Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-7
"A Nemzetgyűlés 7. ülése 1920. Azok a területek, amelyeket el akarnak venni, ha nem igy szavazzák meg a békét, vagy pedig ha népszavazást el nem rendelnek, soha elismerni azt nem fogják. Ez csak rablás maradhat és az ellen -nemcsak mi, hanem a tőlünk elszakadó testvéreink is mindig, utolsó csepp vérig küzdeni fognak a poklok ellenére. Vagy népszavazás, vagy itteni képviselet ! Ezt kell hirdessem most és ezt fogom hirdetni minden alkalommal, amely adatni fog. Ezt kell hirdessem, hogy szem elől ne tévesszük ezt tanácskozásaink alkalmával soha, semmiféle körülmények között, ez kell hogy minden tettünk irányitásánál befolyást gyakoroljon. Ezt kell hirdetnem, ezt hirdetem a jövőben is, mert ezt várja tőlem az én szűkebb hazám és ezt parancsolja magyar lelkem és lelkiismeretem. (Tetszés.) Elnök : Szólásra következik ? K. Pethes László jegyző : Gróf Andrássy Gyula. Perlaky György: Személyes kérdésben kérek •szót. Elnök : Kérem, tessék. Perlaky György : T. Nemzetgyűlés ! Mint volt katonának kötelességem bajtársaim és elesett hőseink nevében az előttem szóló t. nemeztgyülési tag urnák egyik kifejezését visszautasítani. (Halljuk ! Halljuk !) Ö ugyanis azt állította, hogy a magyar hadsereget szétverték. Kérdem azt, hogy hol verték szét a magyar hadsereget és kérdem azt, hogy lehet-e a magyar Nemzetgyűlésben ilyen kifejezést használni ? (Igaz! TJgy van! A jobboldalon.) Legnagyobb ellenségeink sem merték ezt a szót mondani, hogy szétvertek bennünket. A magyar katonák a legnagyobb golyózápor és srapnellek között is mindig helytállottak addig, amig szét nem züllesztettek bennünket és rá tudok mutatni egyes magyar ezredekre, amelyek még ezután is az utolsó percig helytálltak és teljesítették kötelességüket. Haza Magyarországra is egységesen jöttek és csakis Kanizsán és másutt a határállomásokra küldött agitátorok bomlasztották szét a hadsereget. (TJgy van ! TJgy van !) Azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok tehát a t. Nemzetgyűléshez, hogy élő bajtársaink és elesett hőseink nevében, egyhangúlag utasítsuk vissza ezeket a kifejezéseket. (Élénk helyeslés és taps half elől. Zaj.) Ugron Gábor (szólásra jelentkezik). Elnök : Mi címen kivan a képviselő ur szólni ? Ugron Gábor : Félreértett szavaim valódi értelmének helyreigazítása céljából. Elnök: Tessék! Ugron Gábor : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Soha ember szavait és intencióit jobban félre nem értették, mint t. képviselőtársam az enyéimet. (Igaz ! Ugy van ! a középen.) Nem tudom, hogy ezt a szót : »szétverték« használtam-e. (Felkiáltások : Ezt a szót használta : szétverték !) Azonban aki szavaim értelmét felfogta, kell hogy tanúm legyen arra, hogy azt, amit mondtam, ugyanazon érzelmek alapján mondtam, mint t. képviselőtársam és hogy az alatt, amit mondtam, ugyanazt értettem, amit ő. Természetesen nem a fronton évi február hó 27-én, péntelcen. 71 verték szét őket. Én az »elzüllesztés« szót használtam, ugyanazt, amelyet indokolásában mond a javaslat. Az történt, hogy akkor, amikor katonáink az ország határára érkeztek, ahelyett hogy fegyveresen visszafordították volna őket az ország védelmére, elszedték tőlük a fegyvereket és a kiküldött agitátorok révén elzüllesztették a hadsereget. (Igaz ! TJgy van !) Remélem, hogy ezek után a t. képviselő ur is meggyőződött arról, hogy szavaimat a leghatározottabban félreértette és meg fog nyugodni abban, hogy ebben a kérdésben én teljesen ugy gondolkodom, mint ő. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik szólásra ? Szabó Sándor jegyző : Gróf Andrássy Gyula ! Gr. Andrássy Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt felszólalásom tulaj donképeni tárgyára áttérnék, legyen szabad nekem is pár szóval hozzászólnom a most lezajlott incidenshez. Én örömmel hallottam azt a belső felháborodást, amelyet az a félreértett szó váltott ki, hogy szétverték a hadsereget. Az igazság valóban az, hogy dicső hadseregünket ellenségeink szét nem verték, (Igaz ! TJgy van !) de, saj nos, szétverték a magyarok. (Igaz ! TJgy van ! Zaj és felkiáltások a ház különböző oldalán : Nem magyarok ! Szociáldemokraták ! Zsidók !) És ez a legnagyobb szégyene azoknak a forradalmaknak, amelyek lezajlottak. Ez a legnagyobb szégyene és legnagyobb vétke ama forradalmaknak, amelyekkel most szakítani akarunk. Mert a magyar hadseregnek ez a széjjelzüllesztése, széjjelverése tett bennünket tehetetlenné nálunk sokkal gyengébb szomszédokkal szemben s ez okozta azt is, hogy a belső rendet fentartani, megvédeni nem lehetett. Ez volt az alapforrása mindazoknak a szerencsétlenségeknek, amelyek alatt szenvedtünk. De ezek után áttérek felszólalásom tulaj donképeni tárgyára. Azzal a kijelentéssel kezdem, hogy — ámbár alapos aggályaim vannak egyes részletekre vonatkozóan, amelyeket majd ki fogok fejteni — a javaslatot mégis elfogadom. Elfogadom azért, mert kerülni akarom most a harcok lehetőségét ebben a Házban. Azt hiszem, szükség van elsősorban arra, hogy a magyar társadalom egysége megerősödjék azokban a súlyos, nehéz időkben, amelyekben élünk. De elfogadom a javaslatot azéit is, mert a javaslat alaptételeit, alapelveit tulaj donképen kivétel nélkül helyeslem és csupán a végrehajtási módban látok súlyos hibákat. Elfogadom a javaslatnak azt az alaptételét, hogy ma nem foglalkozik végleges alkotmány készítésével és ezt a kérdést későbbi időkre halasztja. Elfogadom ezt az alapelvet sok mas októl eltekintve azért, mert nem volna erkölcsi jogunk a nemzet jövő életének alapjait lerakni addig, amig nem tudjuk, hogy melyek a magyar állam határai, amig nem tudjuk, hogy mely részei a nemzetnek lesznek abban a szerencsés helyzetben, hogy szeretett hazánknak, a régi Magyarországnak, részei maradjanak, s mig nem tudjuk, hogy kiknek lesz joguk részt venni az alkotmány megállapításában.
