Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-34

248 A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. évi aprßlis hó 24-én, szombaton. inogni, hanem nőni fog, mert az a nagy tőke, amely a földmivesnép kezén van, nem az övé, hanem az országé. Mert az sohasem fogja idegenből hozatni az ekéjét, kapáját, ruházatát, az mindig itt marad, a vagyonát luxuscikkekre elkölteni, elkártyázni nem fogja, tehát az a vagyon mindig a nemzet vagyonát képezi. De ha ennek a tőkének a kamatát a pénzügyminister ur olyan magasra szabja, hogy nem jön ki a jövedelemből, akkor meg lesz támadva a tőke. elvesz a munkakedv, szünetel a termés, ami az egész országra nézve káros. Mert ugye, Magyarország a múltban is, de ma még kimondottabban agrárállam, s ha a többtermelésre módot nyújt a kormány, akkor természetesen kivitelünk is lesz s akkor hiszem, hogy a rekvirálások is megszűnnek s akkor nem kell közélelmezési minister. (Derültség balfelől.) Ha pedig ez nem fog bekövetkezni, ha a kormány a többtermelésre módot nem nyújt, akkor akár az összes ministeri székeket közélelmezési mimsterekkel tölthetjük be, mégsem fogjuk tudni az ország lakosságának ellátását kellőképen biztositani. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Erre bizonyosan azt mondaná a mélyen t. pénzügyminister ur, hogy hát miből vegyem akkor a pénzt, ki fizet akkor adót. Én nem akarom felsorolni az adónemeket, — a fogyasztási adók minden formájának ellensége vagyok — hanem azt mondom, hogy dacára annak, hogy ez az ország tönkretett ország, én még azért látok itt nagy fényűzést. Tessék megadóztatni azokat, akik 10—15 szobát laknak, akik hat cselédet tartanak, autón, kocsin járnak, brilliánsokat hordanak, kártyáznak, (Igaz ! Ugy van !) meg hadimilliomosok, (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) hadseregszállítók, meg nem is tudom felsorolni : egy egész nagy sorozat. (Ugy van!) Homonnay Tivadar: Ezer korona egy pakli kártya ! Forgács Miklós : Azután itt van, amit igazán a legigazságosabbnak tartok, mint békében volt, a hadmentességi adó. Miért ne lehessen azt behozni, hogy aki fel volt mentve a háború szenvedései alól, fizesse meg a felmentési adót olyan arányban, amilyen arányban itt gyűjtötte a vagyonát. Erre úgyis azt mondják, hogy, mivel a kisgazdák fel voltak mentve, hát akkor majd mi fizessük. A zsidókérdésre nem akarok kitérni, de akkor ők is belekerülnének. Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister : Bizony, ők is belekerülnének ! Forgács Miklós : Én azt hiszem, hogyha a pénzügyminister ur ezzel a javaslattal valamely pergő tüz idején előjött volna, hogy hallj átok-e, megszavazzátok-e, megadjátok-e ezt az adót, ennyi pénzre van szükségem, akkor nem ilyet, hanem tiz ilyet is megszavaztak és ki is fizettek volna. Meskó Zoltán : Mint a cigány a gyertyával ! Forgács Miklós : Továbbá nem minden oldalról, de bizonyos irányból, fantasztikus hireket hall az ember a falun lebélyegzett penészes bankókról és már szinte szállóigévé vált az a bizonyos ládafia, amely csak ugy ontja ki a bankómennyiséget. Én tehát bizony tisztelettel vagyok bátor kijelentem, hogy azért volt meg a ládafiában az a sok bankó, mert az illetők nem vettek Wertheim-kasszát, mert ha vettek volna, nem lett volna bele mit tenni, mert még annyi azért nincs, hogy arra is jusson. (Derültség.) És aztán azok nem vettek Bieder may er-, vagy mindjárt rokokó, vagy angol stilü szekrényeket, igy aztán megmaradt a bankó a ládafiában. Pedig ha azt vettek volna, nem maradt volna meg. Méltóztassanak megbocsátani, de hogy pénztömeg, amely most 20—30—40—50 vagy 100 ezer korona mennyiségben soknak mutatkozott a kisgazdánál, igazán sok lenne, az tévedés, mert azok, akik ezt soknak látják, eltévesztik azt, hogy a kisgazda nem minden héten mint a munkás és nem minden hónapban mint a tisztviselő, hanem csak egy évben egyszer kapja meg a fizetését, ez pedig aratáskor van. Szivesebben tartaná a kisgazda a gabonát a magtárban, hogy ottlegyen és a városnak is jobb legyen, semhogy ha kiseprik a magtárát és a bankó penészedik a ládafiában, így egy tömegben soknak tűnik fel a bankó, de ha felosztanák valamely fizetéses osztály arányában, akkor hogy mi jut egy hónapra és mi a gazdának ebből naponként a kiadása, ha valaki erre megcsinálja a számadást, akkor azt mondanák, hogy nem sok. Rassay Károly : A malacért is aratáskor kap pénzt ? Forgács Miklós: Akad olyan is, — nem vonom kétségbe — aki egy félmilliót bélyegeztetett, ezt is meg merem mondani, ez nem a földnek a haszna, hanem az is háborús konjunktúrát folytatott, mint akárki más. Sajnos, hogy ilyen is van a kisgazdák közt, csak az a szerencse, hogy kevés. Homonnay Tivadar: Én jobban szeretném, ha több lenne. Legalább jó helyen volna a pénz. (Igaz ! Ugy van !) Forgács Miklós: Egyik napilap a háború alatt azt irta, hogy a gazdának minden szalmaszálába bankó van belecsavarva. Én olyan szivesen kivinném azt az irót valamelyik kazal szalma mellé, hogy bontsa ki belőle a bankót. (Derültség és taps.) T. Nemzetgyűlés 1 A földreform az, amelytől az ország gazdasági és élelmezési helyzetének javulását reméljük. Hogy milyen formában legyen ez a földreform kereszt ül vive, ahhoz nem szólók ; csak annyit j egyzek meg, hogy nem lesz elég földet adni, hanem kell, hogy a kormány kellő gazdasági eszközökről is gondoskodjék és minden luxuscikk gyártásának megszüntetése mellett csupán a mezőgazdasági eszközök gyártására szorítkozzék. (Helyeslés.) Műtrágya, mezőgazdasági hitel, vetőmag, kisgazdaképző iskolák, földmives kamarák, járásonként mintagazdaságok felállítása (Helyeslés jobbfelől.), elengedhetetlen feltételei a többterme-