Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-30
08 r  Nemzetgyűlés 30. ülése 1920. evi áprüis hó 20-ân, Tceâden. riilve — örömmel üdvözlöm őt a ministeri székben. Elég kár, hogy már korábban nem volt szövetkezeti pénzügyministere az országnak. Ezt azonban a régi liberális érától nem várhattuk ugy, mint a keresztény irányzattól, amely csak akkor lehet állandó, lia gazdasági politikája állandó kontaktusban marad a szövetkezeti mozgalommal. Azért kérem a pénzügyminister urat, bogy a szövetkezeti ügy iránti szeretetét még ministersége idejére se méltóztassék felfüggeszteni, hogy ugy ne járjunk vele, mint azzal a bizonyos iskolaigazgatóval, aki, hogy igazságosnak lássék, megbuktatta az iskola legkitűnőbb diákját, mert az véletlenül az ő egyszülött fia volt. A konszolidáció utján a legsúlyosabb akadály, amellyel meg kell küzdenünk, a nagymérvű árudrágaság. Mióta a kisgazda- és földmivespárt meglehetős nagy erővel jött be a parlamentbe, még inkább szokássá vált bizonyos körökben a falusi termelőket vádolni a drágasággal. (Igaz! Ugy van!) Barla-Szabó József: A városiak! Schandl Károly: Már hallom a fenyegetést több oldalról, hogy a botot is a paraszton fogják kipróbálni legelőször. (Ugy van!) Barla-Szabó József: Csakhogy visszafelé sül el! Somogyi István : Mindenkinek, aki árdrágitó ! Schandl Károly: Eltekintve attól, hogy jól meg kell különböztetni a falusi termelőt a falusi láncostól, mindenkor szemébe merünk nézni annak az összehasonlitásnak, hogy mely termékek drágultak meg jobban : a mezőgazdasági termények, vagy a gazdálkodáshoz szükséges ipari cikkek ? Csak néhány adatot kivánok bemutatni. A gabona ára a békebeli 20—24 koronáról 150—300 koronára emelkedett ; az emelkedés tehát tízszeres átlag. Vass József: 1600 koronáért, meg 2000 koronáért adják! Schandl Károly : Minden gabona maximálva van, és igy csak a maximális árat vesszük figyelembe. Vass József t. képviselő urnák méltóztassék e tekintetben vasmegyei kerületében érdeklődni a gazdák között, azok ugyanezt fogják mondani. (Folytonos zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Ezzel szemben a szekér ára volt békében 150 korona, ma 15.000 korona; ekét lehetett kapni 30—40 koronáért, ma csak 3000 koronáért lehet kapni. Barla-Szabó József: Szóval százszorosáért! Schandl Károly: Azelőtt két korona volt a kasza ára, ma 120 korona; a borona volt 40 korona, ma 1800 korona. Hasonló az arány az életszükségleti, a ruházati cikkek drágulásánál is, mert hiszen azelőtt pl. egy métermázsa búzáért lehetett egy pár kitűnő csizmát kapni és ma körülbelül tiz métermázsa búzát kell eladni maximális áron, hogy becsületes csizmához jusson az a gazda. A drágaság legfőbb oka az áruhiány, ennek pedig az ipari termelés és a nemzetközi forgalom fennakadása. Távol áll tőlem, hogy illúziókban ringassam magamat a tekintetben, hogy ' hatósági rendszabályokkal a drágaságot meg lehet szüntetni. A drágaság akkor fog megszűnni, ha a kinálat és kereslet viszonya meg fog változni. Azonban ebből nem következik az, hogy a jogosulatlan árdrágítás ellen minden lehetőt el ne kövessünk. Magának a tisztességes kereskedelemnek is érdeke, hogy a lánckereskedelem, amely voltaképen ennek a jogosulatlan árdrágításnak legfőbb tényezője és nemcsak nálunk, hanem egész Európában a kereskedelmi életnek fekélye lett, kiküszöböltessók. Ne méltóztassék egy percig sem azt gondolni, hogy mi, szövetkezeti emberek, talán kétségbevonjuk a tisztességes kereskedelem létjogosultságát. A szövetkezeti mozgalom magábanvéve még nem elégséges a kereskedelemnek minden téren való pótlására, különösen nem ott, ahol távoli összeköttetéseket kell gyorsan felkutatni és ahol talán bizonyos altruista szempontokon is felül kell helyezkedni. A szövetkezeti mozgalom mellett a tisztességes polgári haszonra törekvő kereskedelem mindig megél, de élet-halálharcot folytatunk az áruelrejtés, az árdrágitás, a lánckereskedelem, általában az áruuzsora mindenféle formája ellen, amely a drágaságnak egyik főoka. Barla-Szabó József: Ezért haragusznak a szövetkezetekre ! Schandl Károly: A lánckereskedelem ma kapzsi módon siet minden árura rátenni a kezét és ha egyszer az áru a kezébe kerül, az aztán mértéktelen módon drágul. Itt kínálkozik a megoldás. Ha módot nyújtunk arra, hogy ugy a szövetkezeti mozgalom, mint a keresztény erkölcsi alapokon álló kereskedelem megszerezze az árut, akkor az árudrágulás rövidesen meg fog szűnni és meg lesz oldva ezeknek a napoklak legnehezebb problémája. A keresztény erkölcsi alapokon álló kereskedelemnek és a szövetkezeti mozgalomnak azonban ebből a célból meglehetősen nagy tőkeerőre van szüksége. Ebben a szövetkezeteknek támogatására kell, hogy siessen ugy a társadalom, mint az állam, még pedig mindkettő saját érdekében, ha azt akarja, hogy itt tényleg javulás következnék be, mert különben egész harcunk az áruzsora ellen csak szép szólamokban fog . kimerülni. A drágasággal a tisztviselői osztály küzd legerősebben. Ez a minden ízében keresztény és magyar osztály megérdemli azt, hogy mindanynyian a legnagyobb szeretettel foglalkozzunk problémájával. Itt van a kezemben több nagy község beadványa és ezek alapján vagyok bátor egy pár eszmét a t. Nemzetgyűlés szives figyelmébe ajánlani. A gazdaszervezetek már évek óta ajánlják
