Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-35

304 A Nemzetgyűlés 35. illése 1920. évi április hó 26

t

ân, hétfon. Tartozom is ezzel munkatársaim egy részének. Talán nem is a Ház nyilt szine előtt, hanem a Házon kivül — lehet, hogy a folyosón is hallottam — szó volt arról, hogy szakitanunk kell a ballplatzi tradíciókkal, szakitanunk kell a ballplatzi diplomatákkal. Méltóztassék megengedni, hogy amint előbb emiitettem, én diplomatákkal, politikusokkal és közgazdákkal dolgoztam együtt mint békedelegátus és azelőtt mint békeelőkészitő, s habár nem volt hosszú, de intenziv volt ez a foglalkozás. Azt láttam, hogy vannak jó politikusok és rossz politikusok, jó diplomaták és rossz diplomaták, jó közgazdák és rossz közgazdák. De nem tudtam más különbséget tenni, és azt tartom, hog^ mindegyik a maga helyére való, mindegyik méghozza az előképzettségnek bizonyos részét, melyből a jelen körülmények között még egy amalgámot kell teremtenünk, melyet a későbbi succrescentia nevelésében az egyénekbe igyekezünk belevinni. Ma nem az egyénekbe lehet belevinnünk, hanem mindenki egy más-más csoportból jőve, alig képes egymagában pótolni a másik csoportnak, a másik előképzettségnek is azt a teljes mérvét, amely talán a jövőben mindenkor szükséges lesz, — az egyes kiváló egyének kivételével. Ezt azonban igyekezni fogunk pótolni azzal, hogy az egyéneket a központban is és a különböző képviseleteiméi megfelelően fogjuk beosztani. Igaz, hogy ez azután nagyon nehéz lesz, mert egy másik kérdést érint, amely a külső posztoknak személyi dotálását iliebi s amelyek épen azért sokféle képzettséget és igy sok egyént is igényelnek s ez szemben áll a másik szemponttal, hogy minél kevesebb egyénnel igyekezzünk az uj képviseleteket megoldani, mert a költségeket nem fogjuk birni. Ez már bizonyitja azt, hogy abszolút jót nem fog sikerülni teremtenünk, de meg kell keresnünk a kettő között a középutat, amely a jelen körülmények között a legalkalmasabb és legcélravezetőbb lesz. Még arra szeretnék rámutatni, hogy a mi jövő orientációnkban nagyon fontos az, hogy bennünket mint szövetségeseket tiszteljenek, hogy bennünk, mint szövetségesekben, megbizható, jó, komoly és tisztességes szövetségeseket lássanak. Méltóztassék megengedni, hogy evvel kapcsolatban rátérjek a hatalmaknak egy harmadik csoportjára, amelyet még nem emiitettem : volt szövetségeseinknek csoportjára, s hogy megjegyezzem : nem hiszem, hogy olyan támadások, mint aminőket Sándor Pál t. képviselő ur a múltkor itt elhangzott beszédében Németország ellen intézett, amely hú szövetségesünk volt, (ügy van ! ügy van!) amellyel szövetségesi viszonyunk alatt különböző differenciáink voltak ugyan, amint hogyha végigtekintünk a háború történetén, minden államnak voltak differenciái a szövetségeseivel, de amellyel végeredményben hosszú esztendőkön át bátran és hűen küzdöttünk egymás mellett — mondom, nem hiszem, hogy az ilyen kijelentések, még a másik oldal felé is célravezetők volnának, (Ugy van ! Ugy van !) mert nem hiszem, hogy bárki vágyna Magyarország szövetségére, ha azt hiszi, hogy Magyarország nem lesz többé olyan hű szövetséges, mint amilyen hű szövetséges eddig volt. (Ugy van ! Ugy van !) Ilyen módoo. barátokat szerezni nem lehet. Avval a felelettel találkozhatnám, sajnos, álképviselő ur nincs jelen, de az hiszem, avval a felelettel'találkoznám az ő részéről, ha jelen volna és elismerem, hogy ellenvetését megtehetné, hogy ő hasonlókat már a háború alatt is mondott és beszédében is említette, hogy Németországgal szemben akkor is hangoztatott ilyeneket. De azt hiszem, hogy egészen más helyzetben volt akkor, amikor egyes incidensek kimondásához is bizonyos bátorság kellett itt a Házban és egészen más a helyzet most, amikor abból a Házból hangzik el ilyen beszéd, amely a? újjászületett Magyarországot van hivatva képviselni és amely hivatva van irányt adni a jövőre, mert az ilyen beszéd sokkal nagyobb súllyal bir ma innen ebből a Házból, mint aminők voltak akkori kijelentései, amelyekről én magam nem is győződtem meg annak idején, illetőleg nem volt tudomásom azokról, ugy hogy világosan látszik, hogy ez ma mindenesetre nagyobb port vert fel s nagyobb súllyal esik a latba, (Ugy van !) Körülbelül ezek azok, amelyeket e helyről elmondani óhajtottam és melyeknek elmondására szükségesnek láttam az első alkalmat felhasználni. Nem hiszem, hogy minden reményt, minden vágyat és minden óhajt kielégíthettem volna. Nem is beszélhetek, ugyebár, teljes világossággal, teljes — mondjuk — oly meggyőződéssel, mint egy magánember beszélne a dolgokról, akkor, amikor érzem azt a felelősséget, hogy ha saját magamnak, mint magánembernek vannak is reményeim, ha azokat én mondom el, azokkal egy — könnyen hivő — nemzetnek reményeit kelteném fel. En nemnem akarok több reményt nyújtani e helyről, mint amennyire tényleg ok van, csak annak a reményét, hogy belátás van ügyünk iránt, hogy belátás van arra nézve, hogy Magyarországgal a jövőben számolni fog kelleni, hogy amiket egyrészt a magyar békedelegáció végzett künn, amit másrészt idebenn végeztünk a konszolidáció terén, annak a hatása kifelé megvan, és azt a reményt, hogy ha ezen az utón kitartunk, ha igazunkról magunk nem teszünk le, és ha erkölcsi erőnket konzerválni tudjuk és egységünket fenn tudjuk tartam : akkor igenis lépésről-lépésre és talán gyorsabb tempóban el fogunk érni — természetesen mindig olyan időkkel mérve, aminő időkkel a világháború következményeit mérnünk kell •— egy jobb idő felé, el fogunk érni egy olyan Magyarország felé, amely ismét erős lesz és ismét... Gaal Gaszton : A régi lesz ! Gr. Teleki Pál : . .. erős Magyarország lesz és olyan Magyarország, a mely Európa Keletén az őt megillető helyet elfoglalja (Helyeslés.) és ennek a Magyarországnak népe is boldog lesz. De ez épen magától ettől a néptől függ és azért kérem és isme-