközönség okoskodása igen jó volt ezelőtt egy évvel, hogy megszűnvén a háború, természetszerűleg a rézgálie árának is az utána való kereslet csökkenése révén csökkennie kell. Azonban közben valami történt. Közben történt egy forradalom, közben történt a bolsevizmus és közben történt, hogy a koronának vásárlóereje a nullára csökkent, mert anrig a frankot 1919-ben 43-44 Kért lehetett vásárolni, ma 84 K-ért s azon felül. Ez már egymagában 100%-kal emelte annak a rézgálicnak az árát, amelyet akkor vásároltunk. A vásárlás már akkor történt, tényleg az én elődeim részéről, azonban természetesen „ nem abban a mértékben, mint kellett volna. Ok is ugy spekuláltak, hogy majd olcsóbb lesz és később majd olcsóbb áron fogjuk megkapni. így volt nekem 7 K-s rézgálicom, azonban az utolsó küldeményeket 50 K-ért kellett kilónként megvenni Olaszországból. Ha tehát én az akkori áron állapítottam volna meg tavasszal, januárban, februárban a rézgálic árát, akkor megköszönte volna a pénzügyminister ur az én gazdálkodásomat, amint pl. a szénkénegnél effective rá kell fizetni. Azután még eggyel kell számolnunk. Eltekintve attól, hogy 15 K veszteség ért bennünket és azt vállalta a pénzügyministerium teljes egészében, a lebélyegzés egész terhét a földmivelésügyi ministerium vállalta, holott nekünk kékpénzzel a külföldre effektive ki kellett fizetnünk a beszerzett rézgálicot. De még egy körülménnyel kell nekünk számolnunk. A valutánk mégis javulni fog, mert talán elértük a drágulás zenitjét és igy a következő beszerzéseknél őrült nagy veszteségek fognak előállni. Amig az, aki ed'dig beszerzett készleteket, az csak nyerhetett rajta, mert az árak folyton felfelé emelkedtek, eljön most majd a valuta javulásával és a forgalomnak bizonyos felszabadulásával és a cserekereskedelem megindulásával egy árcsökkenő-irányzat és akkor az egész veszteség arra fog hárulni, akinek az anyag, a készlet épen a kezében van. Tehát ezzel is számolnunk kell. De ha nyilatkozom a rézgálic kérdésében, akkor ezt megtoldom azzal is, hogy előállott a szüksége annak, hogy mi magunk igyekezzünk rézgálicot előállítani. Gaal Gaszton: Debuisset pridem! Rubinek Gyula földmivelésügyi minister: Debuisset pridem? Nem lehetett! Bocsánatot kérek, megvédem az elődeimet, mert Magyarországon rézbánya nincs. Azonban az árak annyira emelkedtek, hogy elhagyott rézbányáinkat újra berendezni és a 7—8°/o-os kőzetekből a rézgálicot kivonni, jövedelmezőnek ígérkezik s már csak azért is kívánatos, hogy egy esetleges blokád ellen biztosítsuk magunkat, mert hiszen most is ugy állunk, hogy csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudjuk beszerezni azt a mennyiséget, amelyre az országnak feltétlenül szüksége van. Pl. a szénkénegnél egyáltalában nem tudjuk ezt a mennyiséget beszerezni, minthogy Németország határozottan elzárkózott előlünk, mert a maga szükségletét sem tudja fedezni. Saját magunknak kell tehát bányaüzemeket berendeznünk, gyárakat felállítanunk. Ehhez megint pénz kell és én hiába fordulok t. barátomhoz, a pénzügyminister úrhoz, ha pénzről van szó és különösen kockázatos befektetésre — mert ez kockázatos befektetés — arra
