Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-34

A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. Fábián István : De holnap ha kommunizmus lesz, arról fog irni ! (Mozgás.) Wagner Károly : Ha a kommunizmusról ir, akkor tessék rögtön nyakoncsipni és megbüntetni. (Zaj balfelől.) De akkor, amikor a megváltozásnak, a nemzeti irányba való felemelkedettségnek tanújelét látjuk, ne riasszuk el magunktól a sajtót, mert higyjék el, hogy a mi nagy gondolataink, nagy céljaink megvalósítása végett a sajtóra nagy szükségünk van. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! A hadsereg kérdésében volna néhány észrevételem. (Halljuk ! Halljuk ! jobb felel.) Méltóztassanak elhinni, hogy igazán sine ira et studio nyúlok ehhez a kérdéshez, mert egyike voltam ama keveseknek, akik Szegeden az ellenforradalmi kormányok alatt néhány barátommal együtt segitettünk összetoborozni a mai nemzeti hadsereg magvát. (Ugy van I Ugy van ! jobbfelől.) azt az első 12.000 embert, akik azután megindultak a nemzetmegváltó útra. És itt lehetetlen meg nem emlékeznem a legnagyobb tisztelet és legnagyobb ragaszkodás hangján Zichy Aladár grófról, aki ennek a toborzóbizottságnak elnöke volt és aki mindnyájunknak nagy sajnálatára és fájdalmára ebben a Nemzetgyűlésben nem vesz részt. Mi láttuk, hogyan terem meg ez a nemzeti hadsereg, hogyan hozta össze néhány ember lelkesedése, ügybuzgalma a legnehezebb körülmények között. Mi láttuk azt a lelkesedést, amikor az Ostenburg-zászlóalj vezetője Moravek kapitány áthozta az első nyolcszáz vadászt a demarkációs vonalon és felajánlotta a nemzeti hadseregnek. Mi túláradó lelkesedéssel és igaz magyar szeretettel üdvözöltük azt a Prónay Pált, aki kijátszva a franciák éberségét, 1919 augusztus 2-án átment a demarkációs vonalon és megkezdte előnyomulását Kalocsa felé. Mi, akik ezeket mind láttuk és átéltük, nem tekinthetünk a nemzeti hadseregre olyan szemmel, olyan lélekkel, hogy bárki is azt hihesse, hogy a legtávolabbról is támadni, vagy kissé erősebben kritizálni akarjuk. Itt azonban bizonyos hatásköri megállapításokra van szükség és ez a megállapítás az igazságügyminister dolga. Elhiszem, hogy a kommunista perek óriási nagy száma miatt a jelenlegi igazságügyi személyzet, a detektivtestület és a rendőrség a nyomozásokat nem birja mind ellátni és igy kényelmi szempontból átadják egyik vagy másik vadászzászlóaljnak, vagy karhatalomnak kinyomozásra. Ez azonban nem helyes és nem felel meg a jogérzetnek. Mi a nemzeti hadsereget és annak minden egyes tagját nemzeti tisztelet tárgyává akarjuk emelni és nemzeti tisztelet tárgyaként akarjuk látni. Ezekbe az ügyekbe, ha csak nem feltétlenül szükséges, ne keverjük őket belé. Végezzék el a nyomozást politikai bűncselekmények esetében is a rendőrség, az ügyészség, a vizsgálóbíró, szóval az arra hivatott szervek és ha ezeknek száma kevés, meg lehet oldani a kérdést azzal, hogy a menekült birákból, ügyészekből, rendőrtisztviselőkből szervezzék meg a szükséges évi április hó 24~én, szombaton. 207 ujabb hivatalokat, de mentsük meg a katonaságot ettől a kinos dologtól, adjuk vissza a katonaságot a maga nemes, nagyszerű hivatásának : a nemzetvédelmi, rendfentartási hivatásnak. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Akkor, azt hiszem, senki ebben az országban nem fog ferde szemmel nézni katonára, hanem mindenki ugy fog arra gondolni és elnézni, hogy több évszázados álom vált valóra : megszületett a Bocskay-sipkás, a magyar érzésű, a becsületes, fegyelmezett magyar hadsereg, amely az alkotmányra tett esküjét meg is fogja tartani mindig és minden körülmények között. (Éljenzés jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Az utolsó kérdés, amelylyel per tangentem foglalkozni kívánok, a Nemzetgyűlésnek legnépszerűbb kérdése : a zsidókérdés. Sem mellette, sem ellene nem kivánok szót emelni, csak regisztrálok, leszegezek bizonyos tényeket. Tény, hogy Magyarországon eddig, már legalább is a legutolsó időkig, antiszemitizmus nem volt. (Ellenmondások balfelől.) Taszler Béla : Nagy tévedés. Wagner Károly : A rutén vidékre a ruténeknek a galiciaik részéről történt kiirtása után küldtek egy kormánybiztost, Egan Edét, aki azután megmagyarázhatatlan módon meghalt ott. Ki akartuk már akkor utasítani a galíciai fajt. melyet nem azonosítottunk egy pillanatig sem a magyarországi zsidókkal. Ez az akció csődöt mondott. Ezt az akciót nekünk ma a legnagyobb energiával intézményesen folytatnunk kell. Taszler Béla : A védelmet már elvégezte Sándor Pál. Wagner Károly : Az, hogy néhány busmagyar eljátszatta a zikcene-sakcenét, vagy az ErgerBerger Schossbergert, az nem jelentett antiszemi-' táskodást, valamint az sem,hogy a hónap elseje és másodikakörül — mert harmadikán már nem igen futotta a kis zsoldból — egy-két fiatal hadnagy kiadta a kávéházban a jelszót, hogy itt ma zsidóvért iszunk. Ez nem volt antiszemitáskedás. Ellenben megállapíthatjuk, hogy ebben az időpontban a zsidóság volt a türelmetlen. . Az ilyen kis esetekből mindjárt felekezeti és faji sérelmet kovácsolt a maga részére, borzasztó támadásban részesítette a kormányt és a közigazgatást és mindent, hogy zsidóüldözést és vérvádat tűr meg. Megállapíthatjuk, hogy a türelmetlenek nem a keresztény felekezetek voltak, amelyek ezt szépen nyugodtan eltűrték, hanem épen a zsidóság volt az, amely ebből mindjárt nemzeti sérelmet csinált. (Derültség.) Politikánk talán szerencsétlenül és nem is magyar érdekből volt liberális. Nem azt értem ez alatt, hogy nem ütötte a zsidót, hiszen nincs arra szükség, hanem azt, hogy bizonyos intézményekben olyan erős érvényesülést engedett a zsidóságnak, amilyen őket számbelileg és tehetségüknél fogva sem illette meg. A magyar fajt lassankint leszorították bizonyos pozíciókról, egészen leszorították az iparról és a kereskedelemről, az értelmiségi pályák legnagyobb részéről is és mindent elfoglaltak maguknak.