Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-34

250 A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. évi április hó 24-én, szombaton. ket kihasználjuk és a villanyvilágítást bevezessük, így a szén és benzin más célok szolgálatába lesz állitható. Végül ott van a vidéki posta. Már gróf Széchenyi t. képviselőtársam is rámutatott ennek hibáira és én is ma kapok egy levelet a vidékről, amelyet 14-én adtak fel. Ha válaszolok rá, megkapják a jövő hónap 14-én. Ez nem kultúra. Elhiszem, hogy az állam kultúrát akar, de a vidéken ez nem látszik meg. Itt Budapesten egy óra múlva olvassuk az újságot, mig a vidéken két hét múlva és sürgős levelet, amelyet expressz adtak fel 15-én, ma kapom meg. Mindennek az az oka, elsősorban, hogy a vonatok nagyon gyéren közlekednek, másodsorban 18—20—30 kilométerre gyalogos küldöncöket kell küldeni a postáért, mert a lovat a hadsereg elvette. Én ugy gondolom, hogy a városi ember ugyanolyan értékű bélyeget ragaszt a levélre, mint a falusi. És a városban mindenki megkapja a levelét, még aznap a bázhoz viszik, ugyanannyi díjért, mi pedig még el is küldünk érte s mégis csak két hét múlva kapjuk meg. Ha tehát a posta az államé, ha a díjakat az állam beszedi, akkor gondoskodjék arról is, hogy a címzettek meg is kapják a postájukat. A kormány lássa el a postahivatalokat kellő felszereléssel. A kisiparos a vidéken teljesen nyomorog. A kovácsnak szene nincs, dolgozni nem tud, s ezáltal a mezőgazdaság megakad, mert ha egy kocsiról leesett a ráf, ha az ekevas nem éles, megszűnik a munka s ez a termelés folytonosságát megakasztja. Szén, benzin nincs, tehát állami és közgazdasági érdek, hogy a kovácsok hozzájussanak a szénhez, hogy kijavíthassák a mezőgazdasági eszközöket. Bocsánatot kérek, én nem hozhatom fel a vidékről Budapestre az ekevasat élesittetni és kisgazdatársaim sem hozhatják fel. Erre azt fogják mondani, hogy nincs szén. (Felkiáltások a jobboldalon : Dehogy nincs ! Kell lenni I) Feltűnt nekem a télen, hogy minden "virágkereskedésben már februárban pünkösdi rózsák tömegével van tele a kirakat. Én ugy tudom, hogy annak az üvegházi virágnak tenyésztéséhez szén kell. Miért adjunk szenet ezeknek csak azért, hogy a hadimilliomosné őnagyságáknak keblén az estélyen már februárban pünkösdi rózsa legyen. Azt hiszem, ez mellőzhető volna. Nem mondom, hogy zárják be ezeket az üzleteket, de várják meg, amig lesz szén az ilyesmire. Meskó Zoltán : Addig elhervadnak a rózsák és a nők is ! (Derültség.) Forgács Miklós : Még egy nagyon kényes kérdésről kell megemlékeznem.. Érthetetlen, hogy amikor a vidéken már annyi munka kínálkozik, nem akad erre munkás, itt a fővárosban pedig sok ezer munkanélküli van. Igen fontosnak és sürgősnek tartanám azt, hogy hasson oda a kormány először enyhébb felhívással, de ha ez nem vezet eredményre, szigorúbban, hogy aki elég fizikai erőt érez magában, jelentkezzék mezei munkára. (Egy Jiang a jobboldalon : De hfásból könnyebb megélni ! Ingyen tartjuk el őket !) Nagy megelégedést szülne a vidéken, ha látnák, hogy ezek is részt akarnak venni a termelőmunkában. Erre persze önmagam adom meg a választ. Azt mondják az illetők : én szakmunkás vagyok. Erre azzal válaszolok, hogy amikor Budapesten a kommün alatt a vasasok és nem vasasok a szellemi munkásokat munkára hajtották, hiába mondták a szellemi munkások, hogy ők ehhez nem értenek, azt felelték nekik : aki meg akar élni, az dolgozzék. Én tehát csak azt alkalmazom rájuk, amit ők alkalmaztak annakidején a szellemi munkásokra. Ezzel nem azt mondom, hogy hagyja ott az iparát vagy a mesterségét, csak azt, hogy azt az időpontot, amig az élelmezési viszonyok javulnak, amig anyagot kapnak és a munka megindulhat, ne itt várják be éhen, hanem ott künn a munkában, mert ha ezt nem teszik, ugy járnak, mint az egyszeri háziúr : A szobájában tűz ütött ki, egy veder vizzel elolthatta volna, de azt mondotta, hogy neki ez nem mestersége, megvárja a tűzoltókat. (Derültség.) Mig azok megérkeztek, leégett az egész ház. Elismerem, hogy itt Pesten és a városokban a munkásság nyomorog. De azt hiszem, hogy ez a kérdés, amelyet itt felvetettem, nem az ő megélhetésük megnehezítését célozza, hanem csak biztosítaná a megélhetésüket. Aki tehát életerőt érez magában és ragaszkodik az élethez, ne válogasson most a munkaeszközökben, hanem végezze azt, amihez épen könnyen hozzájut. (Helyeslés.) Végül a pártélet kérdésével is kívánok röviden foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk 1) Amint említettem, pártunk címe »a Kisgazda- ésFöldmivespárt«, velünk született, ezt a címet a természet adta, ezt minden körülmények között igyekszünk is megtartani. Kissé nem jól eső érzéssel hallom a bizonyos pártunk ellen felhozott minden alap nélkül való kifogásokat. Szinte kétségbe vonják keresztény mivoltunkat. Mi nem azért jöttünk ide a faluról, hogy ezt fitogtassuk, de nálunk egy kisgazda kapujára sincs kitéve, hogy »tilos a koldulás«, itt minden palotán ott van. (ügy van ! jobb felől.) A szegényt mi nem vetjük meg, azért nincs nálunk éhező koldus és dőzsölő gazdag és azért nem lesz a falu soha a lázadások és elégedetlenségek hazája. Nálunk imával kezdik a vacsorát, itt kuplék mellett vacsoráznak. (Igaz ! Ugy van I Derültség.) Azt hiszem, ez elég ahhoz, hogy keresztényi mivoltunkat elismerjék. ( Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Hatalomra nem vágyódunk a politikában sem. Mindig hallom hangoztatni, hogy egy nagy kormányzópártot kell alakítani, mert csak az képes ar országot megmenteni. Hát kérdem, mi akadálya van itt a munkának, amikor örömmel állapithatjuk meg; hogy egyik oldalról sem hallottunk még egyetlenegy ellenvetést sem, amely a kormány munkáját megakadályozta volna. (Ugy van! jobbfelől.) A multakban épen azt tapasztaltuk, hogy amikor olyan nagy korma nyzópártok voltak, akkor mindig egyoldalú politikát folytattak, és a kisebbségnek alig volt néha igaza. Az pedig nincs megírva sehol, hogy amelyik párt nagy, tényleg