Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-28

A Nemzetgyűlés 28. ülése 1920. évi április hó 17-én, szombaton. 5 avult és értékét vesztette s azt sürgősen ki kell cserélni — ha ideiglenesen is — olyan házszabállyal, amely a Nemzetgyűlés munkaképességét vagy az itteni munka ütemét fokozni fogja. Itt is loyális leszek; beismerem, hogy inditványom megtétele óta igen fontos momentumok merültek fel, amelyeket lehetetlen tekintetbe nem vennem. Ez a második inditványom összefüggésben van az elsővel. Mi ugyanis addig, mig ez az igen t. bizottság össze nem ült, abban a vélelemben voltunk, hogy ez a munka igen hosszú időre elnyúlhat és még igen sokáig leszünk kénytelenek a régi házszabályok alapján tanácskozni. Amidőn tehát ez a félelmünk most már eloszlóban van, igen gyengült az álláspontunk, mert hiszen valószínű, hogy rövidesen rendelkezésünkre fog állani egy ujabb, erőteljesebb házszabály. Inditványom megtételének azonban másik oka is volt, de e tekintetben szintén változott a helyzet. Inditványom megtétele idején, a múlt hét végén a politikai élet bizonyos vajúdásokon ment keresztül és igen sokan nem tudtuk azt, hogy az úgynevezett keresztény ellenzék kiválása mit fog jelenteni ennek a Háznak további működésére nézve. (Egy hang a baloldalon: Semmit !) E tekintetben is — őszintén megvallom — csalódtam, még pedig igen kellemesen. Nem ellenzéket kaptunk, hanem egy ultrakormánypártot, amelyre szükség is volt és amely gyorsabban akar csinálni mindent. Az az érvem tehát, amelyet a házszabály-szigorítás mellett fel akartam sorakoztatni, elesett. Kaptam ugyan egy másikat, amelyet az ellenzék igen t. vezérszónoka is. hangsúlyozott, hogy igenis dolgozzunk és tegyünk meg mindent a Ház munkaképessége érdekében. Ereky Károly: Sándor Pál csinál obstrukciót, a másik ellenzék. Őrffy Imre: Harmadik indokom a régi házszabályoknak bizonyos mérvű kiforratlan volta. Itt is történt változás, még pedig igen fontos változás a tegnapi napon. Amint méltóztatnak tudni, a Ház egy értelmezési szabályt hozott, amely határozathozatal formájának ismertetésébe bocsátkozni immár nem akarok, mert nem a forma a fontos, hanem a lényeg. A lényeg pedig az, hogy igen fontos lépés történt abban az irányban, hogy ennek a Háznak munkaképessége fokoztassék és hogy különösen ,a soron lévő törvényjavaslat mentől hamarabb letárgyaltassék. Nem akarok kritikát gyakorolni a tegnapi határozat felett. Azt hiszem, minden esetre egyedül álló parlamentünk történetében, hogy egy interpretációs határozattal hatályon kivül helyeztük a házszabályok 252. §-át. A lényeg a fontos, ez pedig az, hogy egy lépést tettünk a cél felé. Az én álláspontom szerint azonban az u. n. sürgősségi paragrafusok elfogadásával sem tettük meg még mindazt, amivel a Nemr zetgyülésnek tartozunk. Epen azért engedtessék meg, hogy ha pár percig is — mert hiszen a hosszú beszédeknek nem vagyok a barátja — rámutassak az aggályokra, hangsúlyozva azt, hogy ezek az aggályok lényegesen csökkentek, mert hiszen a legrövidebb időn belül birtokában leszünk az uj házszabályoknak. Mi fog történni, t. Nemzetgyűlés, most a kérdéses javaslat tárgyalása során ? Milyen megoldással fogjuk az indemnitási javaslatnak letárgyalását sürgősen eszközölni? Azt a megoldást választottuk, hogy a 250. és 251. szakaszok alapján kinyújtjuk a tárgyalások tartamát, de nem mertük kimondani azt, amit kimondott már a nyugati nemzetek legtöbbje s aminek konstatálását az 1908. évi házszabály vita alkalmával hallottuk olyan nemzetgyűlési tagoktói, akik ma is itt vannak, s akiknek politikai presztízse ma is érintetlen fényben ragyog, hallottuk Andrássy Gyula és Apponyi Albert t. képviselőtársainktól, akik konstatálták, hogy minden modern parlament, amely az általános választójog alapján áll, levonta ennek további konzekvenciáit és olyan házszabályokat állapított meg, amelyek ezen most megfoltozott régi házszabályainknál lényegesen szigorúbbak és amelyek igenis lehetőségét nyújtják annak, hogy a Ház többsége valamely törvényjavaslatnak bizonyos megállapított időben való letárgyalását biztosítsa. A mi megoldási módozatunk más. Nem mondom, hogy az emiitett megoldási mód nem fog célra vezetni, mert hiszen az ülések tartamának lényeges meghosszabbítása, mely az elfogadott paragrafusok értelmében egész tizenhat óráig tarthat, előbb-utóbb oda fog vezetni, hogy ez a vita véget ér. De milyen árat fogunk érte fizetni ? Ez az az ár, amelyet én nem szívesen fizetnék és azt hiszem, azok az igen t. nemzetgyűlési tagok sem fognak szívesen fizetni, akik az ülésekre szorgalmasan eljárnak s akik most már dolgozni szeretnének. A mi türelmünk, a mi kimerülésünk árát fogjuk ezért fizetni, mert kénytelenek leszünk végighallgatni azokat a — sajnos — hosszú disszertációkat, amelyek most megkezdődtek és vigan folynak s amely disszertációk — engedje meg nekem a t. Nemzetgyűlés — a mostani viszonyok között nem idevalók. (Ugy van! TJgy van! a baloldalon.) Ereky Károly: Sietve kell dolgoznunk! Őrffy Imre: Nekünk gyorsan kell dolgoznunk és ha egypár nemzetgyűlési tagtársam azt hiszi, hogy szolgálatot tesz a köznek azáltal, ha idenemvaló hosszadalmas értekezéseket mond el, akkor nagyon téved. En szeretném ezeket a t. képviselőtársaimat hallani egy népszerű főiskolai tanfolyamon, vagy ha talán ez nagyon magasnivóju lenne, egy továbbképző-tanfolj amon; ott nagyon szivesen meghallgatnám őket, meg is igérem, hogy elmegyek, de nem itt, ahol nekünk sürgősen kell letárgyalnunk egyes javas-