Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-7

A Nemzetgyűlés 7. ülése 1020, évi február hó 27-én, pénteken. 75 de nem akarom idehozni. Idehozom lia kell, esetleg most is, ha kell. (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem, méltóztassanak csendben lenni. Gr. Andrássy Gyula: Méltóztassék meggyő­ződve lenni, hogy addig, amig a magyar poli­tikai habitus és lélektan meg nem változik, a visszaélés elkerülhetetlen a választásokon. (Nagy mozgás.) Sajnos, magam tapasztaltam, mint bel­ügyminister, amikor a legbecsületesebben akartam a visszaéléseket korlátozni, hogy ez lehetetlen. Szabó István (sókorópátkai) kisgazda-minis­ter : A szolgabírónak vérében van ! (Derültség és taps.) Gr. Andrássy Gyula: Igen, a szolgabírónak Térében van, a magyar embernek vérében van, hogy a politikát uri huncutságnak tartja, (Halljuk! Halljuk!) amely feljogosítja, hogy eltérjen az egyenes úttól, hogy erőszakolja a lelkiismereteket. De nem arról beszélek én most, hogy volt-e visszaélés, vagy lesz-e ; csak azt állítom, hogy ma egy kormány az egész nemzeti akaratot a maga lezüllött tekintélyével, a maga teljes képtelenségével döntően befolyásolni nem tudja, mert, bocsánatot kérek, kimondom, hogy Magyar­országnak kormánya nincs, (Ugy van!) amit már azon egyszerű tény is igazol, hogy a mi­nisterek nyilt bizottságokban, nyiit ülésekben egymás ellen foglalnak állást ; (Ugy van !) hogy ministeri szolidaritásról szó sincsen ; hogy egymás jelöltjeit elzáratják, stb. (Zaj. Ugy van ! Felkiáltások : Koncentrációs kormány !) Tessék akkor arról az aggályról beszélni, hogy itt valami vas kézzel elnyomja a kormány a nemzet szabad akaratát, hogy nem a nemzet fog Ítél­kezni, hanem a kormány fog a nemzet helyett szólni! Ezek nem komoly érvek. Ha ma a nemzethez folyamodik a kormány, akkor való­ban a nemzethez folyamodik, nem pedig az ön­maga által megrendelt bizalmi szavazatokhoz. Kovács J, István: Nem a nemzet ítéletétől félünk, hanem attól a háromhavi interregnum­től, amely a képviselőház feloszlatását követi. Elnök (csenget) : Kérem, tessék külön szó­lásra jelentkezni, akkor elmondhatja a képviselő ur beszédét! Gr. Andrássy Gyula : A legnagyobb örömmel veszem Kovács t. képviselőtársam közbeszólá­sát, erre is ki akartam térni, mert én azt a kérdést alaposan meg akartam világítani, vájjon van-e ebben csakugyan olyan veszély, mert tudom, — nem akarok itt hamis argumentu­mokkal élni, — hogy a t. képviselő urak nem félnek a nemzettől ; (Felkiáltások : Nem !) más­tól félnek természetesen, de ez a félelmük is teljesen hiábavaló és téves. Önök attól félnek, hogyha nincs itt Nem­zetgyűlés, akkor az államcsínyek és a forradal­mak ezen korában államcsínynek és forradalom­nak vagyunk kitéve. (Ugy van! jobbfelől.) Legyenek meggyőződve, hogy én a történelem­mel foglalkoztam annyit, mint a t. urak (Zaj.) ós foglalkoztam a forradalmak és az állam­csínyek történelmével is és arra a konklúzióra jövök, hogy sokkal előnyösebb az ilyen állam­csíny-mestereknek a helyzete, ha együtt van az országgyűlés. I. Napoleon államcsínyét ilyen alkalommal végezte, III. Napoleon is ugy, hogy egyszerre kétszázötven képviselőt tudott el­fogatni. Gaal Gaszton : Háta mögött volt a had­sereg ! Gr. Andrássy Gyula: Ha nincs az ország­gyűlés együtt, sokkai nehezebben lehetett volna azokat a képviselőket összefogni. Gaal Gaszton : Akkor anélkül csinálta volna meg ! Gr. Andrássy Gyula: De a képviselőház ülésezése roppant kényelmessé tette ezt az egy­szerű megoldást. Az államcsínyek ellen ez nem védelem, az államcsínyek ellen semmiféle papír nem védelmez, az államcsínyek ellen caak egy védelem van : a becsületes, férfias bátorság és az az érzés, hogy a nemzet mögöttem áll, (Ugy van! Ugy van!) és az, hogy a nemzet tőlem nem akar elszakadni és hogy kikéri magának, hogy gátat emeljenek a nemzet meg. a kormány közé. A bátorság lehet akadálya az ellenség­nek, de semmiképen sem lehet az olyan papir­akadály, hogy nincs joga az államfőnek a Házat feloszlatni. Nem kérdezi ő annak időpontjában, ha államcsínyre van elhatározva, hogy mire ad egy mindig kétségbevonható jogosságu törvény fel­hatalmazást, mire nem. Ennek tehát semmi benső értéke nincs. Az államcsínyekkel szem­ben egy védelem van, minél hamarább vissza­térni a törvényesség fogalmához. (Felkiáltások : Ezt akarjuk! Minél hamarább!) Szakítani az egyeduralmakkal, az önkényuralmakkal, az egyéni tevékenykedésekkel, a rendet, a szigort behozni, a fegyelmet behozni. (Ugy van!) Ehhez azon­ban kell egy erős, kötelességeivel arányban álló jogokkal biró államfő is . . . Patacsi Dénes: Erős kormány! (Ugy van! Ugy van!) Gr. Andrássy Gyula : ... és erős kormány. Le­gyenek meggyőződve, hogy engem nem a bizal­matlanság vezet a Ház iránt, mikor azt mon­dom, hogy óriási hibát követ el önmagával szemben és a nemzettel szemben, mikor ilyen abszolút jogot vindikál magának bármely ok­nál fogva. Én meg vagyok győződve, hiszem és remé­lem, hogy ez a Ház be fogja váltani azt, amit a nemzet tőle vár. Ez a Ház a nemzet szenve­dései kínjában született. Hogyha csalódik a nem­zet ebben a Házban, irtózatos volna az az össze­omlása a bizalomnak, r &z erkölcsi Önérzetnek, amely bekövetkeznék. Én azzal is abszolút tisz­tában vagyok, hogy nem képzelhető olyan józan­eszű államférfi, aki ma azzal a gondolattal egy­általában kacérkodnék, hogy ezt a Házat felosz-

Next

/
Thumbnails
Contents