Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-7
68 r À Nemzetgyűlés 7, ülése 1920. hogy a Ház a jelentést tudomásul vette és a költségelőirányzatot elfogadta. Következik az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 2, 4) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik ? Szabó Sándor jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor : T. Nemzetgyűlés ! Mikor ebben a teremben erről a helyről utoljára felszólaltam, Marosvásárhely szabad királyi városnak, a székelyek fővárosának voltam képviselője szent István koronája birodalmának országgyűlésén. Az a kötelék, mely olyan idős, mint hazánk történelme, az az ezeresztendős kötelék, mely szülőföldemhez és szűkebb hazámhoz fűz, nem engedi meg, hogy egy pillanatra is megfeledkezzem arról a szent kötelességről, mely rám hárul, kinek eddigi egész életem célja hazám érdekeinek szolgálata mellett szűkebb hazámnak, a székely földnek boldogitása, emelése, gazdasági haladása szempontjából való munkálkodás volt. (Egy hang a középen : Mint Jászi Oszkáré !) Most pedig továbbra is ragaszkodva ennek a szent földnek minden talpalatnyi rögéhez, minden bércéhez, minden fenyőszálához és virágához, életem jövő céljául azt kell tekintenem, hogy még egyszer valaha újra rátehessem lábamat erre a földre, mint magyar földre, — mert addig, mig az a föld újra magyar nem lesz, oda vissza nem térek — hogy újra engedje meg a magyarok Istene, hogy azon a magyar földön térdre borulhassak és megcsókolhassam (Zaj a középen.) őseinknek és atyáinknak megszentelt sir ját. (Zaj.) Hencz Károly: Rossz utón jártál; vezekelj ! Ugron Gábor : Mikor most e helyről újra felszólalok Szent István birodalma meg nem szállott egynegyed részének Nemzetgyűlésén, birálvá az előttünk fekvő törvényjavaslatot, mely az első lépés ezeresztendős magyar alkotmányunk helyreállítása felé, ne vegyék rossz néven tőlem, hogy ennek a javaslatnak a bírálatánál is elsősorban az .erdélyi ember szivéből és lelkéből beszélek. Ha keresem azokat az okokat, melyek a magyar nemzetet jelenlegi helyzetébe belesodorták, (Zaj.) ha keresem azt, hogy mi volt ez ország romlásának az oka, sokkal messzebbre kell visszanyúlnom, mint eddig többen tették e teremben. Rá kell mutatnom elsősorban arra a hibás bel- és külpolitikára, mely részben jelenlegi katasztrófánkat okozta. (Zaj.) A belpolitikában a hatvanhetes kormányzatok lecsúsztak a Bethlen Gáborok, a Kossuth Lajosok és Deák Ferencek liberalizmusáról, (Zaj.) és meghonosítottak egy álliberalizmust, amely álliberalizmusnak részben az eredménye mindaz, ami bekövetkezett. Hibás volt, tisztelt uraim, ezen kormányzatoknak legtöbbje, mert nem törődött a nép érdekeivel, nem törődött egyrészt a földmivesnép érdekeivel és hagyta, hogy évről-évre, földhöz nem jutván, a legtisztább magyar része az országnak kivándoroljon, koldusbotot vegyen a kezébe, (Úgy van! évi fébrvfir hó 27-én } pénteken. Ugy van ! jóbhfelől.) másrészt pedig a szociális politikalegelemibb követelményeitől elzárkózva hagyta, hogy a magyar munkásság internacionális és helytelen utakra térjen. (Ugy van! johbfelől.) Hibás volt főképen a nemzetiségi kérdésnek a kezelése, mert amig egyrészt nem iparkodott lekötni és megnyerni őket megfelelő eszközökkel és módokkal, elsősorban a magyar kultúrának az erejével, addig másrészt indokolatlan, helyén nem való, tyakszemrelépő politikával teljesen elidegenítette őket magától .s ezért történt meg az, hogy amikor elkövetkezett Magyarország válságos órája, ezek a nemzetiségek egytől-egyig a magyar nemzet hűtlen fiainak bizonyultak. Hibás volt, tisztelt uraim, a külpolitika is. Távol áll tőlem az, hogy helytelenítsem azt a politikai elhelyezkedést, amelyet a magyar nemzet magának kikeresett és egyáltalában nem következett el még a mai napon az ideje annak, hogy el lehessen bírálni és el lehessen Ítélni akkori orientálódásunk irányát. De igenis helytelen volt a külpolitika azért, mert lecsúszott Bismarck és Andrássy Gyula hagyományairól, mert nem megfelelő emberek irányították és vezették, mert tűrték a talán helyes elhelyezkedésben azt, hogy az egész világon évrőlévre mindinkább szaporodó ellenségeink végül teljesen körülzárjanak, ugy hogy amikor bekövetkezett a kritikus pillanat, az egész világot kaptuk magunkkal szemben, cernirozva voltunk és a külpolitika helytelen vezetéséből kifolyólag még azok közül is, akiket írott szerződés kötött hozzánk, mint szövetségeseket, egy nagyhatalom és az oláh a háború közben a hátunkba támadott. Hozzájárult ehhez a hibás politikánkon kivül természetszerűleg az ötéves világháború, az ötéves világháborúnak elképzelhetetlen sok szenvedése, nyomorúsága, az a vérveszteség, azok az anyagi veszteségek, amelyek akkor mindnyájunkat értek, azok az egészségtelen vagyoni eltolódások, (Ugy van ! Ugy van !) amelyek a háború közben bekövetkeztek. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) Szabó István (sokorópátkai) kisgazdaminister : A hadseregszállítók ! Meskó Zoltán : Az Önök választói í Ugron Gábor : Hozzájárult természetesen a mi katasztrófánkhoz az is, hogy ez után a végnélküli, hosszú háború után el is vesztettük a háborút. És jött akkor, tisztelt uraim, azoknak a munkája, akik ennek a nemzetnek a dezorganizációját elősegítették. (Nagy zaj.) Következtek különböző forradalmak, azok a forradalmak, amelyek — igen helyesen határozza azt meg a törvényjavaslat indokolása, — igenis nemzetietlenek voltak és a legnagyobb bűnt követték el ez ellen a nemzet ellen akkor, amikor a kritikus pillanatban hadseregünket dezorganizájták. Utolsó felszólalásom e helyről az volt, amikor követeltem a magyar csapatoknak a magyar határra való helyezését, (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) azért, hogy meg legyen védelmezve ez az ország ott a határokon. Lelkiismeretlen emberek
