Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-33
A Nemzetgyűlés 33. ülése 1920. évi április hó 23-án, pénteken. 179 nitási törvényjavaslatba, (Élénk helyeslés.) esetleg annakidején megteendő módosításokkal. Most, beszédem befejezéséül, egy aktuális dolgot kivánok még felemliteni, amelyről nemcsak a keresztény kurzus szelleme szempontjából, törekvéseink szempontjából, hanem hazaszeretet szempontjából is szükségesnek tartom, hogy ezen a helyen komoly szó hangozzék el. (Halljuk ! Halljuk !) A szegedi főrabbinál két hollandi ujságiró jelent meg. (Halljuk ! Halljuk ! Mozgás a ház minden oldalán.) Lőw Immanuel főrabbi előttük, amint értesülök, hazaáruló nyilatkozatot tett. Ezt közli ma a »Nemzeti Újság«. Méltóztassék megengedni, hogy ezt a nyilatkozatot szives elbirálás és további eljárás végett a Nemzetgyűlésnek szine előtt felolvassam. (Halljuk ! Halljuk !) Azt mondja az illető ujságiró : (Olvassa.) »Kollégámmal felkerestem az ottani főrabbit, dr. Lőw Immánuelt, aki lekötelező szivélyességgel fogadott. Egy Újvidékről Szegedre menekült piszkos lengyel-orosz zsidó állt épen a főrabbi előtt. A zsidó azért jött ide, hogy hazaszállítását kérje. A szerbek Horgoson néhány száz magyarral a határra tették. A főrabbi azt mondotta neki előttünk : Segíteni nem tudok magán, de tanácsot sem tudok adni, mert azt nem tanácsolhatom, hogy Pestre menjen, mert Pesten agyonverik. (Mozgás. Felkiáltások : Gyalázat !) Majd felémfordulva megjegyezte : Budapesten mindenkit lengyelzsidónak tartanak és rögtön elteszik láb alól.« (Mozgás és nyugtalanság a Ház minden oldalán. Élénk felkiáltások : Hallatlan !) »A főrabbi nehezen tudta lerázni a lengyel zsidót, de végül is egyedül maradtunk. Meglepett bennünket a legmagyarabb város főrabbijának hazaárulása. A magyar szent korona, a katholicizmus, a magyar nemzet egysége, a hercegprímás, Apponyi Albert, Károly király mind-mind nagy hazugság szerinte. Meg vagyok róla győződve, hogy a világ bármely országának egy nemzetisége sem nyilatkozott volna ilyen alávaló módon arró 1 az országról, annak szentségéről, amelyben él, mint a szegedi főrabbi. Szóba került az uj Magyarország és a rabbi valóságos kéjjel mesélte, hogy ennek az országnak nincs létjogosultsága.« (Zaj. Felkiáltások : Hallatlan ! Hazaárulás !) Ereky Károly: Hol az ügyész? (Zaj.) Usetty Ferenc : Fel kell akasztani ! (Folytonos nagy zaj.) Ereky Károly : Le kell tartóztatni, ha ez igaz ! Az igazságügyminister sürgönyözzön ! (Helyeslés.) Bozsik Pál (folytatólag olvassa) : »Magyar nemzet nem létezik, sőt a magyar faj is kiveszett már, a mi még megmaradt belőle, az keveréke azoknak a németeknek, akiket a tatárjárás után Magyarországra telepitettek.« (Mozgás és zaj.) Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek ministere : Az pedig jó keverék és megvan a létjogosultsága. (Zaj.) Bozsik Pál (olvassa) : »Arra a megjegyzésünkre, hogy Magyarország természetes földrajzi egység, felkacagott a főrabbi és azt mondotta : Kérem, uraim, ez nagy hazugság, ilyen nem létezik. Erről csak szónokolnak ; ha négyfelé osztjuk az országot és az egyik részt a cseheknek, a másikat a románoknak, a harmadikat a szerbeknek és a negyediket az osztrákoknak adják, akkor megszűnt a földrajzi egység. Ezek mind csak frázisok.« (Nagy zaj minden oldalon.) Avarffy Elek : Kendszeres hazaárulás ! Sándor Pál : Vagy őrült vagy gazember ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Gunda Jenő: Csodálatos, hogy a főrabbik mind vagy őrültek, vagy gazemberek. Pozsonyban is ugyanaz az eset. (Folytonos zaj és nyugtalanság.) Bozsik Pál (olvassa) : »De — vetettem közbe — gróf Apponyi Parisban Magyarország vízrendszerére mutatott rá. A rabbi nem engedett tovább beszélni és közbevágott : Ez is hazugság. Apponyi csak beszélni tud. Mit tett ez az ember életében ! S:>ha semmit ! Nagyon szép volt tőle, hogy ahelyett, hogy a Nemzeti Kaszinóban kártyázik, Parisba ment és három nyelven zsonglőrösködött a nagyhatalmak előtt. (Zaj és felkiáltások : Sohasem kártyázik ! Alávaló gazember, aki ilyet mond !) De amit mondott, az mind hazugság. Apponyi % Beszéltek az urak vele ? ö nem más, mint a nemzet baritonja.« »Nincs magyar nemzet. Nincsen létjogosultsága. Legjobban bizonyítja ezt, hogy Erdélyben, ahol székelyek vannak, nem ezek magyarosították a románokat, hanem a románok románositották a székelyeket. A székelyek ma mind románok. Ezt az országot a gentrik és a főnemesek züllesztették le és tették tönkre. (Felkiáltások : Igen, a zsidók !) Megkérdeztük a főrabbit, vájjon vannak-e Magyarországon jidjs nyelven beszélő zsidók ? Nincsenek, mondotta a főrabbi. Csak a Felvidéken beszéltek ezen a nyelven és Budapesten, sőt Budapesten még egy évvel ezelőtt is volt egy zsargon-nyelvű színház, ahová csak magyar mágnások jártak mulatni. (Derültség.) Magyarországon a zsidók alig tudnak németül, csak a magyarok beszélnek németül. (Zaj és félkiáltások : Ez már mégis szemtelenség !) Egyébként is annak, hogy a zsidók északkeleti Magyarországon olyan állati sorson éltek, a magyarok az okai, mert a keleti vármegyékben 40 olyan választókerület volt, amely felett a mindenkori kormány szabadon rendelkezett. Választás előtt minden vármegye főispánja megjelent az egyes hitközségek elnökénél és tudomsáára adta neki, hogy kire kell szavazni és ezek egyszerűen a kormány j el öltjére szavaztak.« Meskó Zoltán : A zsidók a mindenkori kormány emberei voltak ! (Igaz ! Ugy van I) Bozsik Pál (tovább olvassa) : »Kultúráról, iskoláról, szó sem lehetett ezen a vidéken (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Egyszer négy esztendőnként keresték fel ezeket a községeket, ugy hogy a legtöbb zsidó nem is tudott a világról semmit. Ha állami iskolákat állítottak volna fel, második generációba a magyarokká váltak volna a zsidók. De a 23*
