Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-26

A Nemzetgyűlés 26. ülése 1920. évi április hó 15-én, csütörtökön. 457 paritásos ára kb. 3000 korona, (Felkiáltások jobbfelől : 5000 korona !) — tegyünk 3000 koronát, hiszen lehet, hogy még 8000 korona is lesz a világparitásos ár — akkor 2700 korona adót fizet minden egyes métermázsa gabona után.f Ugy van!) Már pedig, ha 1 millió métermázsát kell a gazdatársadalomnak beadnia összes terméséből, akkor ez 2700 millió koronát tesz ki. Méltóztassék csak ezt a számadatot megnézni, könnyű igy a földadót elengedni, könnyű azt mondani, minek a földadó, ha egyszer ezt a lehetőséget fentartják. Számolnunk kell azzal, hogy ezt az óriási terhet a gazdatársadalomnak még az idén viselnie kell. Gaal Gaszton: Mikor? (Zaj.) Ereky Károly: Az idén, az idei termésből; épen a közélelmezési minister ur jelentette ki. (Mozgás és zaj.) Gaal Gaszton : Olyan kormány nem marad életben ! Ereky Károly: En arról nem tehetek, én csak a kormányt bírálom, a kormány politikáját van szerencsém bírálni; ha a t. túloldali képviselő uraknak ez nem tetszik, méltóztassanak szintén megtenni észrevételeikeit ! (Felkiáltások a jobboldalon : Nem nekünk, a népnek nem tetszik ! Zaj.) Igen tisztelt Nemzetgyűlés, a nép akaratát mi képviseljük. (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk!) A kormány többszöri kijelentéséből tudjuk azt, hogy naturáliákkal akar fizetni a közalkalmazottaknak. Ilyen kijelentések történtek hivatalosan a Nemzetgyűlés előtt és olvastam több helyen, hogy Térfy államtitkár is nyilatkozott, milyen terveket készítettek arra vonatkozólag, hogy az idei termésből nem tudom hány százezer métermázsa gabonát még ki fognak venni, — azért mondok X métermázsát, mert ma még a kormány sem tudja, hogy mennyit — és mindezekből kifolyólag azt mondom, ez valószínűleg be is fog következni, mert az lesz a megegyezés, hogy viszont a földadó nem fog emelkedni. (Zaj és közbeszólások a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Nagyon örülök, hogy erre felhívhatom a figyelmüket. Biztos az, hogy ennél az adónál, a földadónál könnyű lesz a megértés. Ha métermázsánként 2700 koronát tesz ki az a földadó, — csak hozzávetőleges számot mondok, fejből nem tudom hirtelen kiszámítani — és ha ezt elosztjuk arra a 15 millió hold termőföldre, amely Magyarországban visszamarad, akkor kb. 70—80.000 korona jön ki holdanként. Itt igazságtalan először az, hogy a gazdatársadalomnak csak egy részét sújtaná, mert hiszen vannak ügyesek, akik el tudják rejteni a gabonájukat ; másodszor igazságtalan volna, mert csak a gazdatársadalmat sújtja s a többi társadalmi rétegeket nem ; hiszen ez olyan egyoldalú adó, amelyet csak attól lehet behajtani, akinek épen gabonája van : aki, teszem azt, gépgyáros, attól nem lehet gabonát elvenni. Szóval ez olyaíi egyoldalú adó, amely épen a gazdatársadalomnak azt a becsületes részét sújtja, amely nem akarja gabonáját elrejteni. Ha egyidejűleg ki lehetne mondani, hogy mások viszont maximális áron cipőt és egyéb iparcikkeket is tartoznak leadni a közalkalmazottaknak, akkor helyes volna, de miután ez nem lehetséges, épen azért mondom, t. Nemzetgyűlés, hogy egy modern társadalomban nem lehet máskép elintézni az államélet lebonyolításához szükséges ügyeket, mint pénzügyi alapon és erre előbb-utóbb rá kell térnie a kormánynak, mert hiába, itt nem használ semmi egyéb. Az volt az óriási baj, hogy a háborúban — amint, azt hiszem, épen Gaal Gaszton t. képviselőtársam is többizben hangsúlyozta — már olyan szerencsésen megcsinálták a maximálást és azt minden vonalon keresztülvitték... Gaal Gaszton; Csak a gazdával szemben! Ereky Károly: ...igen, én is úgy értem, hogy csak a gazdával szemben, az iparcikkeknél pedig nem volt lehetséges ez a maximálás, úgyhogy a gazda emiatt egyoldalúan túlságosan meg volt terhelve. Tisztában vagyok ezzel és tudom azt is, hogy a valuta leromlásának is ez volt egyik legfőbb oka. A mi valutánk sohasem romlott volna le, ha azt mondottuk volna, hogy : »ha ti a gépeket és szöveteket olyan áron adjátok, amilyen áron ti akarjátok, akkor ha idehaza a közalkalmazottak ós a hadsereg számára maximálni kell is az árakat, de azok számára, akik külföldről hoznak árut be, nem kell maximálni«. Ha igy cselekedtünk volna, akkor a valutánk ma nem állana olyan rosszul. ( Ugy van ! Ugy van ! a báloldalon ) Ezért most, post festa nincs, akit felelősségre vonjunk, mert mindannyian azt fogják mondani, hogy ez tévedés volt, hogy ez óriási politikai hiba volt, nem sokat érne most ezt firtatni. Gaal Gaszton: Öt évvel ezelőtt megmondtam már! Ereky Károly: Igen, hivatkoztam is rá. A második kérdés a lakáskérdés. Mint méltóztatnak tudni, a lakbérek is maximálva vannak, illetőleg meg van állapítva, hogy a lakbéreket emelni nem lehet. Vájjon hova lesz az a rettenetes kár, amely a háztulajdonosokat éri akkor, amikor nem emelhetik a lakbért, illetőleg a pénz elértéktelenedésének arányában nincsenek jogosítva arra, hogy a lakbéreket felemeljék? Miért van az, hogy a háztulajdonosok s a gazdák is arról panaszkodnak, hogy milliárdokat fizetnek rá a maximálásokra, s mindennek dacára az államkassza üres? Azért, mert ezek az összegek szerencsétlenül folynak be. Ezeket a lakbérdifferenciákat az is élvezi, akinek tulajdonképen nincs joga azt élvezni: a nagyiparos, a nagykereskedő, a tőkés, a milliomos, aki ugy emeli fel az árakat, ahogy akarja, az áru-uzsorás, a lánckereskedő stb. Már pedig nem lett volna szabad ezt másnak élvezni, ha okosan jártunk volna el, mint a közalkalmaNEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — I. KÖTET.