Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-33

176 A Nemzetgyűlés 33. ülése 1920. évi április hó 23-án, pénteken. Gyöngyös székhellyel szeszfőző központ létesült és a község megkérdezése nélkül és akarata ellenére, sőt tiltakozása dacára a gyöngyösi központhoz osztották be, amibe a község soha nem nyugodott bele és inkább megsemmisítette szőlőtörkölyét és borseprőjét, mintsem Gyöngyösre, a központba beszállítsa, vagy annak eladja. (Helyeslés jobb felöl.) Az 1917. évi termésű szőlőtörköly így értéktelenné vált. 1918. év október hó elején az egri pénzügyigazgatóság rendelet- és törvényellenesen a pálinkafőző üstkészüléket, amely az egész községben egyetlen volt, az egri központi szeszfőzde javára elrequirálta és azt a község tiltakozása ellenére a községből karhatalommal elszállíttatta 1918. évi október hó 27-én.« Nem akarom untatni az igen tisztelt Nemzetgyűlést ezen kérvény további ismertetésével. Kérve-kéri, szinte esdekel a község, hogy ne tegyék őket szerencsétlenné, ne fosszák meg őket munkásságuk gyümölcsétől ; engedélyezzen és adasson nekik a pénzügyminister kisüstöt, hogy törkölyüket le tudják pároltatni. Amint dunántúli ismerőseimtől hallom, ott is számtalan község van, ahol egyszerűen kivitték a törkölyt a szemétre, mert nem volt módjukban kifőzni. (Ugy van!) Vájjon lehetne-e csodálni ma, ha annyi zaklatás után nemcsak türelmetlenség, hanem végső elkeseredés ütne tanyát a szőlőtermelő falusi közönségben. Sziráki Pál : Nem is fogunk soká könyörögni ! Ujváry Géza : Adják vissza azt, amit elrekviráltak ! (Zaj a jobboldalon.) Bozsik Pál : T. Nemzetgyűlés ! A lehető legszerencsétlenebbnek tartom azt az alapgondolatot, amelynek alapján annak idején felépítették a központi szeszfőzdék intézményét. Ez az alapgondolat az volt, hogy ezután a gyümölcstermelő vagy szőlőtermelő gazda nem fogja kifőzhetni a saját törkölyét vagy gyümölcscefréjét, hanem el kell azt adnia a kincstár által meghatározott árban a központi szeszfőzde kezelőjének, tulajdonosának. Az első esztendőben a szőlőtörkölyt illetőleg friss törkölynél mázsánként tíz koronát, nem friss, ernyedt törkölynél pedig 12 koronát állapított meg a pénzügyminister ur megváltási ár gyanánt. Mig a gazda ily minimális összeget kapott, tapasztalatból tudom, hogy a központi szeszfőzde vállalkozója már akkor, mikor még nem voltak ilyen ugrások a gazdasági életben, háromszoros, négyszeres jövedelmet ért el a gazda terméséből. Sőt egy évben feljöttem Gyöngyösről — ez még 1917 tavaszán volt — a központi szeszfőzdéseknek a közgyűlésére s ott találkoztam egy a politikában akkor a munkapárt padjain nagy szerepet vivő úrral, aki néhányadmagával Erdélyben, tiszta román vidéken engedélyeztetett magának központi szeszfőzdét. Az a szegény román nép, vasúti közlekedés hiánya miatt, kénytelen volt potom áron nekik adni át a gyümölcsét, ők pedig háromszoros* négyszeres hasznot értek el. Méltóztassék megmondani, hogy milyen nemzetiségi politika volt az, amikor a rög népét így elkeserítették és spekulációból, rövidlátásból vagy — a Pénzügyministeiiummal szemben ezt mondom — teóriaszeretetből igy felizgassák az államhatalom ellen a kisgazdákat. (Ugy van! Ugy van!) Cs. Kovács István: Ott kezdődött meg a magántulajdon elleni harc! f Bozsik Pál : T. Nemzetgyűlés ! Amikor a központi szeszfőzdékről beszélni kezdtem, egy nyilatkozatot olvastam fel. E nyilatkozatban foglalt állítás szerint nagyszerű munkát végeztek a gazdatársadalom zöme érdekében a központi szeszfőzdések. Méltóztassanak megengedni, hogy bemutassam itt azt a nagyszerű munkát, amit az általam nagyon jól ismert gyöngyösi központi szeszfőzde végzett a gazdatársadalom érdekeinek képviseletében. (Halljuk !) Először is azt kívánom leszögezni, hogy nálunk, Gyöngyösön, teljesen kereszt ülvihetetl en volt az, hogy a szőlőtermelő gazdák eladják a központi szeszfőzdének a maguk törkölyét. Bérfőzési alapon főzetjük ki. Mindjárt^kezdettől fogva ekkép rendeztük be az ottani szövetkezeti alapon álló, de, sajnos, nem] miáltalunk vezetett, hanem a nagy teleptulajdonosok által kisajátított központi szeszfőzdét. Ennek a központi szeszfőzdének az idén 52 vonalas törköljrpáljnkáért több mint 30 korona főzési összeget adunk, amely összegben természetesen benne van az állam részéről kivetett adó is. Ezzel szemben a kisüstök, amelyek ugyanoly mértékben fizetik az adót, szintén a hatszoros átalányozási összeg alapjan, 20 koronán alul tudják a gazdának kiállítani a törkölypálinka literjét. Tehát bár egyforma adót visel mind a kettő, a kisüst 10 koronával olcsóbb, mint amilyen áron a központi szeszfőzdékben kaphatjuk meg a törkölypálinkát. Ha már most figyelembe vesszük azt, hogy a gyöngyösi központi szeszfőzde körülbelül 600 abszolút hektoliter szeszt termel éveukint, akkor, minthogy a kincstár részére abszolút hektoliter fokonkint 26 korona 50 fillért kell fizetnünk, a Gyöngyösi Központi Szeszfőzde az államnak fizet árrészesedés és különböző adók cimén 1,277.000 korona adót. A központi szeszfőzdék azonban adóelengedésben is részesülnek, s minthogy a miénknek a termeivény 20%-át engedik el : az elengedés mérve minálunk 318.000 korona, amit ha kisüstön főznénk, megfizetnénk az államnak. És minthogy hektoliterfokonként, tehát az abszolút szesz litorteként 20 koronába kerül többe, alközponti szeszfőzdén a kifőzetés, mert ez 10 korona az ötven-ötvenkét fokcs törkölypálinkánál : ez a főzési különbség 1,200.000 koronát vesz ki a kisgazdák zsebéből. Ha tehát a kisüstön főzhetnénk, az államnak is több adó jutna s 1,200.000 koronát takarítanának meg a kisgazdák. S amidőn ezt a nagyszerű munkát végzi a gyöngyösi szeszfőzde, az állam részéről nemcsak dicséretben, hanem még