Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-31

Î3G A Nemzetgyűlés 31, ülése 1920. évi április hó 21-én, szerdán. 7. Javos Antal — a ministerelnökhöz és a földmivelésügyi ministerhez — a vadászbérleteket meghosszabbító rendelet ügyében; 8. Budaváry László — a belügyministerhez, illetve az összkormányhoz — a fővárosi alkalmazottak által a gáz- és villanyfogyasztás terén élvezett árkedvezménynek az állami alkalmazottakra való kiterjesztése tárgyában. Elnök ; Miután az idő előrehaladott, a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve óhajtok a t. Nemzetgyűlésnek előterjesztést tenni. Javaslom, hogy a legközelebbi ülésünk holnap, április hó 22-én, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartassák és annak napirendjére a költségvetési felhatalmazás tárgyalása tűzessék ki. ' Méltóztatik elfogadni ? (Igen !) Akkor ezt határozatképen kimondom. Következik a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Frühwirth Mátyás jegyző (olvassa as ülés jegyzökönyvét) Elnök: Kivan valaki felszólalni? Ha nem, akkora jegyzőkönyvet hitelesítettnek mondom ki. Áttérünk most az interpellációk meghallgatására. Szabó Sándor jegyző : Somogyi István ! (Felkiáltások : Nincs jelen!) Elnök: Miután a képviselő ur nincs jelen, az interpelláció töröltetik. Következik? Szabó Sándor jegyző: Barla-Szabó József! Barla-Szabó József : T. Nemzetgyűlés ! Az idő előhaladott voltára való tekintettel nagyon kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy interpellációm elhalasztására engedélyt adni szíveskedjék. Elnök : Méltóztatik a halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) Tehát határozatilag kimondom, hogy az interpelláció elhalasztatik. Következik ? Szabó Sándor jegyző: Virter László! Virter László : T. Nemzetgyűlés ! Egy olyan kérdést kell itt szóvátennem, amely ugy közigazgatási mint szociális szempontból bir annyi jelentőséggel, hogy megérdemelje a t. Nemzetgyűlés türelmét arra a pár percre, amelyet felszólalásom igénybevesz. (Halljuk! Halljuk!) Nekem, mint a főváros egyik képviselőjének, kötelességem is ezt szóvátenni annál is inkább, mert a fővárosnak ma nincs törvényhatósági bizottsága és igy nincs fórum, ahol erről a kérdésről tárgyalni lehetne. (Halljuk ! Halljuk !) A fővárosi közúti közlekedésről van szó, amely a legutóbbi időben annyira lerongyolódott, annyira tönkrement, hogy eredeti hivatását úgyszólván már képtelen betölteni. Ha az utcán megyünk, látjuk a megrozzant kocsikat és az azokon fürtökben kapaszkodó embereket, ugy hogy már a külső képe is ennek a közlekedésnek olyan, mintha itt nem volna semmi rend, mintha anarchia uralkodnék. (Ugy van!) És amilyen ennek a közlekedésnek a külső ^ képe, épen olyan az belsőleg, lényegileg is. Nincs t. i. semmi átfogó koncepció, valami terv, amely szerint ezt a közlekedést irányítanák, hanem annak lebonyolítása, irányítása es egész adminisztrációja ötletszerűen történik. (Igaz! Ugy van!) Ötletszerűen szüntetnek be relációkat, ötletszerűen iktatnak be ujakat, ötletszerűen változtatják a megállóhelyeket, (Igaz! Ugy van!) minden figyelembevétele, minden meghallgatása nélkül a helyi érdekeltségnek. (Igaz ! Ugy van !) így keletkeznek azután teljesen elhanyagolt vidékek, mint amilyen ebből a szempontból különösen Budának egész vidéke, ahol a helyzet ma már olyan, hogyha pl. a Krisztina-térről akarunk a Fehérvári-utra menni, kétszer kell átszállnunk, s ha oda-vissza tesszük meg az utat, minimum egy órát kell várakozással eltöltenünk. (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások balfelöl : Többet is !) Méltóztassék figyelembe venni, hogy ez közgazdasági szempontból micsoda óriási veszteség. A közúti vasutak pénzügyeit is tisztára ötletszerűen vezetik. A Károlyi-forradalom alatt ezeket a vállalatokat elkommunizálták és azóta szociális termelés folyt bennük, ami meghozta azt a jólétet, hogy a vállalat körülbelül 170 millió korona deficitet termelt. (Derültség.) Ezen a megromlott anyagi helyzeten pillanatnyilag ugy akarnak segíteni, hogy folyton emelik a tarifát s ma már elértünk oda, hogy a villamosok e tekintetben is elvesztették közúti közlekedési jellegüket s inkább valami luxus fuvarvállalattá növik ki magukat, mert a nappal szedett két koronás és az este 8 óra után szedett négy koronás viteldíjak oly magasak, hogy a közúti közlekedés igénybevételére legjobban ráutalt fixfizetésesek és munkások ezeket a viteldíjakat megfizetni képtelenek. (Igaz! Ugy van!) Ez a kérdés első szociális része. Mert abszolúte nem tarthatom szociális intézkedésnek azt, hogy a közúti vasutakról épen azok szoruljanak le, akiket a munka és a kenyér utáni szaladgálás azok igénybevételére kényszerit s csak azok járhassanak villamoson, akik a viteldíjakat meg tudják keresni, amilyenek ma Magyarországon és Budapesten csak az árdrágítók és az uzsorások. (Igaz! Ugy van!) Másik szociális része ennek a kérdésnek az, t. Nemzetgyűlés, hogy ez a rendetlenség temérdek balesetnek okozója. Bár a forgalom kb. 50%-kal redukálva van az előbbeni forgalomhoz képest, a balesetek száma mégis folyton növekszik, aminek oka tisztára az az anarchia és az a rendezetlenség, ami ma a kocsikon uralkodik. (Igaz! Ugy van!) Igen fontos szociális szempont ez. En ismerem ezeknek a baleseteknek következményeit és mondhatom, naponta annyi tragédiát idéznek elő, hogy minden gondosságot, minden figyelmet megérdemelne az, hogy amennyire lehet, a balesetek száma csökkentessék. Ehelyett azonban azt látjuk, hogy az illetékes körök teljes közömbösséggel haladnak el a balesetek mellett, sőt már-már ugy látszik, mintha a közigazgatási