Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-35
Ä Nemzetgyűlés 35. ülése 192( van feltüntetve a kiadás, mintha a bitorló kormány egy rendszeres költségvetéssel működött volna, pedig jól tudjuk, hogy kapkodás volt egész életük minden rendszer nélkül, A nyújtott adatok csoportosításában meglepett, hogy egy részük ugy van feltüntetve, mintha az nem véglegesen terhelné az államot, hanem csak átfutólag. Például az országos kezelés, szállítmányok, ellátmányok, direktóriumoknak előlegek, stb. Ezek a kiadások véleményem szerint nemcsak hogy véglegesek, hanem egyenesen elveszett kiadások. A kimúlt rendszer gazdálkodásáról a közelmúltban az volt a vélemény, hogy legtöbbet költöttek propagandára, ami az indokolásban közölt- számadatokban abszolúte nem jut kifejezésre. Mindenesetre ehhez mérten elenyésző csekély dZ Ét kiadás, melyet a Peidl-kormányt felváltó kormányok propagandaministeriuma költött, de ezekre a mílliócskákra is nagyon kíváncsiak vagyunk. Sajnos, ennek a megszűnt ministeriumnak kiadásairól az indokolás nem tett emlitést és azt sem emliti meg, hogy mibe került az ententeközi minister feladatának betöltése. Az indokolás csak a megszűnt királyi ministeriumokat sorolja fel, de nem állapítja meg azt sem, hogy ezeknek megszüntetése mennyi kiadás megtakarításával jár. Ezeknek a kérdéseknek taglalásánál helyes lett volna, ha a pénzügyminister ur kifejtette volna álláspontját arra nézve, hogy a jogfolytonosságot a kormány az államháztartásban milyen időtől kezdve kívánja felvenni. Szükséges lett volna a Nemzetgyűlést erről tájékoztatni, hogy megismerjük a kormány felfogását a Károlyi- és Berinkey-kormányok gazdálkodásáról abból a szempontból, hogy nem itéli-e szükségesnek ezekre vonatkozólag külön zárszámadás szerkesztését. Ezt a kérdést a törvényjavaslat indokolása az úgynevezett Tanácsköztársaság gazdálkodását illetőleg is nyitvahagyja. De nem térhetünk napirendre a Szegeden és Bécsben alakult ellenforradalmi kormányok gazdálkodása felett sem, mert köztudomású, hogy ez belejátszik az állam gazdálkodásába. Ezzel a kérdéssel tehát a kormány előterjesztése alapján a Nemzetgyűlésnek feltétlenül foglalkoznia kell. Már az indemnitási törvényjavaslat keretében kell ezzel foglalkozni, mert tudomásom szerint a szegedi kormány hivatalnoki kart és hivatalnoki apparátust is tartott hazafias feladatának megvalósítására. De a törvényjavaslat előadott hiányai és hibái mellett féltem, mint már bevezetőleg emiitettem, törvényalkotásunk organizmusát, féltem törvényeink etikáját és szankcióját. Aki csak egy pillantást vet a törvényjavaslatra, legott észreveszi és megállapítja, hogy abban sok olyan kérdésnek törvénybeiktatását kívánja a pénzügyminister ur, melyek nem lehetnek egy felhatalmazási törvényjavaslatnak tárgyai. A Pénzügyi Bizottság a maga jelentésében szintén '. évi április hó 26-án, hétfőn. 299 konstatálja ezt, kifejezést adva annak, hogy a törvényjavaslat áttekinthetőségét az általa felvett sok kérdés szövevényessé teszi és ép azért az abban foglalt intézkedéseket három csoportra osztja fel., Véleményem szerint itt a 2. §-nál a felhatalmazási javaslat tartalmát az első csoportnak teljesen ki kellene merítenie. Azok az intézkedések, melyeket a Pénzügyi Bizottság második és harmadik csoportja felsorol, nem vonhatók egy felhatalmazási javaslat keretébe. Már felszólalásom kezdetén rámutaitam arra, . . . Elnök : Kérem a képviselő urat, hogy a 2. §-hoz és ne az egész törvényhez méltóztassék szólni. Milosevics János: . . . igen, a 2. §-hoz szólok . . . hogy törvényeink szerint mit szabad tartalmaznia az indemnity javaslatnak, így az 1897. évi XX. te. 14. §-át emelem ki, amely szerint még a költségvetési törvény sem foglalhat magában oly rendelkezést, vagy határozatot, amely természeténél fogva külön törvény hozatalát igényli. A 2. §-ban felsorolt 17 ágazat átalányozása ellen tehát szót emelek, ezt nem fogadom el és kérem a pénzügyminister urat, hogy ezt változtassa meg. A többi szakaszokhoz későbben fogok hozzászólni. Elnök : Szólásra többé senki sincs feljegyezve. Kivan még valaki a 2. §-hoz szólni? (Nem!) Ha nem, akkor a vitát berekesztem. A külügymin ister ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk!) Gr. Teleki Pál külügyminister : T. Ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Amidőn először szólok e helyről, attól félek, hogy sok oly kijelentést várnak attól, aki e helyet az alkotmányát visszanyert országban először elfoglalja, amely kijelentéseket az, aki a dolgokat komolyan mérlegeli, nem tehet, és reményeket olyan konkrét formában, mint aminőben azokat várják, nem nyújthat. Ha körültekintünk, ha mérlegelni igyekszünk azokat az állapotokat, amelyekben vagyunk, a világnak állapotait, akkor e^gy bizonyos távlatba kellene helyezkednünk. En nem hiszem, hogy helyes lenne csak a pillanatnak élnünk, csak a pillanatnyi események, pillanatnyi hirek után igazodnunk. Egy 5—6 éves óriási konvulzió után vagyunk; majdnem azt mondtam volna, hogy a végén, de hiszen nem vagyunk a végén, még benn vagyunk a kellős közepében annak a konvulziónak, amely mindent felforgatott, amely régi erőket vagy látszólagos erőket megsemmisített, uj, ismert erőket felszabadított, ismeretleneket érvényre juttatott és amely az egész világ folyásának uj irányt adfott. Ha alaposabban a mélyére tekintünk a dolognak, akkor azt látjuk, hogy ezek az erők, amelyek felszabadultak, oly nagyok, oly hatalmasak, hogy túl vannak az emberi erőkön. Méltóztassanak végignézni az egész világháborún s méltóztassanak utána végignézni a békén. Meg 38*