Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-30
108 'A Nemzetgyűlés 30, ülése 1920. évi április hó 20-án, kedden. terpellációra egész röviden csak annyit válaszolhatok : van a dologról tudomásom és intézkedtem, hogy a Közélelmezésügyi Ministerium erre a cukorra és az ott található élelmicikkekre rátegye a kezét. Ez meg is történt. (Altalános helyeslés.) Véleményünk különben az, hogy ha az illető igazolni tudja is, hogy az a cukor még 1918-ból származott, tehát nem most beszerzett áru, mégis elkobzandó, (Altalános élénk helyeslés.) mert a közfogyasztás elől el volt vonva. (Igaz ! ügy van !) Tehát bár a hivatalos eljárás még lefolytatva nincs, már most is jelenthetem, hogy ez a cukormennyiség el fog koboztatni. (Általános helyeslés.) Ami a szétosztást illeti, természetes, hogy az is csak abban az értelemben történhetik, amint a t. interpelláló képviselő ur mondja. (Általános helyeslés.) Ha valamink van, azt mindig oda adjuk, ahol legnagyobb a szükség, ahol az leginkább kell. (Általános helyeslés.) A Közélelmezési Ministerium mindent el fog követni, hogy a szétosztásnál minden arra jogosultat lehetőleg igazságosan részeltessen. (Elénk helyeslés.) Kénytelen vagyok azonban kijelenteni, hogy amióta az újságok közölték, hogy ilyen nagymennyiségű cukrot találtak, azóta — a mai napon is •—- rengeteg kérvény érkezett hozzám, amelyben mind cukrot kérnek és a kérelmezett mennyiség máris sokszorosan felülmúlja a lefoglalt cukor mennyiségét. Bodor György: Lisztért kell odaadni a falunak a cukrot. Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister : Azt mondja t. képviselőtársam, hogy a falunak is kell cukrot adni. Amióta én közélelmezési minister vagyok, ha keveset is, de kétszer kapott a falu, kapott minden vármegye. Azelőtt ugy volt, hogy mert kevés cukor állott rendelkezésre, csak a főváros kapott, mihelyt szaporodott a cukor, adtunk a falunak is. Most ebből a 12 vagonból aligha jut a vidéknek, mert egész Magyarország területére 12 vagon cukrot elosztani valóban nem lehet. (Igaz! Ugy van!) Mondom, amint megjelenik egy kis hir arról, hogy találtunk valamit, hogy van valamink, mindjárt annyi a kérelmező, hogy lehetetlen az igényeket a kivánt mértékben kielégiteni. Ugyancsak az újságokban látott napvilágot az a hir, hogy gabonaellátásunk meg fog javulni. Ezzel kapcsolatban is temérdek kérés érkezett hozzám. Ezért őszintén meg kell mondanom, hogy bár a kérések jogosságát nem akarom kétségbe vonni, de a támasztott igényeket kielégiteni lehetetlen. Nem győzőm eléggé hangsúlyozni, hogy ha a Tiszántúl a még megmaradt és a románok elől eldugott készletekből nem merithettünk volna, akkor a legrettenetesebb helyzetbe jutottunk volna mi magunk és ebből kifolyólag állami életünk is. Most a tiszántúli készletek mellett megvan a reménységünk, hogy azzal a szigorú takarékossággal, de — és ezt nyomatékosan hangsúlyozom, csakis ezzel a szigorú takarékossággal, olyan nyomorúságosan és olyan szegényül mint eddig, de megélünk a jövő aratásig. Ez óriási megnyugvás számunkra, akik napról-napra láttuk a lehetetlen helyzetet, s akik ma tudjuk, hogy ha szűkösen is, de ki leszünk segitve. De nem lehet bővebben bánni a gabonanemüekkel, mint eddig, mert akkor a végén semmi sem marad. Ezért kénytelen vagyok lelkem ellenére sok kérelmezőt elutasítani, vagy kérelmét redukálni, azért, hogy amig uj gabonánk lesz, legalább ilyen szűkösen megélhessünk. En arra kérek mindenkit, talán magát a sajtót is és a Nemzetgyűlést is arra kérhetném, hogy tartózkodjunk minden olyan híreszteléstől, amely azt a látszatot keltheti, hogy nekünk már mindenből elég van. Ez befelé is és «kifelé is rossz hatást kelt. (Ugy van ! Ugy van !) Simonyi-Semadam Sándor ministerelnok : Mikor ugy sincs ! Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister : Igazat mondunk, amikor ezt mondjuk. Mi még most is, hogy a Tiszántúl javult a helyzet, rá vagyunk utalva arra, hogy azt a búzamennyiséget, gabonamennyiséget megkapjuk Amerikából, melyet részben már ki is fizettünk, s melyet ötévi törlesztésre adtak. Az ilyen híresztelések alkalmasak arra, hogy a külföld előtt azt a látszatot keltsék, hogy nekünk erre talán nincs is szükségünk. Ne dicsekedjünk tehát, mert dicsekednivalónk igazán nincs. (Ugy van ! Ugy van !) A jelen időben csak az az egy jóleső megnyugvásunk lehet, hogy szegényen, összehúzódva, nélkülözések mellett mégis megélünk ugy, hogy nem leszünk ráutalva ellenségeink kegyére, megélünk a magunk egyszerű, becsületes emberségéből. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnok : Elmegyünk a fal mellett szépén ! Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister : Ennek hangoztatásával újból is kijelentem, hogy az ezután találandó és megszerezhető készletek szétosztása minden tekintetben az interpelláló képviselő ur által jelzett formák között kell hogy megtörténjék és abban az értelemben fog is megtörténni. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gun da Jenő : A minister urak válaszát köszönettel tudomásul veszem. Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : Tudomásul veszi-e a t. Nemzetgyűlés a ministerelnok urnák és a közélelmezési minister urnák az interpellációra adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen !) A Nemzetgyűlés a válaszokat tudomásul vette,
