Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-33

 Nemzetgyűlés 33. ülése 1920. hathatós támogatásra is találjanak. Ha mi ebben az irányban dolgozunk és ha a kormány is ebben az irányban működik s minden kiinduló és cselekvő energia számára biztositja az érvényesülést, akkor hiszem, hogy meg fogjuk találni azokat a fedezeteket, amelyek a költségvetés deficitjének pótlására szolgálnak. Ilyen értelemben járulok hozzá az indemnitási törvényjavaslathoz. (Helyeslés.) Az elmondottakból kifolyólag pedig a következő határozati javaslatot terjesztem a t. Nemzetgyűlés elé : (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa.) »Utasitsa a Ház a kormányt, hogy 1. módosittassa sürgősen az ipari munkásnőkre vonatkozó törvényeket a család jelen érdeke és a jövő generáció szempontjából, főleg azáltal, hogy ártalmas üzemekben a félnapos váltórendszert kötelezővé teszi ; (Helyeslés.) 2. hogy megfelelő számú női iparfelügyelőt állit be, (Helyeslés.) 3. addig is, mig a családbiztositás megvalósitható, az anyaság védelmét a betegsegélyezés keretében az eddiginél jobban biztositja ; (Helyeslés.) 4. minden ipari munkásnak évente kétheti fizetéses szabadságot biztosit. (Helyeslés.) Indítványozom továbbá, utasitsa a Ház a kormányt, hogy dolgoztasson ki sürgősen 1. törvényjavaslatot a dajkaság eltörlésére, illetőleg a tej testvériség kötelezővé tételére ; 2. vegye a keresztény erkölcstannak megfelelően radikális revizió alá az összes erkölcsrendészeti törvényeket és intézkedéseket ; (Helyeslés.) 3. dolgoztasson ki törvényjavaslatot a rég sürgetett iskolareform megvalósitására, melynél a vezető szempontok : először a gyermek egészségének megvédése, másodszor a gazdasági érdekek szolgálata (munkaiskolák) és csak harmadsorban az elméleti tudás és klasszikus műveltség. (Általános élénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : A következő szónok : Nagy János. (Élénk mozgás.) Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. (Halljuk ! Halljuk !) Nagy János (egri) : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk I) Megvallom, nem volt még a magyar parlamentben képviselő oly nehéz helyzetben, mint aminőben én vagyok, (Mozgás és felkiáltások : Miért? Halljuk! Halljuk!) mert még senkisem részesült abban a szerencsében, hogy egy nőképviselő után közvetlenül beszélhessen. (Ugy van ! Derültség.) Azért mondom, hogy nehéz helyzetben vagyok, mert engem bizonyos kötelesség arra sarkal, hogy azt a nemes, magasztos hatást, amelyet az első nőképviselő ebben a páriám entben kivivott, valahogyan túl ne szárnyaljam (Derültség.) és csak mint szürke veréb szárnyaljak utána a cselekvésnek, a programmnak azon a kidolgozott utján, amelyet ő a tisztelt Nemzetgyűlés elé terjesztett. (Helyeslés.) De nehéz helyzetben vagyok azért is, mert bár egy kormányzópártnak vagyok a tagja, mégis évi április hó 23-án, pénteken. 189 az indemnitási javaslatot bizonyos tekintetben kritika tárgyává szerettem volna tenni. Minthogy azonban volt alkalmam az általam nagyon tisztelt pénzügyminister úrral beszélni és ő kételyeimet némileg eloszlatta, azért az indemnités részleteire nem térek ki olyan bőven, mint terveztem. Belátom, hogy. a legszebb gondolat, a legszebb terv, amelyet magunkban kiépítünk s amelylyel azt hisszük, eljuttathatjuk a nemzetet oda, hogy annyi szenvedés után minden templomban elénekelhesse a Te Deumot ; mindaz a terv, mindaz a gondolat, amikor megvalósítás elé kerül, tulajdonképen ugy jár, mint a kommunisták eszméi. A kommunisták nagyhangon hirdették, hogy »szociális termelésből fakad a jólét«, de amikor eszméiket meg akarták valósítani, csak nyomorúság és pusztulás fakadt belőlük. Mi is sok olyan gondolatot akarunk az indemnitásba belepakkolni, amellyel az ország jólétét, boldogságát akarjuk előmozdítani, de amikor alkalmunk van négyszemközt tárgyalni azzal a férfiúval, aki a pénzügyeket vezeti, kénytelenek vagyunk belátni, hogy ezek a tervek csak a képzelet szüleményei, de realitással a mai nehéz viszonyok között ném birnak. Mindamellett én egy örvendetes hirt vagyok bátor a t. Nemzetgyűlésnek bejelenteni, bár nem vagyok minister és bár a minister ur nem is hatalmazott fel rá. Nem is a minister úrtól tudom, de hallottam a kisüstökre vonatkozólag, amelyeket a nép annyira kivan, különösen azokon a vidékeken, ahol szőlőtermeléssel, gyümölcstermeléssel foglalkoznak, hogy a pénzügyminister ur az indemnitással kapcsolatosan egy javaslatot fog benyújtani, amelynek értelmében a kis üstöket megkapja minden község, amely kéri. (Helyeslés.) Ez az én értesülésem s ezért én ezzel a követeléssel most már az indemnitás tárgyalása során nem állok elő. De nagyon kérem, tegye a minister ur még megfontolás tárgyává a bortermelési adót. Nem mondom, hogy a bor mai magas ára nem birná eí a 14 koronáról 42 koronára felemelt adót, de az egy-két vagy ötholdas szőlősgazdák a legnagyobb ellenszenvvel fogadják ezt az emelést. Talán lehetne segíteni a dolgon ugy, hogy a bortermelési adó helyett magát a borforgalmi adót hoznók be. Ma, amikor 120—150 korona napszámot vagy havonta 1000 koronát s egy mázsa búzát fizetnek egy napszámosnak, ez már magában véve a szőlőművelésnek olyan megterhelése, hogy ha még ehhez hektóliterenként 42 korona termelési adó járul, az annyira elveszi annak a kisgazdának a kedvét a termeléstől, hogy esetleg a szőlőtermelés fog ezáltal rövidséget szenvedni. Ezzel szemben az a borkereskedő, aki nem is foglalkozik a borral a természetben, aki csak megveszi a bort, otthagyja az illető termelőnek a pincéjében és esetleg már öt perc múlva eladja, még pedig horribilis áron, (Egy hang jobbfelől : Es kap bortermelési admisszatéritést !) jobban megbírná az adót, mint a termelő a bortermelési adót. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Igaz, hogy a mé-