Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-27

490 A Nemzetgyűlés 27. ülése 1920. ugy értelmezi, bogy az 1908. évi házszabályok 250., 251. és 252. §-ai is érvényben vannak (Helyeslés.) — ezek t. i. a sürgősségi szakaszok — mégis azzal a helyzetből folyó módosítással, hogy a 250. §-ban mindenütt ötven képviselő veendő, ahol eredeti,eg 150 követeltetett, a 251. §. harmadik és negyedik bekezdésében kikötött 100—100 jelenlevő képviselő helyett 30 képviselő és végül a 252. §-nak tárgytalanná vált rendelkezései el maradnak, a többi része pedig ugy értelmezendő, hogy a kiküldött házszabályrevideáló bizottság által benyújtandó végleges házszabálymódositás nemzetgyűlési tárgyalásánál a 250. és 251. §-oknak rendelkezései alkalmazhatók. Miután — mondom — itt egy félreértés eloszlatásáról van szó, nem állhat meg az a felfogás, hogy önálló indítványban terjesszem én ezt a kérdést a Nemzetgyűlés elé, mert hisz akkor eo ipso elismertem volna azt, hogy akkor, mikor ebben a tekintetben az elnök ur javaslatot tett, már a sürgősségi szakaszok nélkül fogadtuk el az 1908. évi házszabályt. Ha tudtam volna, hogy csak valaki is ezt igy magyarázhatja, már akkor feltétlenül felszólaltam volna az elnöki előterjesztés ellen. Miután azonban tudtam, hogy az elnök ur is hogyan értelmezi az indítványt és egyáltalában semmi kétségem nem merült fel az iránt, hogy ennek a Háznak tanácskozásainál a sürgősségi szakaszt nélkülöznünk nem lehet és nem szabad, (Helyeslés.) épen azért tartottam a legegyszerűbb, a legrövidebb és talán a leghelyesebb formának is azt, ha egyszerű házhatározattal magyarázzuk, hogy a február 18-án hozott házhatározatot milyen értelemben hozta meg a Nemzetgyűlés. Tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ebben a kérdésben dönteni. (Általános helyeslés.) Őrffy Imre : T. Nemzetgyűlés ! Távol áll tőlem, hogy érdemben kifogásoljam Gaal Gasztont. barátom indítványát. Én, aki a házszabályok szigorításának elvét vallottam mindig és vallom most is, helyesnek tartom azt, ha egy lépés — szerintem ugyan nem tökéletes lépés — történik a házszabályok szigorítása felé. Engedjék meg azonban nekem mint j ogásznak, hogy egy tiszteletteljes észrevételt tegyek abból a szempontból,vajjon mi, a Nemzet gyűlés, vagyunk-e abban a helyzetben, hogy mi ezt az értelmezési határozatot kimondjuk. Második ülésünkön szószerint a következő határozatot holtuk (olvassa) : »A Nemzetgyűlés mondja ki, hogy az országgyűlés képviselőházának 1908. évi házszabályai legyenek irányadók, a változott helyzetből folyó következő eltérésekkel . . .« Azután taxatíve felsorolva az összes ismert dolgok, amelyek közt semmiképen nincs felemlítve az a bizonyos három sürgősségi szakasz, amely pedig az 1908. évi házszabályokba akként van beiktatva, hogy a két előző szakasz rendelkezései csakis a jelenlegi országgyűlés tartamára bírnak érvénnyel. Ha már most annak idején megjegyzés nélkül fogadtuk el ezt az 1908. évi házszabályt, hogy . évi április hó 16-án, pénteken, tehát az csak az 1908. évi akkori ülésszakra érvényes és mégis a mai ülésszakra is vonatkoztatjuk ezt a szakaszt, akkor legalább is ki kellett volna mondanunk azt, hogy ezeket a szakaszokat a mostani ülésszakra is érvényesnek tekintjük. (Zaj a baloldalon.) Amennyiben ezt nem tesszük, a vélelem feltétlenül az, hogy ez a két szakasz ma nincs érvényben, minek következtében nekünk formális határozatot kell hoznunk — amit nem kifogásolok — abban a tekintetben, hogy ezt a két szakaszt utólag vegyük be. Itt csak arról van szó, hogy értelmezési határozatot hozzunk-e, vagy pedig egy indítvány fölött döntsünk. A cél úgyis az, hogy az indemnitási vitának végnélküli elhúzódását megakadályozzuk. Máskép képzeli ezt Gaal Gaszton t. képviselőtársam és máskép képzelem én, amint ezt még bátor leszek kifejteni. Ha ő holnap ezt az indítványt megteszi, hétfőn megindokolja és letárgyaljuk, akkor ez hétfőn már házhatározattá válik. (Felkiáltások a baloldalon. Ez felesleges!) Nekem az az álláspontom, hogy olyan értelmezést nem gyakorolhatunk, mely jogérzésünkkel homlokegyenest ellenkezik és ezért tisztelettel javaslom, hogy az indítvány formáját fogadják el és ne az értelmezés formáját. (Ellenmondások,) Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Pozitive emlékszem azokra az előzetes tárgyalásokra, amelyek megelőzték annak a kérdésnek a Házba hozatalát, hogy mely házszabályok szerint járjunk el. Azon tárgyalások alkalmával az elnök urat kifejezetten megkérdeztük és ő határozottan azt mondotta, hogy ő ezzel a sürgősségi paragrafussal együtt óhajtja az 1908. évi házszabályok alkalmazását. Szóba került az a nagyfontosságú és súlyos kérdés is, bogy vájjon a Ház munkaképességét lehet-e biztosítani az 1908. évi házszabályok alapján. Az elnök ur világosan kijelentette, hogy a sürgősségi paragrafusokkal igenis vállalkozik rá és tudja ezt garantálni. Tehát semmi kétség aziránt nincsen, hogy a propozició ebben az értelemben történt. Tulaj donképen nem is azt kifogásolják, hogy ez igy kimondatott, hanem talán azt vélik hibának, hogy az 1908. évi házszabályoknak azon intézkedését, amelyek a sürgősségi szakaszok törvényességének idejére vonatkoznak, nem elimináltuk. Ez azonban egyáltalában nem akadálya annak, hogy mi ma ezt az értelmezési határozatot igy meghozzuk, (Ugy van ! ügy van I) annál inkább, mert hiszen mi ezzel újra csak szankcionáljuk az 1908. ciklus házszabályait és ami arra volt érvényes, azt mi érvényesnek ismerjük a mai ciklusra. Huszár Károly: Ha akkor elhatároztuk, ma is elhatározhatjuk. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Ez volt az intenciój a annak az elvi kij elentésnek, hogy : »ugy amint az 1908. évi házszabályok.« Ez nem annyit jelent, hogy az 1908. évi házszabályok érvényét egy következő ciklusra meghosszabbítjuk egy bizonyos paragrafus nélkül, hanem hogy