Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-34

258 A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. Volt alkalmam sokat beszélni velük, mert községünkben három hétig voltak elhelyezve, négy hétig kellett ugyanis vesztegelniük, nem tudták átlépni a Tisza-vonalat. Elmondották, hogy mindenütt huzza őket az ág és verejtéken szerzett összegükön osztozkodniuk kell, illetéktelenül osztozkodniuk olyan emberekkel, akik azért soha verejtéküket nem hullatták. T. Nemzetgyűlés, a kormánynak e részben cselekednie kell. Kezd derengeni, kezd meglenni erre nézve a lehetőség, a napokban járta be a sajtót a hir, hogy Amerikában megfontolás tárgya az a lehetőség, hogy velünk külön békére lépjenek. A különbéke beálltának első pillanatában a kormánynak ki kell küldenie azt a régóta vajudó, régóta alakulóban levő altruista szindikátust, hogy vegye kezébe a magyar ügyet, Amerikában lévő honfitársaink ügyét minden vonatkozásban. Ezek, amikre rámutattam, a múltra vonatkoznak. Vagyok bátor egy szempontot figyelembe ajánlani a jövőre nézve is, hogy a jövőben is próbáljuk keresni az erőforrásokat, (Halljuk!) Most, t. Nemzetgyűlés, ugy állunk, hogy családok, intézmények vannak fehérnemű, vászonnemü nélkül és ezeknek beszerzési lehetősége is borzasztó távolságban van, lehetetlen árakba ütközik ma bele minden beszerzési akarat. Valami nagy reménységet a jövőhöz sem szabad ezeket a beszerzéseket illetőleg fűznünk és mégis valamit tennünk kell, amint arra van is lehetőség. Amikor február hó közepén olvastam, vagy hallottam, hogy a kórházakban nincs lepedő, a gyermekmenhelyeken, a lelencházakban nincsen pólya, eszembe jutott a mi szövő-fonó, háziipart üző falusi népünk, ők tudnának némileg segíteni ezen a bajon. Ámde évek óta nélkülözik azt, ami a vásznat finomítja, a minőségét felette.' megjavitja és ami mindenekfelett fontos, annak anyagát megkétszerezi: a szövőpamutot. Megkérdeztem, mit szólnának, hogyha az állam valamiképen szövőpamuthoz juttatná őket, készek lennének-e saját kender- és lenszálaikkal feldolgozni és termékeik felét a pamut ellenében az államnak átadni. A legnagyobb készséget nyilvánították ebben a tekintetben. Ezt a gondolatot azonban abban a szezonban az idő előrehaladottsága miatt még meg sem lehetett próbálni, nemhogy kivitelre juttatni, mindössze annyi történt, hogy egy lelkes honleány felkarolta az eszmét és most már egy kérvényünk fekszik az amerikai missziónál, amely az ötletet kamatoztatni óhajtja ugy a budapesti jótékonyintézetek, mint a szövéssel, háziiparral foglalkozó falusi asszonyoknál. Nem látná-e jónak, nem látná-e hasznosnak a kormány, hogyha a jövő télre a szövőpamut megszerzését az állami feladatok közé sorozná és a leirt módon a mi hazai házi szövőiparunkat esetleg a tisztviselőkön való segítésnek akciójájához belekapcsolná. A magyar állam pénztárában szeretném évi április hó 24-én, szombaton. látni azt az óriási hasznot is, amelyet a lelkiismeretlen kapzsiság vág zsebre a csempészet áruk óriási jövedelméből. Ma csempészet utján a lánckereskedelem üzi lehetetlen mértékben ezt az árucserét, amelyre pedig joga egyedül csak az államnak van, mert rekompenzáció s cikkeivel itt enyhíti a szükséget, az Ínséget, a nyomort. Fel kell emelni az elesetteket, gyámolítani a gyengéket, a hadiözvegyeket, az árvákat, akik esztendő óta várják a rokkantakkal illetményeik kiutalását. A kommunizmusnak sok bűne között nem utolsó helyen áll farizeusi ámítás, amellyel hirdették a gyengék védelmét, a valóságban pedig olyan helyzetet teremtettek, hogy az állam igazán alig tud hozzájutni a rokkantak illetményének kiutalásához, mert ezeknek mindenféle okmánya elveszett, elkallódott. T. Nemzetgyűlés! Amikor a rokkantakról, özvegyekről és árvákról szólok, lelki szemeim előtt elvonulnak azok az ártatlan gyermekek, akik itt a fővárosban vértelen testtel, fonnyadt tagokkal kóstolják az élet ezer nélkülözését. Mikor polgártársaim' bizalmából idejöttem és láttam ezt az állapotot, amelyben sínylődnek a tisztviselők és a munkáscsaládok gyermekei, megfogamzott lelkemben gondolat, hogy ezeket a gyermekeket el kell nekünk vinni a vidékre, hogy nem szabad nekünk oly arcpirítóan szégyenkeznünk a külföld ebbeli tevékenysége miatt, Mi, a Nemzetgyűlés tagjai, vegyük kezünkbe ezt az ügyet. (Helyeslés.) A beálló szünetben választókerületeinkben mi, akik a vidéki kerületek nemzetgyűlési képviselői vagyunk, indítsunk hatalmas akciót, hogy néhány ezer fővárosi gyermeket vigyünk a tejforrásokhoz, vigyük el az éltető levegőre. (Helyeslés.) Mert ez lesz a keresztény munka és ebben a keresztény munkában meg fog dicsőülni a mi nemzetépítő és nemzetalkotó vágyunk, igyekezetünk. (Helyeslés.) Ezekután a javaslatot általánosságban elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök : Szólásra ki következik ? Szabó József jegyző : (Nincs itt !) Szalánczy József! (Nincs itt!) Szűcs Dezső! Szűcs Dezső : T. Nemzetgyűlés ! Tekintettel az idő előrehaladott voltára, t. i. a tárgyalásra szánt időből már csak egy negyedóra van hátra, kérem a Nemzetgyűlést arra, hogy beszédemet a hétfői ülésen mondjam el. (Felkiáltások jobbfelöl: Több van!) Elnök: Miután több mint egy negyedóra áll még rendelkezésre, kérem a szónok urat, méltóztassék a beszédét most elmondani. (Élénk helyeslés jobb felöl) Szűcs Dezső; A szótól elállók. Elnök: Szólásra ki következik? Szabó Sándor jegyző : Taszler Béla ! (Nincs itt !) Szabó Gy. János ! (Nincs itt !) Kontra Aladár! (Nincs itt!) Lingauer Albin! Lingauer Albin: Miután épen egy negyed-