Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-6

A Nemzetgyűlés 6. ülése 1920. év szerveinek személyi részében változások követ­keztek be, érinthetetlen maradhatott és maradt. (ügy van! jobb felől.) De én még attól sem félnék, ha ezt a lépésün­ket, ha egyáltalán az egész Nemzetgyűlésnek létét forradalminak jelentenénk is ki. Forradalom és forradalom között sok a különbség és sokszor, amikor az események bátorságot vesznek maguk­nak maguk szerint alakulni és eltérni kissé a Corpus Juris pergamentlapjaitól, eltérni a tudósok elmé­leteitől : ezt is forradalomnak szokták nevezni ; pedig lehet, hogy épen egy egészséges fejlődést jelentenek, lehet, hogy a természetes fejlődés talajából kinőtt erőknek a jelentkezései csupán. így van, t. Nemzetgyűlés, ezúttal is. A viszo­nyok megváltoztak. Épen az előadó ur mutatja ki, hogy annyira megváltoztak, hogy lehetetlen­ség ezekkel a viszonyokkal szembehelyezkednünk. Ezek a viszonyok félretették a mi alkotmányunk­nak egy részéi}, lehetetlenné tették azt, hogy egyes törvényeink és e törvények alapján az államnak egyes szervei továbbra is működjenek. Már most ha ez a lehetetlenség megvan, ha a nemzet a maga életösztönénél fogva — mert hiszen az élet foly­tonossága meg nem szakítható egy pillanatra sem — tovább akar élni és megtalálta a maga számára a modus vi vendit, akkor, — mert ez az egész nemzet összakaratának megfelel — ha ezt forra­dalomnak neveznék, ha ezt uj jogalkotásnak ne­veznek is, akkor sem találnék én ebben semmi kivetni valót. De mégis az kedvesebb nekem, hogy mi a mi ezeréves alkotmányunkhoz ma is ragaszkodunk és amikor ezt a javaslatot s a nemzetnek ezt a Magna Chartáját tárgyaljuk, — mert erről van szó, amikor az uj keresztény Magyarországnak alapjait kezdjük most lerakni, — azt szeretném, -azt tartanám kedvesebbnek, hogy mi ezzel igenis a mi régi alkotmányunkhoz ragaszkodunk. Régi alkotmányunkban azonban nemcsak a nemzetnek és polgárainak szabadsága van dekre­tálva. Ennek az alkotmánynak egy jó része a nemzetnek, az állam polgárainak rabszolgaságát is konstituálta, jelentette. Hogy mégis érvényben maradhatott szinte máig, ezt csak annak a fegy­veres hatalomnak köszönhette, amely a nemzet ellen a hatalom érdekeinek megvédésére mindig készen állott. A nemzet századok óta hibáztatja alkotmányának egy jó részét, azokat a részeit, — épen a törvényhozás formaságaira is vonat­kozik ez — amelyek ennek a nemzetnek lélekzését, szabad érvényesülését korlátozták mindenkor. (Igaz! ugy van ! jobbfelől.) Ma tehát, amikor megszűnt az a fegyveres hatalom, amely a valódi nemzeti akaratot, hogy változtasson ezeken a tör­vényeken, változtasson az alkotmánynak ezeken a rendelkezésein, nem engedte érvényesülni, ma, amikor megszűnt ez a fegyveres hatalom s a nem­zet akarata előtörhet, hiba lenne, ha mi a Corpus Jurisunkból nem törölnők ki a szabadságunk korlátozásait és szolgaságunk intézményeit is. (Elénk helyeslés jobbfelől.) De ki sem kell töröl­4 február hó 26-án, csütörtökön. 59 nünk, kitörölte azokat az idő, kitörölték a befeje­zett tények erejét jelentő események. Nekünk ezeket egyszerűen csak tudomásul kell vennünk s tudomásul is vesszük. (Igaz ! Ugy van ! jobb­felől.) De, mondom, én most attól az egytől elte­kintve, hogy alkotmányunkból épen a viszonyok segítségével, az események erejével kihagyottnak akarom tekinteni mindazt, ami ezt a nemzetet szolgaságra kárhoztatta, mégis ragaszkodom a régi alkotmányhoz. Mert mikor ez a javaslat azt mondja, hogy a Nemzetgyűlést, a nemzetet szuverenitás illeti meg, akkor tulajdonképen nem azt mondja, hogy népszuverenitás alapján jöttünk mi ide össze, hanem azt mondja igenis, hogy történelmi kép­ződmény vagyunk. Népnek azokat az atom-millió­kat szoktuk nevezni, akik egy pillanatban épen az állam területén együttlaknak. Nemzetnek, államnak nevezzük azokat is, akik a nemzetnek temetőiben . porladnak, akiknek a lelke reánk az ő institúcióikban maradt, s akiknek a lelke bennünk is bennünk van, mert hiszen a mi magyar lelkünk is egy évezredes fejlődésnek végső ered­ménye. Mi ezzel a lélekkel vagyunk itt jelen ; ezt a lelket, az ily értelemben vett nemzetnek a lelkét tettük meg szuverénné és azzal, hogy magát a nemzetet és nem az épen most élő népmilliók összességét deklaráltuk szuverénnek, már ezzel a mi történelmünkhöz való ragaszkodásunkat ki­mutattuk. . Tisztelt Nemzetgyűlés ! Azokhoz, amiket az előadó ur itt elmondott a javaslat részleteiről, nekünk nagyon sok hozzászólni val ónk nincs. Azo­kat magam is s azt hiszem, pártom is ,mindenben aláirjuk. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Mégis mél­tóztassanak megengedni, hogy egy-két részlet­kérdésre is kitérjek. (Halljuk ! Halljuk !) Szabad polgárosult alkotmányos jogállam aka­runk lenni, nemzeti jogállam és azért vigyáznunk kell, hogy semmi olyat alkotmányunkba be ne iktassunk, ami ezt a nemzetet megint megfosztaná majd ettől a minőségétől. Nézetem szerint ez ellen semmi sem történik a tárgyalt törvényjavaslat­ban, mert ha még ma nem is épiti ki az egész államszerkezetet minden utolsó részletéig, legfel­jebb csak azt a hibát követi el, hogy a döntést halasztja el ; ha pedig a döntés elhalasztódik az állami élet egyes kérdéseiben, majd lesz módunk azokban még dönteni ; amiben pedig döntött, abban, azt hiszem, hogy szerencsésen döntött. Itt van az államfői hatalom gyakorlásának kérdése. Ennek a jogkörnek megírásában érvénye­sül a javaslatban az alkotmányos államokra érvé­nyes az az elv, hogy az államfőnek inkább erkölcsi nagyságnak kell lennie, mintsem rettegett hata­lomnak. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Ez a javas­lat ezt az elvet viszi keresztül, mert hiszen a nem­zetnek, a Nemzetgyűlésnek és a Nemzetgyűlés felelős kormányának az állami életben megadja azt a domináló, fontos szerepet, amellyel szemben a kormányzó autokratává, abszolút úrrá sohasem 8*

Next

/
Thumbnails
Contents