Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-26

A Nemzetgyűlés 26. ülése 1920. Kerekes Mihály : Ez okosabb politika, mint a másik ! Ereky Károly: Ha a pénzügyminister ur már megtette volna, nem szólnék egy szót sem. De nem tette meg, pedig számolnunk kell óriási drágulásokkal, a pénzinflációval, mert hiszen a kényszerkölcsön egyszer csak el fog fogyni, akkor megint hova fordulunk? (Egy hang balfelöl : Uj MnyszerJcölcsönhöz !) Ez nem fog menni, az nem lehet. Mindent meg kell tennünk, nehogy uj kényszerkölcsönre legyünk ráutalva, hiszen ezt a pénzügyminister ur sem akarja. Ezt a közbeszólást csak tréfának veszem, mert komolyan nem lehet venni, hanem bizonyos, hogy adófizetésre kell rátérnünk és ezen az utón kell az állam kiadásait fedeznünk. A pénzügyminister ur beszédéből és az előttünk lévő törvényjavaslatból azonban nem meritem azt a megnyugvást, hogy ő sietősnek tartja ezt, pedig ez anynyira sürgős dolog, hogy ennek nem holnap, hanem már tegnap meg kellett volna történnie. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Bátor vagyok csak ugy futólag megemlékezni egy érdekes adatról. (Halljuk ! Halljuk !) Az országos betegápolási pótadónál, amint méltóztatnak tudni, békében 3°/o volt előírva, amit az összes egyenes adók után vetettek ki, ezt most fel kellett emelni — ha nem tévedek — húsz százalékra, ami azt mutatja, hogy az egyenes adók sohasem akarnak a pénz elértéktelenedése arányában utána menni a többi adóemelésnek. (Ugy van! balfelöl.) Ezzel pedig számolnunk -kell és bár nem valami jé agitációs téma, mégis azzal kell majd kimennünk kerületeinkbe, hogy fizessünk adót, mert különben összedől az országunk. (Ugy van! balfelöl.) Megemlitem még a hadmentességi adót, amit most különösen ki kellene használni. Aki nem volt a harctéren, de ott kellett volna lennie, az fizessen. (Helyeslés.) Mert mi, akik kintvoltunk a frontokon, neki munkatársai voltunk abban, hogy ő idehaza, mig mi a határokat védtük, nyugodtan kereshetett. (Igaz! Ugy van!) Mi tartottuk vissza az ellenséget és van abban valami politikai és pénzügyi morál, hogy akik nem voltak a harctéren, de akiknek ott kellett volna lenniök, ezt a hadmentességi adót most nagyobb mórtékben fizessék, mint fizették a béke idejében, amikor, ha jól tudom, hat korona volt ez az adó egész évre. G

aal Gaszton : Hát aki a fronton a kórházakban csücsült? (Derültség.) Ereky Károly: Ami a fogyasztási adókat illeti, ezekről már megemlékeztem. Itt nagyon megvan a hajlandóság a kormányban, a pénzügyminister urban és megvolt a hajlandóság a pénzügyminister ur összes elődjeiben is, hogy ezeket az adókat emeljék, mert hiszen 1915 óta az összes adókban óriási emelkedések álltak be. Az egyedáruságokra vonatkozólag meg akarom jegyezni, hogy mig a só valamikor békében évi április hó 15-én, csütörtökön. 459 19 K 70 fillérbe került métermázsánként, addig ma kilónként 3 korona körüli összegben van előirva az ára, de bizony 19 K 70 fillért is megadnak kilójáért. A dohányra a részletes tárgyalásnál leszek bátor majd hivatkozni, amikor a só, dohány és a vámok kérdésével is bővebben kivánok foglalkozni. Most csak annyit emlitek meg, hogy a fogyasztási adóknak és az egyedáruságok árának — amik a fogyasztási adóknak egyik special nemét képezik — óriási emelése semmi körülmények között sem lehet pénzügyi politikánk alapja. Az államvagyonra eszembe jut egy nagyon jó kifejezés, amit az egyik ministeri osztálytanácsos használt, aki azt mondotta, hogy az állam egy Olcsó János. Hát igen, amidőn a vasúti tarifatótelek, a postai tarifatételek és a különböző állami üzemek tarifatótelei nem emelkednek abban az arányban, amint elértéktelenedik a pénz, akkor természetesen bekövetkezik, hogy az állam összes üzemeire óriási módon ráfizet, alkalmazottaikat az üzemek nem tudják eltartani s ennek következtében beáll az a félszeg helyzet, hogy egy szerencsétlen elv alapján, amit ugy hivnak, hogy szociálpolitikai elv s aminek lényege, hogy az állami üzemek ne terheljék meg túlságosan bevételeikkel a termelést : az üzemek alkalmazottai nyomorognak, magukra az üzemekre pedig rá kell az államnak fizetnie. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy hivatkozhatom rá, hogy amikor a Pénzügyi Bizottság ülésén felhoztam azt, hogy ha a villamos társasa gok 12 fillérről 2 koronára tudták felemelni és esetleg még 3—4 koronára fogják emelni az ő személyszállítási díjaikat, akkor az államvasutaknál is megvan az ilyen óriási emelések lehetősége, Sándor Pál . igen t. képviselő ur azt mondotta, hogy akkor 800 koronába fog kerülni Bécsbe az utazás. Apropos, másnapra vagy harmadnapra meg is jött a hir, hogy Bécsbe 800 korona egy utazás. (Derültség.) Én azonban azt hiszem, hogy nagyon kiegyezhetnénk ezzel a 800 koronával, mert az sokkal több lesz. És ha megjön az a 8000 millió koronás deficit, amelyet a pénzügyminister ur beszédében jelzett, akkor azt hiszem, hogy ezer korona sem lesz elég egy bécsi útra. Itt olyan pénzügyi politikát kell követni, hogy mindenki utazhassék,mindenki tisztességesen megélhessen, megszerezhesse az életéhez szükséges cikkeket. Ez a helyes pénzügyi politika alapja. Az irrealitások, a kicsucsosodások egyes irányban : ez a baj. Az a baj, hogy egy pár csizma 2—3 ezer korona és nincs vele arányban a gabona ára, amint az előbb mondtam. Nem lehet a szabad forgalmat, a szabad kereskedelmet egyoldamlag megkötni és szabályozni, mert akkor genyesedes keletkezik ott, ahol megszorítjuk a forgalmat. Gaal Gaszton : Vissza kell állítani a szabad forgalmat az egész vonalon ! Ereky Károly : Ugy van ! Vissza kell állítani 58*