Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-31
140 r A Nemzetgyűlés 31. ülése 1920. évi április hó 21-én, szerdán. tagjainak megélhetését is biztosítsuk, gondoskodnunk kell továbbá aTról is, és szembe kell helyezkedni azzal a gondolattal, amely egyeseket áthat, hogy a kommunizmus letörése után tulaj donképen a régi világ állott vissza és hogy teljesen a régi módon kezelhetik az embereket. Ezek a keresztény kurzusnak tulaj donképen a legnagyobb ellenségei. Ezek nem tudják megérteni, hogy a keresztény kurzusnak első feladata az, hogy a Krisztus által hirdetett eszméket az életbe átvigye és ezzel természetszerűleg fokozatosan a szociális állam kiépitését lehetővé tegye. Mert amint én nem tudok elképzelni egy igazán tiszta szocializmust keresztény erkölcsi alap nélkül, tisztán csak materiális alapokra fektetve, ugy nem tudok elképzelni keresztény kurzust sem szociális tartalom nélkül. Vass József; Nagyon helyes ! Perlaky György : Ujabban egyes visszásságok történtek, t. i. az egy évre bevonult mezőgazdasági cselédek családtagjait a földesurak egyszerűen kilakoltatják lakásaikból. Ezek a jó urak arra hivatkoznak, hogy az illető katonák családi pótlékot kapnak és igy gondoskodhatnak lakásról. Ismerjük nagyon jól a jelenlegi lakásmizériákat és tudjuk azt is, hogy falun époly nehezen lehet lakást kapni, mint a városban. Azonkívül figyelembe kell vennünk azt is, hogy a mezőgazdasági cselédeknél a lakáskérdésnél nemcsak arról az egy szobáról és konyháról van szó, hanem kerthasználatról és állattartás jogáról is. Hivatkoznak továbbá ezek a földbirtokosok arra is, hogy a jövőben intenziv gazdálkodást kell folytatniok, tehát minden egyes bevonult katonájuk helyett más, uj cselédet kell nekik beállitani és ezek részére szükség van a lakásra. Igaz, hogy az intenziv gazdálkodás igen fontos, de még fontosabb dolognak tartom azt, hogy a nemzeti hadseregünk minden pillanatban készenlétben állhasson, hogy a destruktiv elemekkel a lehető legerősebben felvehesse a küzdelmet. Már pedig, ha az egyes katonák lelke nincs kielégitve, ha elégedetlenek, akkor igen könnyen hozzájuk férkőzhetnek ezek a destruktiv elemek és ott kezdhetik meg munkájukat, ahol mi a legnagyobb ellenszert véljük velük szemben. így tehát én igen fontos dolognak tartom, hogy ezt a két érdeket valahogy összekapcsoljuk és lehetővé tegyük, hogy ezek a kilakolt családok ismét visszahelyeztessenek és a jövőben ilyen esetek többé elő ne fordulhassanak. Nagyon óvatosaknak kell lennünk, mert különösen a nemzeti hadseregben a kommunizmus után megindult tisztitó munka nem volt olyan, mint amilyet vártunk. Itt újból csak a protekció és a barátság érvényesült. Nagyon sok olyan embert igazoltak, tisztán protekcióból és barátságból, akit esetleg szigorúbb eljárás alatt nem igazoltak volna. Én meggyőződtem arról, hogy oly elemek, akik abban az időben, mikor igazán veszélyes volt valamit cselekedni, állig begombolództak, sőt határozottan kitérő válaszokat adtak, s ma újból ott vannak, sőt talán még előnyökben is részesülnek azok felett, akik igenis kockára tették életüket nemzetünk érdekében. Ezen a téren tehát igazán óvatosaknak kell lennünk, s azért tisztelettel bátorkodom a földmivelésügyi minister úrhoz a következő interpellációt előterjeszteni. (Olvassa) : »Van-e tudomása az igen t. minister urnák arról, hogy egyes földbirtokosok az egy évre bevonult mezőgazdasági cselédjeik családtagjait kilakoltatják ? Hajlandó-e az igen t. minister ur sürgősen intézkedni, hogy ilyen esetek többé elő ne forduljanak és a lakásaikból már kitett cselédek oda visszaköltöztessenek és részükre kerthasználat, állattartás biztosittassék ?« (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a földmivelésügyi minister urnák. Ki van soron ? Szabó Sándor jegyző : Budaváry László ! Elnök ; Nincs itt. Következik ? Szabó Sándor jegyző : Ja vos Antal ! Javos Antal : T. Nemzetgyűlés ! Már két és fél hónapja annak, hogy ez a Nemzetgyűlés összeült. Ezen rövid idő alatt sok szó hangzott el az ajkakról, s azok, akik beszédet mondtak, mind belefoglalták beszédükbe azt, hogy azt a népréteget, azt a falusi népet, amely őket ide a parlamentbe küldte, a legerélyesebben fogják minden tekintetben képviselni s ugy a haza javára, mint az ő javukra is fogják a törvényeket megalkotni. Én igazán nem tudom, hogy én érzek-e valahogy rosszul, de én ugy vettem észre, hogy annak a néprétegnek, amely ennek az országnak életet ad, még idáig nagyon kevés ment a javára, vagyis jobban mondva, ami törvények idáig vannak hozva, mind annak a nehezitésére szolgálnak. Itt van, ugyebár, a pénzlebélyegzés, amely nemcsak hogy sújtja őt, hanem nagyon sok kisgazdának teljesen lehetetlenné is tette a gazdaságában való működést. Mert nagyon sok jutott abba a helyzetbe, hogy amikor eladta a lovát vagy más egyéb jószágát, akkor érte a pénzlebélyegzés vagy kényszer kölcsön, a fele pénzét lebélyegezték, s igy szegény kisgazda-barátom a másik fele pénzéért nem tudott jószágot venni. Itt vannak továbbá a háborús terhek, itt van az uj adórendszer is, amelyekről ugy veszem észre, hogy jobban a kisgazdák vállaira súlyosodnak. Az a dolog is, amiért jelenleg interpellálok, t. i. a vadászbérletek meghosszabbítása, nemcsak egyeseket, hanem nagyszámú községet is nagyon sújt. Jól tudjuk, hogy 1914-ben, amikor kiadattak a vadászbérletek, egy nyulat lehetett venni 1 forint 20 krajcárért és egy nyúl bőrt el lehetett adni 20 krajcárért, ma pedig az árak ugy felmentek, hogy egy nyúlért lehet kapni 200 koronát, egy nyulbőrért 120 koronát s egy rókabőrt el lehet adni 1000—1200 koronáért. En tehát igazán nem tudom megérteni, hogy a vadászbérlők mégis egy évi kárpótlást kérnek azért, hogy ők nincsenek kisegítve, vagyis, hogy ők ráfizetnek a vadászbérletre. Ezt egyáltalában megérteni nem tudom. Nem akarok itt sok példát felhozni az idő előrehaladottságára való tekintettel, csupán saját köz-
