Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-35

278 A Nemzetgyűlés 85. ülése 192 nyereségeik vannak, miért ne legyen nyeresége az államnak is ; kell tehát csinálni egy nagy és egységes állami bankot: a bankokat össze kell olvasztani. Hivatkozott pl. arra, hogy ezt Lenin már meg is csinálta Oroszországban ; de akkor nem mondta meg, hogy milyen eredménnyel ; mi tudjuk, hogy milyen eredménnyel. Es Varga népbiztos azt, amit mondott, megcsinálta tulajdonképen, mert az u. n. szocializálással csinált egy nagy állami bankrendszert, amelyet egységesen képzelt el. Egy kommunistának a fejében egészen furcsa kozmos rendeződik be ; már akkor tapasztaltam, hogy az ő világfelfogásuk olyan, mintha más planétán élnének s ha azt a világfelfogást a praxisba át akarják vinni, mindig ugy látszik, mintha más planétán élnének, mert az ezen a planétán a praxisban teljesen keresztülvihetetlen. Hiszen, ha egy nagy állami bankot csinálnak, ez megint csak szocializálás volna. Méltóztassanak elképzelni egy ilyen nagy állami bankot, amelynek végre nyereségre ne volna szabad dolgoznia, már t. i. nagy nyereségre. Mert akkor mit érnénk vele, ha nagyobb nyereségre dolgoznék, mint a maiak? Ha pedig nem dolgoznék nyereségre, akkor nagyon nehéz volna annak a • pénzügyministernek megállania, hogy ha szüksége van pénzre, mégis ne kezdje meg nyereségre dolgoztatni azt a bankot. De hogy simulna egy ilyen állami bank a gazdasági életnek számtalan, ezerféle különböző szükségletéhez? Hiszen egy bürokratikus monstrum lenne és hogy mit jelent a bürokratizmus a bankoknál, azt épen Oroszország mutatja, ahol az egész bankkezelés nem más, mint az a bizonyos könyvelés, de ez a könyvelés a legnagyobb rendetlenségben van. Amint olvastam oroszoktól, akik leírták az ottani viszonyokat, teljesen csődbe jutott még a kezelése is ennek az állami banknak. Most méltóztassék elképzelni, milyen politikai befolyásokat lehetne gyakorolni egy ilyen állami bankkal, amikor tulajdonképen mindenki, akinek pénzre van szüksége, vagy mindaz, aki odaviszi a pénzét, többé-kevésbé hitelezője vagy adósa lenne az államnak, vagyis függő helyzetben állana a kormányzattól. En helyet foglalok a kormányban, de mondhatom azt, hogy nagyon erősnek kell lenni sokszor, hogy a sok különböző politikai befolyásnak egy minister ellenálljon. Most méltóztassék elképzelni, hogy milyen politikai befolyások volnának akkor, ha egy állami bank volna, amely kezébe venné az ország gazdasági életének hitellel való támogatását ? És azt is bajos elképzelni, hogy a külföldi relációban beválhassék egy állami bank, mert fel kell tételeznünk, hogy nem szocializálják mindenütt a bankokat. Megjegyzésre méltó, hogy ahol szocialisták az urak, ott ők is tartózkodóan viselkednek egy állami bankkal szemben. Kérdés a külföldi magánbankok hogyan '. évi április hó 26-Án, hétfőn. viselkednének egy ilyen állami bankkal szemben. Es ez nem negligálandó kérdés, mert pénzünk megbirálásánál gondolnunk kell a külföldi relációra és a legnagyobb hiba volna ennél a koncentrációnál az, hogy egymásba olvasztanák az állam pénzügyeivel, az állam hitelével az egész magán gazdasági hiteléletet. Ez teljes abszurdum, teljes lehetetlenség, amely megbénitja a hiteléletet és amely nagy veszedelmeket rejt magában. Méltóztassék elképzelni, ha pl. az elmúlt háború idején lett volna egy ilyen állami bank, mi történt volna akkor a magángazdaságokkal? Ez a legnagyobb veszedelmet rejti magában. Ezzel a tervvel — azt hiszem — nem kell alaposabban foglalkoznom. (Helyeslés.) A bankok tekintetében reformra — mint jeleztem is expozémban — igenis nagy szükség lesz és pedig ugy a betétek biztonsága, mint a nem indokolt, könnyelmű alapitások és a revízió szempontjából. Ezek olyan reformok, amelyekre szükség lesz és maguk a pénzintézetek igyekeznek ezt autonóm módon megvalósitani, vagy legalább is elő fogják mozditani, hogy ez törvényesen megvalósítható lehessen. Végül azt kell megemlítenem, hogy Friedrich István t. képviselőtársam egy szellemes ötlettel ugy fordította át azt, amit a tőkekoncentráció szükségességéről vagy kívánatosságáról mondtam, mintha a tőkekoncentráció azt jelentené, hogy egyes izraelita üzérek kezébe koncentrálódik a tőke. Én természetesen nem arra gondoltam. Én csak arra gondoltam, amit igy szoktunk nevezni — hogy ugymondjam — közgazgasági nyelven és amit én igenis kívánatosnak tartok, mert az elaprózott tőkék — hiába — sohasem tudnak olyan effektiv eredményt elérni, mintha azok egységes, jobb vezetés alatt állanak. Nem akarok kitérni a tőkekoncentráció számos előnyére, — a közgazdasági irodalom nagyon sokat foglalkozik vele — csak azt mondhatom, hogy én ennek a tőkekoncentrációnak bizonyos relációban és bizonyos fokig barátja vagyok. Én ezért vagyok barátja az egységes szövetkezeti rendszernek is, amely maga is ugyanazon előnnyel jár, mint a tőkekoncentráció. Ha a tőke jogtalan, vagy legalább is erkölcstelen utón koncentrálódik egyesek kezébe, azt természetesen elitélem és mondottam is, hogy régi törvényeinket ugy akarjuk átalakítani, hogy az ilyen hirtelen tőkekoncentrációt megakadályozzuk, vagy ahol megakadályozni nem lehet, ott igénybevegyük. Mert épen nem tartom kívánatosnak a gyors vagyoni eltolódásokat, semminő irányban sem. A meglevő nagyobb vagyonokat — amilyen nagyvagyon voltaképen igen kevés van — lehetőleg megtartandóknak vélem, mert hiszen nem szabad az egész társadalom struktúrájának felborulnia. Ha erre törekednénk, azt csinálnánk, amit a szocialisták és kommunisták akarnak. Nekünk lehetőleg meg kell őriznünk a konzervatív vagyont, ami nem zárja ki