Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-34

A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. pártokra osztani, ezt helyeselném, ellenben nem tartom sehogy sem helyesnek a képviselőknek azt a csoportosulását, amit ez az uj pártalakulási kisérlet céloz. Ez egy valóságos mixed pickles, vegyes saláta, amelyben mindenféle irányú képviselő helyet foglalna csak azért, hogy a kormányzást a kezébe ragadhassa. Hiába öntik le az ilyen pártalakitásokat, az ilyen pártot a gouvernementalitás ecetjével, a magyar gyomor az ilyen politikai extravaganciák ellen tiltakozik. Politikát csak gazdasági alapra lehet f elépiteni. Ezért tartom a legfontosabbnak az ipari és kereskedelmi viszonylatok reorganizálását. Elvileg a szabadkereskedelem álláspontjára kell helyezkednünk. Ez tette gazdaggá Angliát, Amerikát és ez érvényesül Németországban is. Nálunk azonban összhangba kell hozni ezt egyrészt a termeléssel, másrészt a nagy tömegek szükségletének kielégítésével. A szabadkereskedelemből csak' azokat a cikkeket szabadna kivonni, amelyek az ellátatlan lakosság legminimálisabb igényeinek kielégítésére elegendők. Az azután fenmaradó részt a szabadkereskedelem keretében kellene értékesíteni. Le kell szoktatni a lakosságot arról, hogy mindent az államtól várjon, de viszont meg kell akadályoznunk, hogy az uzsora és kizsákmányolás áldozatává váljék. Ennek az aranyközéputnak kell érvényesülni. Nem helyeslem, t. Nemzetgyűlés, a külkereskedelem viszonylataiba való túlságos beavatkozást sem, mert ezzel gátoljuk forgalmunk teljes lendületű kifejlődését. Azt az elvet, hogy az állam magának foglalja le a külkereskedelem cikkeit, egyáltalában nem helyeslem, mert a bürokratikus berendezkedés nem alkalmas a kereskedelmi üzletek létesítésébe. Külkereskedelmi politikánk tehát csak irányító és szabályozó lehet. Meglévő statisztikai adatok alapján meg lehetne állapítani, hogy melyek azok az anyagok és cikkek, amelyeket kiviteli engedély nélkül is ki lehetne vinnünk innét. Még pedig az érdekelt mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi körökből kellene bizottságot alakítani, amely nemcsak eme cikkeket állapítaná meg, hanem a kivitelre szóló véleményt is megadná, mert a ministeriumoknak kiviteli bizottságaiból hiányzik a kellő szakértelem, különösen pedig a kereskedelmi érzék, s a, kiviteli és behozatali kérdéseket rendesen bürokratikus szempontok szerint Ítélik meg és nincsenek tekintettel a világkereskedelmi momentumokra. A kiviteli és behozatali kérvények gyakran hónapokig is fekszenek az egyes ministeri umokban. Szegények vagyunk, javaink nagy részét elvették tőlünk, de azért mégis csak akad cikk és termék, amelyet kiszállíthatnánk innét. Az állami kiviteli és esetleg behozatali illetékek szedése pénzügyileg talán menthető, de közgazdaságilag helytelen. Sokkal üdvösebb dolog azonban még ez is, mint a haszonrészesedés elvének a megállapítása. Külső kereskedelmi képviseletünket is meg kell szerveznünk. Alakitanunk kell világkereskedelmi évi április hó 24-én, szombaton. 229 gócpontokon •— legalább is azokon a helyeken, ahol az Osztrák-Magyar Monarchiának voltak — magyar kereskedelmi kamarákat. Az osztrákoknak pl. már Triesztben is van gazdasági szervük. Nekünk is kapcsolatot kellene keresnünk a tengerrel. S ha jogászok és diplomaták helyett gazdasági érzékkel biró gyakorlati szakembereket fogunk küldeni kereskedelmi képviselőink ül, akkor egészen bizonyos, hogy ezek a gyakorlati emberek a legfontosabb és pontosabb jelentéseket küldik be nekünk akkor, amikor azoknak hasznát vesszük. Az éber kereskedelmi képviselet pl. Dániából a tejtermelésről, Csehországból a kisgazdaszövetkezeti cukortermelésről, Amerikából a mezőgazdasági gépgyártásról, Hollandiából a vizszegénységben szenvedő talajok rainirozásáról. Lengyelországból a len- és kendertermelésről, Mandzsúriából a gabonauemesitésről küldene be nekünk fontos és pontos jelentéseket, szóval mindarról, ami a hozadékot növeli, a munkaalkalmatosságot szaporítja és a belfogyasztás érdekeit emeli. A kisipar talpraállitása elsőrendű feladat. Ezt azonban csakis ugy tudjuk megoldani, ha kellő nyersanyaghoz juttatjuk a kisipart. Ezzel újra fel fogjuk nyitni a mühelyajtókat's módot is kell nyújtani arra, hogy újra felzendüljenek az üllők és kalapácsok s megmozduljanak újra a gyalu, a fúró és a fürész, mert mint Horthy Miklós, Magyarország kormányzója mondotta : egyedül a munka mentheti meg ezt az országot ! Amit elrontottak a politikusok, azt csak a dolgozók keze hozhatja helyre. Az ipari munkásság ügyét sem szabad nekünk struccpolitikával szemlélnünk. Ne felejtsük el, hogy Európának csaknem összes államaiban az őt megillető súlyban részt vesz a politikában az ipari munkásság és hogy egy ipari munkásellenes Magyarország Európa államai előtt egyáltalában nem lenne szimpatikus. Az ipari munkássággal való teljes politikai megegyezés után gondolhatunk valóban csak a többtermelésre, amely többtermelésről már olyan sok szép és kimerítő szó hangzott el ebben a Házban. Az ipari és kereskedelmi többtermelés szénen és villamosságon vezet keresztül. A villamosság a gazdasági élet minden vonatkozásában fontos. Rendkívüli sokoldalúsága, könnyű kezelhetősége, aránylag csekély beruházási költsége, a fogyasztott és eladott mennyiség könnyű mérhetősége, transportábilis volta, mind, mind alkalmassá teszik arra, hogy nemzetünket szociális szempontból teljesen átalakítsa. Különösen most fontos, ez, amikor szénbányáink nem elégítik ki teljes szükségletünket. A svédországi szélerőtelepek a majorok világítását, takarmányozását, vízellátását biztosítják, sőt elektromos erővel folyik a cséplés is. Az Alföldön pedig a mi szeleink csak a port fújják a szemünkbe. A megcsonkított Magyarország korántsem produkálhat azonban annyi szenet, amelyben annyi energia pihenne, hogy összes szükségleteinket fedezni tudnók vele, hacsak kőszéntermelésünk