Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-35

À Memzetgyülés 35. ülése 1920 a törvényhozásnak tudatában kell lennie annak, hogy társadalmi békét és komoly együttélést csak ugy lehet megteremteni, ha a gyengébbet komolyan megvédelmezzük az erősebbnek lelkiismeretlensége ellen, ha az jelentkezik. Ebben az országban szociális politikát kell folytatni, mert ezen a téren teljesen elmaradtunk a nyugati haladottabb államok mögött. Kendezni kell a szakszervezeti jogot, rendezni kell a sztrájk-jogot, a munkabér kérdését, a békéltetőbiróságoknak ügyét, általában véve becsületes és elszánt lélekkel hozzá kell nyúlni a szociális problémákhoz. Nekem nincs kifogásom a szakszervezetek ellen, amennyiben azok népjóléti szervezetek, a munkásság gazdasági szervezetei ; arról azonban ugyancsak ennek a törvényhozásnak tennie kell, hogy a szakszervezetek ne lehessenek mégegyszer nemzetellenes agitációnak a páholyai, (ügy van ! Helyeslés.) Tenni kell az ellen, hogy ne legyenek az összeesküvéseknek a helyei s az ellen, hogy ott politikai kérdést akarjanak elintézni azzal az erővél, amelyet a munkásság a gazdasági kérdések megoldására adott kölcsön, (ügy van ! Ugy van !) T. Nemzetgyűlés ! A szociáldemokrata munkásság meggyőződését én nem alterálom. Végre kövesse mindenki azt a gazdasági és politikai meggyőződését, amely a lelkében éL De én hiszem azt, hogy a magyar intelligencia komolyan fog foglalkozni ezzel a kérdéssel, akkor ebben a tekintetben nagy változásra van kilátás. En nem a munkásságot hibáztatom azért, ami történt, hanem a magyar intelligenciát, (ügy van ! Ugy van !) A magyar munkássággal csak azok foglalkoztak, akik ezt üzletnek tekintették, (Ugy van ! Ugy van !) azok, akiknek a magyar nemzeti tradícióban nem volt gyökerük és akik igen könnyen voltak kaphatók arra, hogy a magyarságot ölj ék ki először a magyar munkásság lelkéből. Ha a magyar és keresztény intelligencia megfelelő módon megismerkedik a szociális problémákkal és megkeresi a módot és lehetőséget, hogy a munkástömegekkel foglalkozzék, akkor a magyar munkástömegek látni fogják, hogy itt vannak az ő igazi vezéreik és látni fogják, hogy a maguk kenyérharcát becsületes magyar és keresztény vezetés alatt jobban meg tudják vivni, mint amellett az internacionális vezetés mellett, amely csődöt mondott és amelynek vezérei akkor, mikor komoly veszedelem volt, a magyar munkásságot cserben hagyták. (Ugy van ! Ugy van !) Felelősségem tudatában én nem tudnék visszautasítani egyetlen egy kezet sem, amely arra vállalkozik, hogy a nemzeti újjáépítés munkájában részt kivan venni. (Helyeslés.) Ha tehát a szociáldemokrata munkásság részt kivan venni ebben a nemzetépitésben, akkor igenis örömmel fogadjuk őket, ha részt láván venni ugy, hogy a maga szervezeteit fenn kivánja tartani, még úgyis elfogadjuk őket. Mi csak arra kívánunk garanciát keresni, — és ezt törvényileg fogjuk keresni — hogy ezek az erőforrások, amelyekre a munkásságnak szüksége van a maga kulturális és gazdasági helyzetének emelése céljából, ne legyenek erőforrások destruk'. évi április hó 26-án, hétfőn. 29Í tiv és nemzetellenes kalandorok számára. (Élénk helyeslés és taps). Tisztelt Nemzetgyűlés ! Ezzel be is végeztem volna, amit mondani akartam, csak még egy relééi ót kívánok tenni arra, hogy sokan állandóan a munkát és a többmunkát követelik, még pedig főképen hagy jóformán csak a Nemzetgyűléstől. Vannak politikai naivitásban szenvedő emberek, aldk azt hiszik, hogy ezt az óriási nagy gazdasági harcot és gazdasági rekonstrukciót, amit nekünk, magyar nemzetnek el kell végeznünk, a parlament, a Nemzetgyűlés fogja elvégezni. Szó sincs róla. A Nemzetgyűlés hozzájárul majd ahhoz a maga törvényeivel, a maga szellemi irányításával, hogy ez a gazdasági harc helyes vágányokra terelődjék. De ezt a gazdasági harcot és gazdasági rekonstrukciót magának a nemzet egészének kell elvégeznie, (Élénk helyeslés.) az egésznek és mindenkinek külön-külön. Mindenkinek magának kell elvégeznie ebből a nagy munkából egy kicsinyke részt és csak aki ezt a részt elvégezte, csak az panaszkodjék, ha mások nem dolgoznak. (Helyeslés.) De nekünk organizálnunk kell a társadalmat, nekünk gazdasági szerveket kell teremtenünk, hitelintézeteket, részvénytársaságokat, szövetkezeteket, nekünk kereskedéseket kell nyitnunk, szóval nekünk lépésről-lépésre kell a gazdasági harcban teret foglalnunk és ezt mindenkinek kell intéznie és mindenkinek legyen arra gondja, hogy ott legyen a nép mellett és segítse őt a gazdasági térfoglalásban, legyen ott mint tanító, legyen ott mint vezető, legyen ott mint szervező. Hiszen oly óriási munkatér van itt, hogy aki dolgozni akar komolyan, annak igazán nincs oka azt mondani, hogy még mindig nem dolgozunk. Dolgozzunk külön-külön, végezze el külön-külön mindenki azt a maximumot, amit az ereje enged és akkor látni fogja, hogy haladnak a dolgok, hogy közeledik a konszolidáció ideje és megyünk azon az utón, amelyen mindnyájan haladni akarunk. (Ugy van 1 ügy van!) A Nemzetgyűlés is meg fogja tenni a magáét, de ismétlem, akik annyira türelmetlenek és akik annyira munkára vágynak, azokat én szeretném ott látni, ahol az organizáció folyik, ahol a népnek nevelése, tanítása folyik, azoknál szeretném látni, hogy mit alkottak, micsoda pozitív munkát végeztek eddig. (Élénk helyeslés.) A nagybeteg nemzet teste mellett, mi, akik orvoslásra vagyunk hivatva, járjunk zajtalan csendességgel, járjunk jóakarattal és vegyük tudomásul, hogy a nemzet nem arra kíváncsi, hogy kicsoda tudja követeléseit leghangosabban világgá kürtölni, a nemzet nem arra kíváncsi, hogy ki hangoztatja legtöbbször a munka szükségességét, a nemzet azt akarja látni, hogy kik azok, akik tényleg verejtékes munkával dolgoznak a nemzet megmentésén. (Élénk taps.) En azt hiszem, hogy mindazok, akik komolyan fogják fel az életet, mindazok, akik nem utaz37*