Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-33
À Nemzetgyűlés 33. ülése 1920, t. képviselő ur hivatkozott arra, amit már ugy ebben g a teremben, mint a termen kivül is a gazdatársadalom érdekeit képviselő lapokban és gyűléseken igen szokszor olvastunk illetve hallottunk, hogy a kisüstökre joga van a szőlőművelő népnek, (ügy van! jobb felöl.) Az igen t. képviselő ur követelte, hogy minden községben, ahol a lakosság szőlőtermeléssel foglalkozik, (Felkiáltások jobb felöl : Vagy gyümölcstermesztéssel!) a kincstár jogot adjon a kisüstöknek tovább is a működésre. Egyúttal bizonyos elkeseredéssel emlékezett meg az igen t. képviselő ur a központi szeszfőzdék intézményéről. Aposztrofálta ebben a kérdésben Drucker Jenőnek, a »Fructus« vezérigazgatójának, közgazdasági életünk*egyik vezetőemberének a központi szeszfőzdék érdekében nemrégiben kiadott brosüráját is. A képviselő ur szavai lelkes visszhangra találtak az igen t. Nemzetgyűlésben. Hiszen nemcsak az én pártom részéről mutatkozott már a régmúltban mindig őszinte jóakarat a kisüstök érdekében, — annak idején Pakovszky elnök ur is igen melegen emelt szót ebben a teremben a kisüstök érdekében — hanem az igen t. kisgazdapártnak mai vezetői közül is pl. nagyatádi Szabó István minister ur, (Elénk éljenzés jobbfelöl.) amidőn ebben a teremben a kisüstök kérdését tárgyalták, szembeállítva a központi szeszfőzdékkel, az érvek egész tárházát vonultatta fel a kisüstök védelmére. Igen meleg hangon emlékezett meg annak idején Bernáth Béla t. képviselő ur is (Éljenzés jobbfelöl.) a kisüstökről. Azt hiszem tehát, hogy mind a két párt, tradicióihoz liiven, most is a legmelegebb rokonérzéssel viseltetik a szőlőtermelő-gazdatársadalomnak ezen kivánsága, jogos követelése iránt, (ügy van! jobbfelöl.) Schandl- t. képviselő ur komoly fejtegetései után is szükségesnek tartom, hogy erről az oldalról is, ennek a pártnak padjairól is, komoly szó emeltessék a kisüstök érdekében, még pedig azért, mert ha az indemnitási törvényjavaslatnak ez a 17. §-a ngy ahogy előttünk van, törvényerőre emelkedik, akkor egyszersmindenkorra agyonütöttük a kisüstök intézményét. Direkt ebből a szempontból szükségesnek tartom azt is, hogy kiegészitsem életem tapasztalatai alapján azt a fotográfiát, amelyet Schandl képviselő ur a központi szeszfőzdékről itt elébünk rajzolni megkísérelt. Az 1899 : XX. tcikknek 36. §-a, amint bizonyára jól méltóztatnak tudni, a kisüstöket három csoportba osztja. Az első kategóriákba tartozóknál napi háromszoros, a másodikba tartozóknál napi négyszeres és a harmadik kategóriába tartozó kisüstöknél napi ötszörös töltési képességet tételez fel és e szerint veti ki az adót. Talán hangsúlyoznom, sem kell, hogy a vidéken, a falvakban működő kisüstök legnagyobb része az első kategóriába tartozik, amelynél az 1899. évi törvény napi háromszorps töltési képesség szerint veti ki az átalányozási évi április hó 23-án, péntéhen. 173 adót. Ezt a töltési képességet most az előttünk fekvő indemnitási törvényjavaslat a négyszeresére, vagyis tizenkettőre emeli fel. T. Nemzetgyűlés ! Amidőn ez a törvényjavaslat kezembe került és barátaimmal itt is, ott is beszéltem arról, hogy ez az intézkedés az igazságosság elvével ellenkezik, bevallom őszintén, sokan mosolyogtak észrevételem felett. Azt mondották, hogy igazán kielégíthetetlenek ezek a szőlősgazdák, (Derültség jobbfelöl, ügy van !) nemhogy megelégednének azzal, hogy amidőn annyira leromlott pénzünk értéke és annyira emelkedett a gyümölcspálinka Nemzetgyűlés elé csak olyan törvényjavaslatot terjesztenek, amely négyszeresére akarja emelni az eddigi termelőképességet. És én ezen az észrevételen nem is csodálkoztam. Hiszen nem mindenki van abban a helyzetben, mint a szőlőtermelő gazdák és specialiter nem mindenki van abban az igazán szerencsétien helyzetben, amiben mi gyöngyösi szőlőtermelők vagyunk. Nekünk ugyanis, mint méltóztatnak tudni, nincs ivóvizünk ; három évvel ezelőtt is emiatt égett le városunk. S mert ivóvizünk nincs, úgyszólván már a reggeli mosakodást is borral és törkölypálinkával kell elvégeznünk. (Elénk derültség.) Azonfelül mi már gyermekkorunkban kisüstöket láttunk, úgyszólván játékszerül is azokat használtuk és a kisüstön való pálinkafőzésben, ott, Gyöngyösön, szakértők vagyunk. Mi szőlősgazdák, amidőn a soha ki nem elégithető bor- és törkölypálinka-fogyasztóktól ilyen észrevételeket hallunk, igazán nem csodálkozunk, mert tudjuk, hogy ezer az ellenségünk. Itt van a fogyasztókon kivül a filloxera, a lisztharmat, itt van azután a vincellérbogár, amely már pusztít, és ellenségeink között legújabban jelentkezik — last, not least — még a fináncministerium is. (Derültség. Felkiáltások a jobboldalon : Az a legveszedelmesebb !) Méltóztassanak megengedni, hogy már előre leszegezzem, hogy magát a pénzügyminister urat igazán nem számítom ellenségeink közé. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Az a gondolat, ami ebben a törvényjavaslatban le van fektetve, nem az ő gondolata, nem az ő akarata. Ez a négyszeres emelés évek óta kisértett már a Pénzügyministerium szeszügyoszfcályában és már ismételten jelentkezik itt, e Házban is. Amint már emiitettem, az 1899. évi törvény háromszoros, négyszeres és ötszörös töltési képességet tételez fel adókivetési szempontból, az indemnitási törvényjavaslat pedig tizenkétszerest, tizenhatszorost és húszszorosát ir elő. Hogy hányszor lehet azt a kisüstöt naponta újból lepárolandó törköllyel vagy más gyümölcscefrével megtölteni, az quaestio facti, ténybeli kérdés, amelyet nem lehet törvényjavaslattal elintézni. Hol van tehát a régi törvény és a mostani törvényjavaslat között a kérdés eldöntése? Először is bocsánatát kérem a Pénzügyministerium igen tisztelt szeszügyosztályának,
