Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-31

Î32 F

À Nemzetgyűlés 31. ülése 19k kellett volna, patika kellett volna, de pénze nem volt. Megjelentek nála is a csempészek és gabonaeladásra csábitották. Pénze nem lévén a rokkantnak, ugy gondolkozott, hogy mivel a betegség alatt a család úgyis spórol kenyérben, elad egy zsák búzát maximális áron felül. Itt is elfogták a csendőrök a csempésze, visszavezették a rokkanthoz visszafizettették vele a búza árát, a csempészt eleresztették, az 50%-os rokkantat pedig feljelentették. Kérdem az igen t. Nemzetgyűlést s az igen t. kormányt, hogy amikor ilyen drákói szigorral büntetik a termelőt a maximális ár túllépése miatt, miért kedveznek a csempésznek? Vagy csak mi földmivesék vagyunk mostohagyermekei az államnak ? (Egy hang a jobboldalon : Eddig ugy láttuk !) Talán azért van ez, mert mi sohasem zavarogtunk, sohasem rendeztünk tüntető felvonulásokat, hanem mindig jó és engedelmes gyermekei voltunk az államnak? Ez a mi bűnünk? (ügy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Az a bűnünk, hogy akkor is dolgoztunk, amikor senki sem dolgozott, akkor is termeltünk, amikor a kommün alatt a szoczializált nagybirtokok alig-alig tudtak valami kis termést produkálni? (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon.) Én nem vagyok ellensége a nagybirtoknak, de azt tagadom, amit sokan mondanak, hogy többet termel, mint a kisbirtok. Erre különben részletesen rátérek beszédem későbbi folyamán. Sokan ugy képzelik el a falusi parasztot, mintha az a paradicsom édenkert] ében élne. Hiszen az édenkert lakóihoz hasonlitunk majd nemsokára, ha még soká igy tart a drágaság, amennyiben nem lesz majd más a testünkön, mint a hagyományos fügefalevél. (Elénk derültség.) De hogy az ilyen ábrándozókat kigyógyítsam, egy kis kimutatást közlök egy közepes kisbirtokról. Vegyünk egy 30 holdas kisbirtokot öttagú családdal. Azt hiszem, ez megfelel az átlagnak. (Egy hang jobbról : Ez már a jobbak közé tartozik, !) A 30 holdból 20 hold be van vetve kemény gabonával. Hogy mit nevezünk kemény gabonának mi a Dunántúlon? A búzát, rozsot, árpát, zabot, kukoricát. A többi 10 holdon van egy kis legelő, egy kis kaszáló és a többin mesterséges takarmány, krumpli, kender, káposzta, bab stb. Vegyük azt, hogy normális időjárás van és jó termés a ád a föld. Ha magyar holdankint 7 mázsa 50 kilót ad, akkor ezt már jó termésnek mondhatjuk. (Ugy van I) A 20 hold föld terem tehát 150 méter mázsát. Ebből az arató elviszi a a kilencedeket, az 16% mázsa. Ugyanannyit elvisz a cséplőgép a munkásaival együtt, ez is 16% mázsa, összesen 33 mázsa, 20 mázsa kell vetőmagra, mert igaz, hogy holdankint csak 80 kilogramm kell, de mivel 5—6 hold mesterséges takarmány is van, bátran vehetünk 20 mázsát vetőmagra, ez annyi mint 53 mázsa. A 20 kilogrammos fejkvóta szerint az 5 családtagnak egész évre kell épen 12 mázsa, az már 65 mázsa, 12 mázsa kell két sertés felnevelésére és felhizlalására, ez

t

77 mázsa, két igásló fentartására — csak nyolc hónapot számitok, mert a kisgazda a téli négy hónap alaco nem abrakol '. 'évi április hó 21-én, szerdán. amikor kevesebb a munka, hanem csak répát, takarmányt etet a lovával, de a nyolc hónap alat'o, ha csak a katonai adagokat veszem is, négy kilogrammot és 20 dekát — kell 20 mázsa, ez összesen már 97 mázsa. De Tannak még apróbb kiadásai is a kisgazdának, mert faluhelyeken több dolgot búzával és egyéb terményekkel fizetnek, mint például a mezőőröket, éjjeli őröket, a különféle pásztorokat, sőt még, Uram bocsáss, a lelkipásztorokat is részben búzával fizetjük. Erre kell három mázsa, ez összesen épen 100 mázsa. A 30 holdas gazdának tehát 50 mázsája marad eladó. Vegyük most a maximális árakat, a rozs vagy az árpa árát, mert, amennyiben a búzának magasabb is az ára, a kukorica megállapított ára azt bőségesen lerontja. Ha tehát mázsáját 170 koronájával vesszük, ami a rozs maximális ára, az eladható 50 mázsa gabonáért kap 8500 koronát. Igaz, sokan azt mondhatnák, hogy a 30 holdas kisgazdának melléktermények is állnak rendelkezésére, ott vannak a baromfiak, a tej, amiből a gazdasszonynak van pénze, azonban nem soroltam fel a házi- és konyhai kiadásokat sem, a gazdasági eszközök javítását, az adót, ami bőven elnyeli ezeket az apróbb jövedelmeket. Kikerül még egy 30 holdas kisgazdaságból évente egy eladó csikó vagy tinó is. Többet nem lehet számítani, ezt is csak akkor, ha az illetőnek szerencséje van és az állat el nem hullik. Ezek mindig arravalók voltak, hogy a befolyt jövedelemből egyes gazdasági épületrészeket emeltek, újítottak vagy a gazdasági eszközök egyegy részét újították meg. Mert hiszen egy kisffazciasa g is igen nagy tőkét emészt fel, amikor azt felruházzák és belefektetnek mindent. Tulajdonképen a föld értékének kétszerese szükséges ahhoz, hogy egy gazdaságot teljesen felszereltnek lehessen mondani. De ezek a felszerelések sem tartanak örökké, elkopnak, eltörnek, elszakadnak és a jó gazda, nehogy minden egyszerre szakadjon a nyakába, évente szokott egy-egy darabot beszerezni, megújítani. Ezek a jövedelmek ezt a célt szolgálták. Hogy most a kisparasztnál is van pénz, ennek az az oka, hogy amikor megkezdődött a háború, megdrágultak az iparcikkek és bizony kisgazda vagy a falusi paraszt kissé szűkmarkúbb, mint a városi ember, nem dobja olyan könnyen ki a pénzét, hanem azt várta, hogyha megszűnik a háború, akkor olcsóbb lesz minden, majd beszerzi akkor. Ebből gyűltek fel azok a kistőkék, amelyekre nézve a múltkori interpellációm keretében szintén rámutattam arra, hogy ha a gazda beszerezné mindazokat a szükségleteit, amelyek neki hiányoznak, akkor nem volna erre az az egész tőke elég. (Igaz! Ugy van! jobb felől) Azt hiszem, ezzel kimutattam egy kisgazdaságnak a jövedelmét. Ha valaki ezt nem hiszi el, szívesen felveszem vele a vitát. Ne irigyeljék tehát a kisgazda sorsát, mert amint kimutattam,