Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-34

222 A Nemzetgyűlés 34. ülése 1926. évi április hó 24-én, szombaton. állíttassák fel, mert ott nevelkednek a magyar katonák. (Helyeslés.) És hogy annyiszor előhozzuk itt a falu sérelmeit, annak oka az, hogy sohasem törődtek a faluval. Mert mig milliókat áldoztak a városokra, egyebek között moziszinházakra és egyéb erkölcsrontó mulatóhelyekre is, ahol nem a kultúrát szolgálják, hanem ahol az erkölcsöket, a hazaszeretete mesterségesen kiirtották és lezüllesztették a magyar népet : addig a falura, útépítésre, iskolára, a tudomány fejlesztésére ott egyáltalában vajmi keveset, vagy semmit sem forditottak. A búza árára vonatkozólag azt mondotta előttem felszólalt t. képviselőtársam, amikor a maximálásról beszélünk, hogy az múló baj. Hát kivánom is, adja a magyarok Istene, hogy ez múló baj legyen, de tény, hogy a búza árát kétszáz koronában állapitották meg és ugyanakkor az ipari áruk uzsoraára ellen semmit sem csináltak. Hallatlan árt követelnek azokért a gazdasági eszközökért és czikkekért, amelyek szükségesek a gazdasági termények előállítására. Egy példát akarck felhozni arra, hogy mennyire sérelmesnek találták a kisgazdák és találják még ma is az ipari áruk árát és hogy általában a gazdasági érdek mennyire el volt nyomva az ipari uzsoráskereskedőkkel szemben. Most, hogy a múlt hetekbén a kerületemben voltam, arról értesültem, hogy egy fakereskedő, aki 1915-ben a háború alatt otthon volt és a fát köbméterenként 30 koronáért fizette, ma ugyanezt a fát 6000 koronáért adja el köbméterenként (Felkiáltások : Rablás !) Hogyne fájna, t. Nemzetgyűlés, annak a kisembernek, innak a földmivesembernek, hogy amikor ő . . . Sziráki Pál : Ingyen adott a románoknak ! Patacsi Dénes : ... a 30 koronás fáért 6000 koronát kénytelen adni, akkor az ő verejtékes szorgalmának gyümölcsét kétszáz koronáért kell odaadnia annak az áruuzsorásnak. (Felkiáltások : Gyalázat !) A kisüstre vonatkozólag is kell valamit mondanom, mert tegnap azt hallottam véletlenül, — megjegyeztem magamnak, hogy valaki azt mondotta mellettem — hogy a kisgazdák ugy főzik a képviselőházban a kisüstön a pálinkát. Már csak hozzászólok én is, hogy megvilágítsam s megmutassam annak az illetőnek, aki igy vélekedett, hogy miért is akarunk mi kisüstön főzni. Mi nem az állam jövedelmének a csökkentését, hanem igenis azt akarjuk, hogy tessék figyelemmel lenni arra, hogy most a kisüstök hiányában a központi szeszfőzdék távolsága, a drága fuvarbér és sok igavonó-állat nélkülözése miatt számtalan kisgazdának drága értékű anyaga ottveszett, ott rohadt el, holott ha a községében kisüstön kifőzhette volna a pálinkát, mennyivel több jó szeszhez juthatott volna az állam és mennyi jövedelme lett volna az államnak az ezen lásüstökön való kifőzés engedélyezése mellett. így azonban az értékes anyag elpusztult, az állam nem juthatott az őt megillető illetékhez s a gazda nem takarmányozhatta fel azt a törkölyt, amelyet kifőzhetett volna, ugy hogy nemzetgazdasági szempontból egyenesen veszteség volt, hegy a kisüstök hiányoztak. Az adózáshoz szólva, annyit jegyzek meg, hogy az, akinek több a vagyona, kell hogy aránylag többel járuljon az állam fentartásáhez, még pedig progresszió alapon, (Helyeslés jobbfelŐL) mert akinek több a jövedelme, az könnyebben fizethet abból, mint az, akinek csak a saját és családja fentartására szükséges jövedelme van. Mi tehát azon vagyunk, hogy az eddigi adórendszerrel szemben egy ujabb, igazságos adórendszer hozassék be a progresszivitás alapjár), hogy ne a gyengébbre, hanem az erősebbre rakjuk a terhet. Különösen igazságtalanul terheli az adó a falut, ami már eddig is sok bajnak volt az okozója. Ezzel szoros összefüggésben van annak a jogos kívánságnak a teljesitése is, hogy mielőbb megvalósittassék a katholikus autonómia. Valóban igazságtalanság az, hogy a legnagyobb vallásfelekezeti rétegnek ne legyen meg az önkormányzati joga akkor, midőn az a többieknek már megvan. Az autonómia azért is szükséges, mert keretében egy régfennálló nagy bajt eltüntethetünk. Ugy hiszem, sőt tudom, hogy mindenki egyetért velem abban,. — az én választókerületemben egy pap is kért engem erre — hogy párbéradó igazságtalanságát el kell tüntetni és helyes alapokra kell fektetni. Igazságtalan a pár béradó azért, mert pl. egy öreg gazdának három fia van, akik talán már a harctereket is megjárták ; három nős ember, három pár, alig van pár holdacskájuk, ugy hogy talán még részes aratással is kell a búzát, családjuk létét biztositandók, megkeresniük, — de mivel három pár, három mérő búzát kell beszolgáltatniuk. Ezzel szemben egy olyan birtokos, aki 50-—60 holddal rendelkezik, maga van, egy pár, fizet egy mérő búzát. Ez oly igazságtalan és lehetetlen állapot, melyet semmiképen sem tarthatunk fenn. Ezt annál is inkább el kell tüntetni, mert sokszor az erkölcsök leromlására vezet. Lelketlen agitárotok ezzel izgatták a népet az ő papjuk ellen. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) Azt mondták, hogy látod, annak a papnak mennyit kell fizetned, mert azt nem vette figyelembe és észre az a nép, hogy a főispánt, a főbirót és egyéb tisztviselőket is ő fizeti, hiszen azokat is az adóból és természetesen az adó aránybáan fizették. Nagyon kivánatosnak tartanám tehát, hogy ezt is igazságos alapra fektessük. Tudom, hogy a nemzetgyűlés minden tagja velem együtt kívánja, hogy a katholikus autonómia minél előbb megvalósittassék, hogy ezek a téves törvények és káros adórendszerek megszüntettessenek. (Helyeslés jóbbfelől.) A földbírtokreforrnmal kapcsolatban ki kell térnem a faellátás tekintetében az erdőrendezésekre is. Kívánatos, hogy a földreformmal kapcsolatban a kormány gondoskodjék az erdőügyeknek akként való megoldásáról, hogy mindenkit le lehessen látni fával. Mert sokszor előfordult az az eset, hogy a nagybirtokos a szomszédos falunak a kisembereit nem juttathatta fához, azért, mert