Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-27

A Nemzetgyűlés 27. ülése 1920. évi április hó 16-án, pénteken, Rakovszky István elnöklete alatt. Tárgyai : A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. — Gaal Gaszton indítványának indokolása a köztisztviselők mellékfoglalkozásai tárgyában. — Az államháztartásnak 1920. évi február—április hónapjaiban való viteléről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. — Határozathozatal a házszabályokra vonatkozó nemzetgyűlési határozat értelmezése tárgyában. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapitása. A kormány részéről jelen vannak: SimonyiSemadam Sándor, Soós Károly, b. Korányi Frigyes, t Haller István, Ferdinandy Gyula, Benárd Ágost, Szabó István (nagyatádi), Szabó István (sokorópátkai). (AZ ülés kezdődik d. e. 10 óra 25 perckor.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Szabóky Jenő jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Kontra Aladár jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Haller József jegyző ur. Következik a tegnapi ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Szabóky Jenő jegyző (olvassa az 1920. évi április hó 15-ikén tartott ülés jegyzökönyvét). Elnök : Yan-e valakinek kifogása a jegyzőkönyv hitelesítése ellen? (Nincs!) Ha nincs, akkor a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Következik napirend szerint Gaal G-aszton nemzetgyűlési képviselő ur indítványának (írom, 22.) indokolása a köztisztviselők mellékfoglalkozása tárgyában. Az indítványozó képviselő urat illeti a szó. Gaal Gaszton : Tisztelt Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt indítványom indokolásába belefognék, méltóztassék megengedni, hogy egy kijelentést tegyek. Minden félreértés elhárítása szempontjából ki akarom jelenteni azt, hogy távol állott tőlem az indítvány benyújtásakor az a szándék, hogy a köztisztviselői kart bármily tekintetben is támadni kívánnám. Kizárólag az az egy cél vezet, hogy azokra a visszás állapotokra, amelyek a köztisztviselők mellékfoglalkozásai tekintetében fennállanak, teljes tárgyilagossággal, sine ira et studio, itt a Nemzetgyűlés szine előtt rámutassak és épen a köztisztviselők érdekében kérjem a t. kormányt arra, hogy ezeket a visszás állapotokat megszüntesse. Mielőtt magáról, indítványom tárgyáról beszélnék, szükségesnek tartom a képviselői inkompatibilitás létrejöttének, előzményeinek ismertetését. (Halljuk! Halljuk!) Amikor alkotmányos életünk megkezdődött, Magyarország fejletlen közgazdasági helyzetében a képviselői inkompatibilitás komolyan csak egy irányban volt veszedelmes, abban az irányban t. i., hogy az udvari kegy, a kormánytól függő állások tekintetében ne álljon elő olyan helyzet, hogy az a képviselők függetlenségét a kormánnyal vagy általában a végrehajtó hatalommal szemben veszélyeztethesse. Ez volt az u. n. közjogi inkompatibilitás és első törvényeink és házszabályaink is lehetőleg ez ellen iparkodtak akkoriban a képviselőket megvédelmezni. Közgazdasági életünk fejlődése folyamán azonban, amikor megindult nálunk az ipar és a kereskedelem, kifejlődött apránként egy másik inkompatibilitás is : az érdek-inkompatibilitás. Az egyes iparvállalatok, bank-körök iparkodtak érdekszféráikba bevonni a képviselőket, valósággal a kormány jutalmazó eszközévé fajult egyes* jól javadalmazott igazgatósági, felügyelőbizottsági tagságok ajándékozása, amelyekkel a kormánynál érdemeket szerzett kép?iselők politikai szolgálatait jutalmazták. Ez a viszony, amely apránként igy elfajult, erős ellenhatást váltott ki nemcsak magában a képviselőházban, hanem a közvéleményben is. Hosszú, évtizedes küzdelmeket folytatott ebben a Házban különösen a képviselőház ellenzéke, hogy ezt a már tűrhetetlenné fajult inkompatibilitást megszüntesse. így született meg a közvélemény és a politikusok, az ország első államférfiainak nehéz küzdelme után az 1901 : XXIY. törvénycikk, amely a fennforgó képviselői inkompatibilitást teljesen ki-