Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-35

286 A Nemzetgyűlés 35. ülése 19, azt, ami a múltból erkölcsileg és anyagilag értékes maradt meg ennek a nemzetnek, lehető­leg minél hamarább tönkretegye és a nemzeti életből kirostálja. (Ugy van! Ugyvan! Taps.) Az egyetemmel hozzák leginkább kapcso­latba a zsidókérdést. Nem kívánok ennél a kér­désnél hosszasabban immorálni, mert hiszen a Nemzetgyűlés több tagja foglalkozott már ezzel részletesen. Megjegyzés nélkül azonban ezt a té­mát mégsem hagyhatom, mert nem akarom, hogy ebből félreértés származzék. Az én szememben a zsidókérdés nem galí­ciai kérdés, mint Friedrich István szemében. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon) A galíciai kérdés egy századrangú része a zsidókérdésnek. (Ugy van!) A zsidókérdés az én szememben faji vagy ha tetszik, nemzetiségi és főképen gaz­dasági kérdés. (Ugy van! Ugy van!) A zsidó­kérdést mi nem fogjuk megoldani akár az ösz­szes galíciaiak kitelepítésével. (Ugy van! Ugy van!) A zsidókérdés megoldása az lesz, ha itt Magyarországon először is mindenki, tehát ők is a legteljesebb mértékben alárendelik magukat a keresztény etika parancsainak. (Élénk helyeslés és taps.) A zsidó-kérdés megoldása az lesz, ha a gazdasági életben ugyanazokat a princípiumokat tartják szem előtt, amely princípiumok szerint mi igyekszünk a magunk gazdasági életét be­rendezni. (Ugy van! Ugy van!) A zsidókérdés megoldva akkor lesz, ha kulturális és gazdasági téren arra a területre lesznek visszaszorítva, amely őket Magyarországon számarányuknál fogva megilleti. (Elénk éljenzés és taps.) Tudom én, hogy ezt nem lehet máról hol­napra megcsinálni, nem is szabad. Nem lehet erőszakos eszközökkel megcsinálni, nem is akar­juk. Nein lehet pogromokkal megcsinálni, nem is akarjuk; ki van zárva, hogy ehhez gondolat­ban bármikor is hozzájáruljak. (Elénk helyeslés.) Ezt elérni mással nem lehet, mint a nem­zetnek megfelelő nevelésével ( Ugy van ! Ugy van ! Taps.) és pedig először nemzeti öntudatra, másodszor a gyakorlati életre való nevelésével, (Helyeslés.) nem lehet mással elérni, mint a közgazdasági élet megszervezésével. (Ugy van! Ugy van !) Hadd tudja meg az a magyar, hadd tudja meg az a keresztény, hogyan kell neki a maga és más fillérjével gazdálkodnia, hogyan lehet a kis pénzből nagyot csinálni, hogyan le­het az összetartás, a szövetkezés erejével, az egymás támogatásával, összefogódzással mind­azokat a gazdasági előnyöket becsületes gazda­sági harcban visszaverekedni, amiket könnyel­műen átengedtünk jóformán harc nélkül. (Élénk taps.) Szerintem ez a zsidókérdés Magyarországon és ilyen eszközökkel lehet ehhez a kérdéshez közelférkőzni. Ez nem a gyűlölködés hangja ugyebár, ez nem a türelmetlenség hangja, ez semmi más, mint a magyarságnak, a keresztény dolgozó rétegeknek a szeretete és az a vágy és '. évi április hó 26-án, hétfőn. törekvés, hogy ebben az országban kultúrában és gazdasági téren az a faj legyen a vezető és irányító, amely a munkát végzi, amely a verej­téket adja, amely vért ontott, (Taps.) amely sírokban nyugszik és amely ma is kész és egye­dül képes ennek az országnak újjáépítésére. (Igaz ! Ugy van !) Ha ehhez, mélyen t. Nemzetgyűlés, a a zsidó­ság hozzá kivan járulni, ha teljesen ide rögzíti magát ehhez a földhöz, ehhez a vérrel és könnyel áztatott földhöz és minden érdekét tudja ezzel azonosítani, ha nem akar itt idegen kultúrát csi­nálni a mi nyakunkon, nem akar olyan kultúrát csinálni magának, amelyet magyarnak nevez, de amely szellemben és érzésben sohasem volt ma­gyar, ha ezt nem akarja csinálni, akkor mutassa meg ezt, (Helyeslés.) akkor legyen rajta, helyez­kedjen bele mindazokba a kulturális, gazdasági és társadalmi mozgalmakba, amelyek a dolgozó magyar keresztény népnek felsegélyezését, lábra­állftását, erkölcsi megedzését célozzák. (Taps.) Patacsi Dénes : Velünk jöhetnek ! Haller István vallás- és közoktatásügyi minis­ter '. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Hogy ebben a kér­désben van bizonyos idegesség és van okunk arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk és pedig állami szempontokból foglalkozzunk, (Ugy van !) erre nézve én csak egy zsidó rabbinusnak a könyvé­ből fogok felhozni néhány bizonyítékot. (Halljuk ! Halljuk !) Az első, amit mondottam az, hogy mi nem tekintjük ezt felekezeti kérdésnek, bár min­dig ugy igyekeznek kijátszani, hogy a zsidó kér­dés felekezeti kérdés, vallása miatt pedig gyűlölni valakit nem keresztényi dolog, nem modern dolog, nern felel meg a mai világ követelményeinek. Igaz ! De ez nem felekezeti kérdés és nem engedjük, hogy azt újra átjátsszak ide. Hogy nem felekezeti kérdés, erre nézve, mondom, én egy zsidót citálok. Simon Lajos »Hova vezet a zsidók útja ?« cimü könj^vében ezt mondja (olvassa) : »Ezek után már a gyakorlati politika szempontjából is tárgy­talannak és anachronisztikusnak lehet tekinteni azt a felfogást, hogy a zsidóság csak felekezet. Ez min­den országok hivatalos zsidóságának volt és mai napig is álláspontja. Tudatlansága menti tévedését. Mert a zsidóság népiségét ép oly kevéssé ismeri a hivatalos zsidóság vezetősége, mint a feleke­zetiségét. A zsidóságnál úgyis a felekezetiséget nem lehet a népitől elválasztani. A kettő teljesen összeforrott. A zsidó vallás, a zsidó nép emanációja és szellemének legsajátosabb terméke. A naponként használatos zsidó imakönyv egyszerű áttekintése is meggyőzarról, hogy csaknem minden sor Ábrahám, Izsák, Jákob népére, Palesz­tinára, Izrael országára s az abba való visszatérésre utal. A zsidó ünnepek, az újév és az engesztelés napja kivételével mind nemzeti ünnepek, amelyek a zsidó nép történetében, Palesztina éghajlatával, sőt flórájával is a legszorosabb összefüggésben van­nak. A keresztény tudósok már régen tisztában vannak ezzel az igazsággal . . ,«

Next

/
Thumbnails
Contents