Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-30

A Nemzetgyűlés 30. ülése 1920. évi április hó 20-án, kedden. 93 fel nemes vetélkedésre az egész világ ifjuságát, a magyar színeknek, bátran állithatjuk, sokkal több babért hoztak, a magyar nevet, a magyar dicsőséget a külföld és az egész világ előtt sokkal eklatánsabban, sokkal fényesebben hirdették és különállásunkat, nemzeti önállóságunkat, függetlenségünket sokkal határozottabban bizonyitották be, mint akármelyik közösügyes képviseletünk ! És amint elsősorban épen ezen a téren tudtunk számottevő, őszinte nemzetközi sikereket felmutatni, ugy biztosra veszem, hogy épen ez a terrénum lesz a legelső, amelyen a béke megkötése után a nemzetközi relációkba leghamarább ismét bekapcsolódhatunk és épen a mi fejlettebb viszonyainknál fogva Budapest lesz hamarosan az a metropolis, amely nemzetünk kulturális felsőbbségét hivatva lesz nemcsak a szomszéd kisebb államok, de az egész művelt nyugat előtt is bebizonyítani. És ez abból a nézőpontból is rendkivüli fontosságú, t. Nemzetgyűlés, mert egy ujabb jelentős érvet szolgáltat Branting elve mellett, amely szerint nem lehet egy kulturáltabb népet tartósan a kulturálatlanabb fajok igája alá hajtani. (Igaz ! ügy van!) Ha nem következett volna be a rettenetes világégés, ebben az esztendőben Budapesten tartották volna meg az olympiai játékokat, amelyeknek nagy erkölcsi jelentőségéről, azt hiszem, nem kell a t. Nemzetgyűlés tagjait meggyőznöm. A győztes hatalmaknak elvakultsága azonban határt nem ismert ! Ebben az esztendőben, amikor Budapest helyett a tőlünk elkobzott jogot Antwerpennek Ítélték oda, a nemzetek összetalálkozásán mi, magyar nemzet nem lehetünk jelen, mert a győztes hatalmak bennünket épugy, mint a békét már aláirt németeket is, egyszóval a központi hatalmak ifjuságát a legszigorúbb bojkott alá vették és minket a nemzetközi részvételből egyszerűen kizártak ! Nekünk azonban, t. Nemzetgyűlés, épen ennek ellenére és ennek folytán már most kell mindent elkövetnünk — és ezt elsősorban a kultuszminister ur jóindulatú figyelmébe ajánlom, — hogy egyfelől az olympiai játékok megtartására alkalmas magyar Stadiont minél előbb, még pedig a fővárosban a »Rézsűkéről« hirhedtté vált Vérmezőn létesítsük, mert erre az ifjúság testi nevelése nézőpontjából épugy szükség van, mint ahogy égetően szükségessé vált a Stadionnal kapcsolatos Testnevelési Főiskolának felállítása és ezzel kapcsolatban az egész reorganizálási munka halaszthatatlanul sürgős megindítása, mely tekintetben a takarékoskodás még a mostani nehéz anyagi viszonyok között is helyrehozhatatlan bűn volna a nemzet jövője ellen ! Tekintettel arra, t. Nemzetgyűlés, hogy még a békeszerződés értelmében megengedett nemzeti hadsereg fentartása is súlyos anyagi terheket ró az országra, az ifjúság testi ellenállóképességének fokozása érdekében valamennyi társadalmi intézménynek szorosan össze kell fogni ! Meg kell tehát kezdenünk az egyesületi szervezkedés munkáját és amikor erről a kérdésről szólok, akkor rá kell mutatnom arra, hogy a nemzeterősités munkájának leghathatósabb, leginkább célravezető, legkönnyebben hozzáférhető és aránylag leggazdaságosabb eszköze a mozgásos játék, a szabadtéri sportoknak kultiválása! Gossler porosz közoktatásügyi minister ezeket a klasszikus szavakat illesztette a német diáksághoz intézett szózatának végére: »Pro patria est, dum ludere videmur«, és a nagy Moltke sem kivánt mást az ifjúságot nevelő sportegyesületektől, mint : »Adjatok nekünk egészséges fiatalembereket és mi majd nevelünk belőlük jó katonákat«. Én nem akarok ezúttal az osztrák Knabenhorte, a német Jung-Deutschland, a cseh Szokol, az angol Boys-Brigades, a francia Scolos és a nemzet árváiból alakult és annyira népszerűvé vált Mousse-intézmény bírálatával, illetve magyar földre való átültetésének a kérdésével foglalkozni és a cserkészcsapatok tevékenységéről is ezúttal csak annyit említek, hogy meghajtom komoly irányú működésük előtt az elismerés lobogóját ! Ezúttal csak érinteni akarom ezeket a többó-kevésbbé helyesnek bizonyult intézményeket és ezzel kapcsolatban sajnálattal akarok rámutatni arra, hogy Magyarországon még ma is csak papiroson vannak érvényben a cikornyás szavakkal megszerkesztett testnevelési rendeletek és a való életben még a Mária Terézia 1777-iki Eatio Educationisában lefektetett testnevelési elvek sem valósultak meg. Franciaországban, ahol a történelem lapjai szerint már V. Károly hivta fel a nemzetét olyan társadalmi egyesületek alakítására, amelyek a fegyverkezelés mellett a testi nevelés kérdésével is foglalkoztak, már 1439-ben megalakult a Francia Lövészegyesületek Szövetsége, mely talán az összes sportszövetségek között az első volt. Ebből is látható, hogy a francia népben régóta élt már az a nemzeti gondolat, hogy a nép jóléte a haza sorsának felvirágoztatásával egyenes arányban áll és hogy a testedző szórakozásokra szánt erőt és időt a nemzet nagy gyakorlati céljainak szolgálatába kell állítani. De nemcsak a francia nemzet, hanem a művelt nyugat összes államai úgyszólván valamennyien felismerték a nép széles rétegeire támaszkodó testnevelési rendszer fontosságát, annak rendkivüli horderejét és főként azt az elvet, hogy sehol sem szabad a testnevelésnek mereven, drillszerüen történnie, hanem feltétlenül fesztelen, könnyed, szórakoztató formában. Nem tudom elég sokszor hangoztatni, hogy csakis az ilyen oktatási módszerrel lehet a helyes testnevelést népszerűsíteni, ami annál is nagyobb jelentőségű, mert voltaképen fajunk fölényének biztosításáról, országunk jövőjének megalapozásáról van szó! Az ősz Wellington, mikor az etoni játszótérségen a játékban kipirult arcú ifjúságot megpillantotta, elragadtatásának azzal a felkiáltással adott kifejezést : »Itt dőlt el