Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-6

62 A Nemzetgyűlés fí. ülése 1920. évi február hó 26-án, csütörtökön. arra az időre vonatkozik, amikor a városoknak megint eszükbe jutna más politikát csinálni. B. Szterényi József: Époly hazafiasak, mint a falu ! ( Ugy van ! Ugy van ! a. középen. Zaj és ellenmondások jobbfelöl.) Grieger Miklós : Judapest csinálta a forradalmat ! (Taps jobbfelől.) Most már behódolt Budapest is. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Mindenkire rákerülhet a sor, hogy beszélhessen, de ë célból jelentkezni kell. Rupert Rezső : Most tehát, amikor kimutattam a Földmives párt különállásának jelentőségét és levontam arról a szfinxről a leplet, amelynek pártunkat tartották s itt felajánlottam ennek a legkeresztényebb és legmagyarabb pártnak a szolgálatát ; (Tetszés és taps a jobboldalon.) amikor ennek a népnek lelkében megirva látom azokat a törvényeket, amelyek e javaslatot kiegészítik, ha hiányzik belőle valami, pártom nevében — s azt hiszem, helyeslésével is — kijelenthetem, hogy a javaslatot általánosságban elfogadom.(Élénk éljenzés és taps. Felkiáltások a baloldalon : Éljen Tury ! Felkiáltások jobbfelől : Éljen Rupert !) Elnök : Ki következik szólásra ? Szabó József jegyző: Prohászka Ottokár! (Lelkes éljenzés és taps.) Prohászka Ottokár : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) A keresztény nemzeti egyesülés pártjának nevében kijelentem, hogy mi ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk és szavazatainkkal törvényerőre emelni segitjük. Tesszük ezt azzal a komoly megértéssel, amely a maga intuicióit a hazának végromlásából, a körülöttünk tornyosuló vészfellegekből veszi és azzal az elhatározással, hogy ennek a végromlásnak útját álljuk s ezt a szegény országot elsősorban is az alkotmányosság helyreállítása és az államfő hatalmának ideiglenes rendezése által a becsületnek, rendnek, boldogitásnak útjára segítsük. (Tetszés és taps a jobboldalon.) A francia Armand Cassel azt irj i az 1830-as évek Lengyelországáról, hogy ez a magnifique peuple, ez a hatalmas, tiszteletreméltó nép a sírjába vitte Istenét, nevét, múltját és minden reményét. Mi, t. Nemzetgyűlés, a sírunk felé rohantunk, de meghőköltünk a sir szélén. Mi nem akarjuk eltemetni sem Istenünket, sem nevünket, még kevésbé reményeinket. (Ugy van ! Ugy van !) Mások pedig — mint Gottfried Herbert német filozófus is — a magyar népnek jósolnak rövid életet. Mi, mélyen t. Nemzetgyűlés, a mi reményeinket, intuícióinkat nem kultur-történetiróknak filozófiájából, hanem a magyar vérnek lelkéből,, a magyar élni akarás erejéből és a magyar történelemnek ezeréves energiájából merítjük és azt akarjuk, hogy ezzel az erővel állítsuk szembe magunkat minden tagadással s a nemzeti politika szakadékai fölé is, mert reméljük, hogy az a tisztességes keresztény nemzeti irányzat igazán képes lesz a széthúzás, a visszavonás és a félreértés sötét éjszakáit is eloszlatni s hogy ezen a keresztény nemzeti alapon majd csak kezet fogunk és megértjük egymást, a közös programmnak legalább nagy vonásaiban való megvalósítása terén. (Élénk éljenzés és taps.) Ez a törvényjavaslat tényleg a problémák elsejéhez, a kezdet kezdetéhez vezet. Rámutat egy óriási romhalmazra, mint ahogy a szónokok is rámutattak, rámutat az alkotmányosság megszakadására és arra az első kötelességre, melyet a törvényjavaslat elénk tüz. Mindannyian mélységesen érezzük hazánk tragikumát ; érezzük, hogy ez nem valami egyszerű csatavesztés volt ; érezzük, hogy ez nem valami hátrányos békekötés lesz, érezzük, hogy ez nemcsak valami rettenetes sarcot présel ki belőlünk, hanem tudjuk, hogy ez alkotmányletörés volt; tudjuk, hogy nemcsak ennek az országnak a megyéi morzsolódtak le, hanem az alkotmány háza szakadt le valamiképen ; hogy nemcsak az a pajzs, a magyar nemzet címere tört el, hanem a politikai nemzet élete szakadt meg, nemcsak az alkotmányos világ szakadt le ; tudjuk, érezzük, hogy a mi egész szellemi, lelki világunk szakadt le, megzavarodott a világnézetünk, kidöntötték erkölcsi életünknek, rendszereinknek a pilléreit, megdöntötték a család, a tekintély, a magántulajdon alapjait. (Igaz! Ugy van !) Ezzel Magyarország voltaképen nemcsak valamiféle forradalomnak a tüzébe került, hanem belekerült világégésbe, mely világégésből csak piszkos, szurtos, véres poklok léptek elénk és íj esztették meg az egész kulturvilágot. (Ugy van ! Ugy van !) Ha ennek a szomorú és kegyetlen fejlődésnek valamiféle nevét és az annak megfelelő fogalmi kategóriát keresem, azt mondhatom, hogy azt alig találom ; mert azt mondják, hogy ez forradalom. De kérdem, mi a forradalom ? A forradalom rohamos fejlődés valamely szisztémában, mely vagy a belső elveket és intézményeket fejleszti ki gyorsan, robbanásszerűen, vagy pedig szakit minden elvvel, mint valami pántot lepattantja azokat magáról és uj elveknek alapjára áll. Az elsőre példa az angol forradalom, a másodikra a francia forradalom. Kérdem, miféle forradalmi kategóriába állítsuk be ezt a magyar forradalmat ? (Zaj és felkiáltások a baloldalon : Zsidó-forradalom !) Ez a forradalom teljesen idegen a magyar ideológiától, (Élénk taps.), teljesen idegen minden magyar érzéstől. (Ugy van! Ugy van!) Ez a forradalom valamiféle szellemi vérbajt hozott ránk. (Élénk taps.) Ez a forradalom beállított minket. . . (Mozgás és felkiáltások : balfelől : Zsidók csinálták !) Sándor Pál : Hock János zsidó volt ? (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon : Rosszabb ! Zsidók választották meg. Nagy zaj.) Prohászka Ottokár : Ez a forradalom beleállitott minket idegen eszmemenetekbe, vagy ha szabad mondanom macskakörmök között, sajátságos erkölcsi felfogásokba, egészen uj meglátásokat nyitott nekünk, de azt mondhatnám, hogy ha Magyarországon ke resztül vonulna egy tarnopoli cionista karaván, amely a Szentföldre ipar-